~Szeptember 10., Csütörtök [Hanna naplója] #18

Szerintem a körülöttem lévők kezdenek megbuggyanni, pedig csak év eleje van. Igaz a régi mondás, mi szerint magadnak nem tudsz hazudni. Valljuk be, elég egyedül érzem magam. Adél nagyon maga alatt van, alig beszélünk. Szabi Adélt vigasztalja. Andris totál szerelmes. Ezek mind aranyos dolgok, de én mit csináljak? Máté és Dominik boldogítottak néha. Ennyi. Szerintem eltűnök és megnézem ki veszi észre, hogy eltűntem:(Ezek a gondolatok zaklattak, amíg suliba nem értem. Egyedül. Adél korábban megy, hogy ne találkozzon Martinnal, Szabi meg megy vele.)
-Sziasztok- köszöntem a kint ácsorgó társaságnak.
-Szia Montana!- röhögött felém Ádám. Ja, nem is írtam, hogy tegnap elnevezett Hannah Montanának. Azóta ezen röhögnek:)
-Mizu?- kérdezte Bence.
-Kémia.- feleltem és mosolyra húzódott a szám. Ahogy a többieknek is.
-Képzeljétek el, Béla tegnap elkapott a folyosón, hogy másolom a házit, elfutottam és Ő utánam jött, de a sarkon fordultam be, ahol jött a gondnok. Na ugyan Béla fut utánam, de egyszerre ér a sarokhoz a gondnokkal, összeütköznek és a gondnok ráönti a felmosó vödör tartalmát!- ezen mindenki felröhögött, még Erik is, aki ott ácsorgott mellettünk.
-Hahii!- lépett hozzánk Andris..Rita kezét fogva. Eleinte mindenki megdöbbent, Andris zavarban volt. Bátorítóan rámosolyogtam és szerencsére a többiek nem szólták meg. Ez kedves:)
Kémián Béla kiordította magát, olaszon fordítottunk, éneken a versenyre készülő Rékát hallgattuk, matekon körmöltünk a tábláról, tesin fociztunk (!!), angolon szintén fordítottunk (két nyelv egy nap..bahh). Rajz szakkörön elkezdtem a pályázati rajzomat, de olyan aprólékosan haladtam, hogy még csak a bal felső sarkába van valami a képnek.
Adélal indultunk haza.
-Mondd, mi van Martinnal?- kérdeztem aggódóan.
-Még mindig nem hagy békén.- felelte csüggedten. Pár percig hallgattunk, aztán megszólaltam.
-És mondd...megtudom valaha, hogy mi az az f.v.m?- oldottam a feszültséget, mind a ketten felnevettünk.
-Talán..- kacsintott rám, már vidámabban:)

~Szeptember 9., Szerda[Adél naplója] #17

Reggel amikor felkeltem megint megittam a kakaóm, aztán felöltöztem. Szasza a kapuba várt. Megölelt szokása szerint. És Hannával elindultunk a suliba. Mindenki fent volt. A terembe beérve indultunk tesire. Ott teremköröket futottunk, aztán bordásfal (pfuj) után kidobóztunk. Matekon még mindig a törteket vettük. Aztán a másik matekon is. Ezután angolon belekezdtük a múlt időbe. Nekem ment. Rajzon folytattuk a verseny produkciónkat Szaszával. Törin elolvastuk a következő anyagot, és megcsináltuk a munkafüzetet. Magyaron olvastunk nyelvtanon a fiúk, miatt tollbamondás volt.  Táncszakkörön modern tánc volt. A koreón Szasza a párom utána Ádi.
Mikor vége lett Hannával hazamentünk. Otthon olvastam megírtam a leckét és rendeltem nekünk pizzát. Mikor befaltuk lefeküdtünk aludni.

Szeptember 8., Kedd [Adél naplója] #16

Egész nap ez járt a fejemben. F.V.M. Ádi tényleg ott várt, csak nem a mi, hanem Martinék háza előtt.
-Szia- köszöntünk.
-Csó- felelte. Bementünk a házba, majd amikor megláttuk, hogy ott van 1 üveg, abban a pillanatban megfordultunk és kimentünk.
-Ez mi?- kérdezte a nővérem.
-F.V.M! Majd egyszer elmondom, de most futás- utasítottam Hannát. Rohantunk, mint egy ökör. Szúrt az oldalam. Mikor beértünk, bezártuk az ajtót. Szaszát se engedtük be. Mindketten beültünk a laptopom elé, és elkezdtünk filmet nézni. Derült Égből Fasírt. Viszonylag jó volt, csak sajna nem arra tudtam koncentrálni.
-Hanna. Nem kell többet ezzel foglalkoznunk, jó?- vacilláltam.
-Oks, de miért? Azt hittem zavar- mondta.
-Zavar igen, csak sajnos ebbe, nem rángathatok senkit. Téged meg pláne- vittem le a hangsúlyom. -Nem megyek Martinékhoz, nem hiszek neki, nem hallgatok rá és kész. Ha rájön minket nem érdekel abba fogja hagyni, vagy ha nem megint megfürdik- mosolyodtam el.
-Az tényleg vicces volt- bólintott rá Hanna. A nevetés kitört belőlünk. Csináltam spagettit, aztán lefeküdtünk aludni. Holnap 0. óra. :(

~Szeptember 8., Kedd [Hanna naplója] #15

Ma reggel már úgy keltem, hogy elég rendesen "lecsaplak Martin" érzésem volt. Szegény Adél elég ügyesen tűrte, de nagyon rosszul esett neki. Remélem azért nem betegedett meg Martin a tegnapi szökőkúttól:S
Lassan ballagtunk befelé, immár 4-en, mert Andris már rendszeresen jár velünk suliba. Egész végig Ritáról beszélt. Annyira belezúgott! De szerintem tök ari, csak hát, nem a megfelelő lányt választotta. Végül is támogattam a döntését, mert hát a barátság, az barátság.
A kedd az egyik kedvenc napom. Tök laza! Egy rajzzal kezdtünk. Szakály berontott a terembe és rögtön leadta a feladatot. Kapcsolatok. Eleinte elgondolkotam, hogy egyáltalán mit akarok ábrázolni. Végül is nem görcsöltem, csak rajzoltam, bár magam sem tudom mit. Az óra végére feleszméltem. Csillagos ötöst kaptam:) Egy lányt rajzoltam és egy fiút. Veszekedtek egy rétem. Adél és Martin. Ja, igen, Adél. Ő négyest kapott, mert Martin végig piszkálta, így nem lett kész:(
A többi óra viszonylag gyorsan elment. Ja, mégsem az összes. Tesin pofára estem. Ezen kívül az összes.
Sajnos az ének szakkör elmaradt, mert ma kórus verseny van. De legalább haza mehettem Adéllal.
Az ajtót nyitottam, miközben Adél igen meglepett.
-Át jössz velem Martinhoz f.v.m-ezni?- kérdezte halkan, lehajtott fejjel.
-Mit csinálni?- mi az az f.v.m?
-F.v.m! Szóval átjössz velem?
-Miért akarsz Martinhoz menni?
-Mert akkor végre leszállna rólam.- suttogta. Megsajnáltam és egyáltalán nem akartam, hogy hozzá egyedül menjen.
-Ahha, mikor?
-Ma.
*
Néma csendben gyalogoltunk Martinhoz. Bár egyikünk sem tudta a pontos lakcímet, Ádám felajánlotta, hogy elénk jön. Mind a kettőnknek más járt a fejében. Adélnak Martin. Nekem hogy mi a csuda az az f.v.m?!

~Szeptember 7., Hétfő [Adél naplója] #14

Reggel, mikor fölkeltem leszartam, hogy hány óra van és bekapcsoltam laptopot. Amikor a skype betöltődött, 8 felkérésem volt. Bence, Ádám, Erik, Dominik, Réka, András, Máté és persze a híres Martin. Persze, mindenkit visszajelöltem. Hanna, is nagyon dühös rá. Felöltöztem aztán felkeltettem Hannát. Ma Ő aludt el. Hihihi, most nem én. Ő hamar elkészült. Én meg addig reggeliztem. Szasza nem várt a kapuban. Az arcom, mikor kiléptem azonnal elsápadt, egy világ fordult, meg bennem. Nem Szasza, hanem Martin állt a kapuban. Hanna amikor kijött vörös lett az arca és...
-Eszednél vagy te gyökér?- ordította Martin képébe a nővérem(1 perc).
-Héé, csajszi, nyugi van- mondta nyugodtan.
-Van fogalmad arról, mit tettél?- kérdezte halkabban.
-Van és mivel elmentetek ma be kell pótolnunk ezt a lemaradást- röhögte a képemben. Felém hajolt, de én abban a pillanatban megemeltem a kezem és csak úgy csattant. Szerintem úgy felpofoztam, hogy csillagokat látott. Ezután Hannával megfordultunk, majd elfutottunk. Ő, meg rohant utánunk. Mikor beértünk a suliba Szasza már ott volt. Biztos a hosszabb úton jött. Mi ledobtuk a földre a táskánkat, majd rohantunk tovább. Martin utánunk. Szasza a szökőkút mellett állt. Kirakta a lábát Martin el, aki eltaknyolt. Ezután Hannával és Szaszával megfogtuk és beledobtuk a kútba. Prüszkölt, majd köhögött, aztán kimászott.
-Na látod? Ez van ha velem packázol. A későbbiekben, ha ajánlhatom, ne packázz velem mert lekeverek neked még egy olyat, hogy megint ott marad a tenyerem- mondtam neki. (amúgy tényleg ott maradt a tenyerem nyoma). Kimászott a szökőkútból.
-Jobban tennéd, ha kusba maradnál, te gyökér- mondta a képembe.
-Akarsz még egyet? Tenyerest vagy gyengét? Nem fogom megcsókolni Szaszát, mert te azt mondod,tudod én szívesen pacázok veled, de te jobban tennéd ha abba hagynád- üvöltöttem.
- Martin, neked komolyan az a vágyad, hogy lesmároljon? Bazeg, te hülye vagy. Mi 6 éve ismerjük egymást, és egyszer se fordult ilyen elő- védett Szasza. Ezzel, mind a hárman megfordultunk, majd bementünk a suliba. -De, figyi, én ezt meg akarom csinálni. Tudod miért? Mert akkor nem csesztetnek tovább, és ha kell vállalok bármit. Csak ne kelljen ezt hallgatnom- mondtam kicsit félve.
-Én értem, és tudom milyen. Egyszeri esetet vállalok, de semmi többet.- mosolygott rám, majd átkarolt. Felmentünk a terembe. Ott bevártam Martinékat.
-Mit szeretnél, hogy elfelejtsétek, ezt az egészet?- kérdeztem.
-Csak azt amint, tegnap kértem-felelte.
-Majd egyszer megkapod- mondtam neki határozottan. Villantott egy félmosolyt majd tovább állt. Matekon dogát írtunk a tavaly tanultakból. Nem volt nehéz. Sőt. Kémián elolvastuk a következő anyagot. Tesin bordásfalaztunk utána tűzharc volt. Éneken nyilván énekeltünk. Közben Martinnal leveleztem.

De tényleg mit akarsz?
Háát...Nem is tudom. Gyere el hozzám és ott játszunk f.v.m-et (Te, Én, Ádi, Réka és Bence) Na benne vagy? Akkor elfelejtünk mindent.
Hahh, jó, rendben. De ennek mi értelme? Csak f.v.m-ezünk.
Nem érted. 2 lány és 3 fiú.
Nem, nem megyek bele. Mondtam ne packázz velem. A szép szó nem volt elég?
De már beleegyeztél, nem érdekel. Eljössz és kész.
Nem. Semmit nem tehetsz. Nem megyek. Ennyi :P
Óóóó... Csak figyelj...

Ezzel eltette a papírt. Ének után Magyar volt. Olvastunk, aztán tollbamondás volt. Egyszerű. És Töri. A kedvencem. A Honfoglalást vettük, csak kicsit részletesebben, mint 5.-ben.
Ezután Erikkel és Dominikkal elmentünk Olasz kultúra szakkörre. Ott olasz palacsintát sütöttünk, majd megettük.
Mikor ennek is vége volt, a világ legrosszabb élménye történt. Martin várt.
-Mit akarsz megint te hülye?- kérdeztem.
-Beszélgetni- felelte unottan.
-És ha nem akarok?- tettem fel a kérdést, aztán elindultam, de megfogta a karom és visszahúzott.
- Lécci- nézett rám "boci" szemekkel.
-Nem, engedj el!- kiáltottam. Ellöktem magamtól, aztán rohanni, kezdtem. Ő meg utánam rohant. Mikor hazaértem, mindent elmeséltem Hannának. Skypeon, zaklatott. Percenként csipogott. Martin üzenetet küldött neked... Blablabla. Kikapcsoltam, majd bedőltem az ágyba. Hajnali kettőkor megcsörrent a mobilom.
-Akkor is eljössz- mondta a telefonba, vajon ki más... Martin. Letettem a telefont és aludtam tovább...

~Szeptember 6. Vasárnap [Hanna naplója] #13

Amikor megérkeztünk Ádámhoz még mindig görcsben volt a szám a sok nevetéstől, de a java még hátra volt. De menjünk csak sorba.
Ádám apukája vidáman fogadott minket és csak addig volt jelen, amíg szükségesnek tartotta, nem tovább. Magyarul lelépett, mielőtt cikinek titulálhattuk volna:) Bence okosan kitalálta, hogy felelsz vagy merszezzünk. Hát, azt csináltunk. Na, onnan kezdődtek a bajok. A fiúk gonosz kevükben voltak, nem egy olyan dolgot csináltattak meg a többiekkel, amit nem is akartak. Én meg Adél sem voltunk még, amikor csengettek. Kik lehettek volna, ha nem a b-sek ( persze a lányok). Persze onnantól teljesen el lettünk felejtve. Még a melletem ülő Andris is jól megbámúlta az egyiket. Azt, aki első, ha a mi kibeszélésünkről van szól. Pár pillanatig tűrtem, aztán meguntam.
-Mit nézel?- kéreztem úgy téve, mint aki semmit sem tud, miközben Szabinak kellet levennie a pólóját.
-Ki az a lány?- kérdezte áhítattal.
-Az aki folyton kibeszél.- fontam keresztbe a karom.
-Az tök jó. És mi a neve?- szerintem meg sem hallotta, amit mondtam.
-Rita.- válaszoltam hangsúly nélkül. Andrisnak sem kellett több, fogtam magát és egy egyszerű "bocsival" átült. Kicsit közelebb másztam Adélhoz.
-Ennek meg mi baja?- bökött a nevetgélő Andris felé.
-Csak szerelmes.- mosolyogtam lemondóan. Nem haragudtam, inkább sajnáltam Andris. A lányt láthatóan nem nagyon izgatta, inkább kihasználta. Vagy csak szerintem nem romantikus, ha Andrissal tartatja a tükrét, hogy ki tudja rúzsozni magát?:(
Amíg ezen gondolkoztam Adélt kipörgették. Vagyis Martin pörgette ki.
-Csókold meg!- vetette oda szemrebbenés nélkül.
-Kit?- fehéredett el a húgom, persze mind tudtuk, hogy Martin kiről beszél.
-A Te drága Rómeód!- röhögött össze a többiekkel, de már Ritáék el is kezdtek kibeszélni, az egész társaság röhögött és Adél szeme egyre jobban csillogot. Szúrósan néztem Martinra, aztán megfogtam Adélt és kiviharoztunk. Adélból kitört a zokogás. És a tetejébe ott álltunk a sötét utca kellős közepén és azt sem tudtuk, hogy merre induljunk haza.
*
Sikerült hívnunk egy taxit és le a kalappal a sofőr előtt, mert meg sem szólta Adél sírógörcsét. Amikor haza értünk anya elkerekedett szemekkel bámult ránk. Bár Adél már csak szipogott néha anya teljesen megijedt, pedig nem is látta a legrosszabbat. Adél elmesélte mi történt, de nem maradtunk sokáig a konyhában. Átkaroltam a vállát és felkísértem. A legjobb amit tehettem érte, hogy nagyon kibeszéltük a fiúkat, a b-seket, Martint. Fél egykor hálásan (és álmosan) pislogott rám. Eldöntöttük, hogy lefekszünk aludni, de nem másztam fel. Levittem a cuccomat, kiterítettem a padlóra és ott aludtam, szinte mellette.

~Szeptember 6., Vasárnap [Adél naplója] #12

Ma reggel amikor kipattantam az ágyból 9 óra körül volt. Hajat mostam, minimális sminket raktam magamra. Felöltöztem, aztán megettem a rántottámat és indultunk Hannával a moziba. Aztán a csapat építő traningre. Már szinte, mindenki ott állt, kivéve Andris és Szasza. Mivel, mi közel lakunk a mozihoz, nem kell olyan korán kelnünk sem.
-Srácok, gyorsan visszafutok Szaszáért- mondtam kicsit hadarva.
-Ok, menj csak a hercegedért- kurjantotta be Ádám.
-Na, ez kicsit erős volt-vett a védelme alá Hanna. -Szasza ovi óta a barátunk és egyikünk sem szerelmes belé- folytatta Hanna. -És ha valakinek valami nem tetszik ne a tesómat, hanem engem csesztessen vele-fejezte be mondandóját. Erre, mindenki kerek szemekkel és tátott szájjal nézett. Én sarkon fordultam, majd elindultam volna Szaszáért, de Ő, pont most érkezett meg.
Ekkor bementünk az épületbe. A hely tele volt tömve emberekkel. Volt aki a Mekibe kajált, volt aki a BurgerKing-be egyesek a KFC-be. Mi elindultunk a mozitermünk felé. A csajok döntése nyert így Klau és Réka döntött az Alkonyattal,amit én már könyvben régen kiolvastam és láttam is. Hahh, ez így uncsi lesz, ezért vettem egy csomó kaját, hogy ne unatkozzak. Mikor megvettük a milliónyi kajánkat, bementünk a terembe, mi voltunk az elsők. Felráztuk az üdítőket és kinyitottuk. Az innivaló, csak úgy spriccelt. Bence is kinyitott egy másik üdítőt, de abban a pillanatban kinyílt egy ajtó és egy anyuka a lányával jött be.
-Áááááááá, úr isteeeeeeeeen, ááááááááá. Kisfiaaaaaaaam, fejezd beeeee, hogy mered ezt?!- sikította a nő.
-Anya, ragadoooooooook- sikította a kislány.
-Elnézést, bocsánat nagyon sajnálom- röhögte Bence.
-Biztonságiiiiiiiiii- ordítozta a nő. -Vigyék ki innen ezt a fiút- mutatott Bencére.
-Már is viszem- mondta az úr. -Miért ragad a padló srácok?- nézett ránk kedvesen.
-Hááát, a lényeg, hogy nem spricceltük, ki az üdítőket, az biztos...- feleltük kórusban.
-Jól van srácok, nem akarok több balhét- mondta nyugodtan. -Te meg fiam viselkedj- utasította Bencét, majd ki ment a teremből. Mi elkezdtünk röhögni, Hannának még a könnye is kicsordult. Lassan jöttek mások is úgyhogy normálisnak kellett lennünk. Elkezdődött a film. Siralma 1 óra volt, de legalább mindent megettem. Közben végig Szasza vállán volt a fejem. Mikor vége lett, kimentünk és a többiek be akartak ülni a KFC-be.
-Óóóó, srácok, én tele vagyok- mondtam.
-Jó akkor nem eszünk, majd Ádáméknál felfaljuk a hűtőt- kurjantotta Szasza. Erre mindenki nevetett egy kört. Végre kimentünk a Plázából, majd beszálltunk egy taxiba és elhúztunk onnan...

~Szeptember 5., Szombat [Adél naplója] #11

A pénteki napom hamar elment. Nagyon jó volt. Laza órák voltak.
Na, tehát Szombat. Délelőtt felhívtam Szaszát, mikor menjek.
-Szia, Szasza, mikor menjek?- kérdeztem félve attól, hogy esetleg felkeltettem.
-Sziaa, gyere nyugodtan, mindjárt kész vagyooook- felelte fáradt nyűgös hangon.
-De Szasza...- letette. Ezután felhúztam egy trikót (zöldet) és egy fekete szűk szárú farmert. Kiléptem a kapun. Átmentem a szomszéd ház kapujához, majd becsöngettem. Szasza egy alsógatyában és a kockás hasával jött ki értem.
-Ejj, ha, te aztán készültél mára- mondtam mosolyogva.
-Mi van?-kérdezte tök nyugodtan
-Szasza, csak egy alsógatya van rajtad- feleltem neki nevetve. Ekkor Szasza végigpillantott magán, majd elröhögte magát. Megölelt és "beterelt" a házukba. Szép nagy, mint volt. A sárga falon Szasza kis kori képei sorakoznak. Az anyukája épp szenyákat csinált.
-Jó reggelt!- mondtam mosolyogva.
-Jó reggelt!- felelte nekem Szasza anyja. Ekkor Szasza, megfogta a csuklóm és felrángatott a szobájába. Kicsit, nagyon rumlis volt. Kicsit, nagyon. Gyorsan összerakta a PSP-t aztán játszhattunk is. 2 óra múlva feljött az anyukája.
-Adél, kérsz inni valamit?- kérdezte tőlem kedvesen.
-Ööö... Egy pohár narancs levet, ha kaphatnák...- folytattam volna
-Már is hozom.
-Szabi? Te is kérsz inni?- kérdezte
-Nem kössz- válaszolta flegmán. Én megittam a narancslevemet, aztán folytattuk a Fifát.
Wii-n a röplabdánál 3:0-ra nyertem. Este 7 volt, mire hazamentem. Otthon elmeséltem anyunak és apunak, ja és persze Hannának, miket csináltunk.

~Szeptember 4., Péntek [Hanna naplója] #10

Péntek. Ezzel a gondolattal kezdődött a napom, ezzel mostam fogat és öltöztem fel. Nem sok időm volt még megismerni az osztályomat, ezért a hétvége roppant hosszúnak ígérkezett. Miközben ilyen mély dolgokon gondolkoztam, meg-meg rúgdostam Adélt, hogy megint elaludt:)
Mikor kiléptünk, szinte percre pontosan jelent meg Szabi. A csoportos ölelés után siettünk, mert Adél és Szabi tökéletesen alkalmazkodnak egymáshoz. Mind a ketten állandóan elalszanak:)
Ahogy beforultunk a sarkon rögtön észrevettük az osztályunkat. Egy kupacban álltak és nagyon tárgyaltak valamit.
-Sziasztok- mosolyogtunk oda. Visszaköszöntek.
-Szia Szöszi! Mizu?- furakodott mellém Andris.
-Hello, mi folyik itt?- érdeklődtem.
-Csapat építő tréning.- felelte, aztán összeröhögött Bencével.
-Azt mit tesz?- nézett Adél, de nem csak Ő nem értette.
-Közös mozi és utána nálunk buli!- húzta ki magát Ádám. Adéllal ösztönösen egymásra néztünk, azzal a "vajon-anyu-el-enged-minket?" fejjel. Bátorítóan bólintottam, mivel valószínűnek tartottam, főleg, hogy csak osztállyal megyünk és szülői felügyelettel (Ádám szerint..ahha:D). Még röhögtünk ott pár percet, aztán ráuntunk a társaságra és bementem, de nem egyedül, Ádám és Andris is velem, utóbbi azért, hogy föcit tanuljon (?). Ádám végig a vasárnapról magyarázott. Azt mondta, hogy 10-kor a mozi előtt talizunk, mert az egész osztály jön, aztán kb. 12-felé vége, utána átmegyünk hozzá, ebédelünk és onnantól estig ismerkedős-csapatépítős buli lesz. Azt is mesélte, hogy alig tudta lerázni a b-seket, mert minenképp jönni akart mindenki. Mosolyogva bólogattam mindenre, míg felértünk a terembe.
Andris és Erik teljesen belemerültek a föci könyvbe, Ádám a padon táncolt, (:D) később csatlakozott hozzá Martin, Máté és Bence is:) Adél váltott pár szót Dominikkel, a hétfői Olasz kultúrát beszélték. Klau a b-sekkel súgott össze a terem sarkába, tartok tőle Ádám nem nagy sikerrel járt a b-sek lerázásával:S Akik nem mellesleg oda vannak érte, hiszen az egyik (ha nem a legnépszerűbb) srác a suliban. Na, kb így várjuk mi a becsengetést:)

~Szeptember 3., Csütörtök [Adél naplója] #9

Rajz szakkörön én Szaszával készültem a versenyre. Ő is jelentkezett. Mi együtt oldjuk meg, hogy ő elkezd egy képet és én meg fojtatom egy másik lapra. Ezzel elvoltunk egy darabig.
Mikor vége lett a rajznak, megnéztem Martin és Hanna portréját. Martin (már nem tetszik, olyan furi lett) eszméletlenül szépen fest, de ugyanakkor Hanna is. Mindketten eszméletlen jók. Na tehát, amikor vége lett a rajznak, akkor fogtuk magunkat Hannával és elköszöntünk mindenkitől, kivéve Szaszától és Andristól akik velünk jöttek. A suliboxunkhoz érve mind kivettük a cuccainkat és táskákkal, kardikkal vonultunk ki a suliból. Hazafelé menet Andris és Hanna beszélgettek (sokáig), én meg megbeszéltem Szaszával, hogy a hétvégén átmegyek hozzájuk és egy egész napos PSP napot tartunk :) Én inkább fiúsabb vagyok, mint lányos. Foci, PSP, ilyenek. Én apát örököltem, Hanna meg anyát.
Mikor elköszöntünk Andristól, Szasza is elment a szomszédba (tehát haza) és, mi ketten maradtunk. Amíg Hanna kereste a kulcsát én megnéztem a postaládát. Anyának jött. Nem számla volt. Nem tudom, vagyis nem tudtam. Amikor beléptünk a házba, Hanna felment az emeletre a szobánkba, megírni a házit. Én csináltam vacsit, hogy apának és anyának ne kelljen. Végül is Hanna kívánságára zöldbabfőzeléket csináltam fasírttal. Mikor Én végeztem Hanna váltott a konyhába. Én leckét írtam Ő meg addig terített. Aztán mindketten készen lettünk. Nem bírtuk megállni, hogy ne bontsuk ki anya levelét. A levélben ez állt:

 Kedves Horvát Angéla!
Szeretném felhívni a figyelmét, hogy jelenlegi munkahelyén kevesebb fizetést fog kapni, ezért vagyok itt, én Koter Dávid. Szeretném, ha Ön átállna a TV-sekhez. Ahol a TV-ben főzhet és sokkal több fizetést kapna, és ha a nézettség növekszik emelést is kaphat, heti 1000 Ft-ot. 
Gondolja végig!
                                                                                                               Koter Dávid  
2014 Szeptember 3.                                                                             

Mi Hannával nagyon izgatottak lettünk. Anya és apa hazajött. Anyánalk elmondtuk a hírt és örömében sikított. Holnap ír nekik egy levelet. Apa örült a vacsinak, mindenki megette a főztömet.
Hanna után Én fürödtem, aztán bemásztam az ágyba és el is aludtam.                    

~Szeptember 3., Csütörtök, [Hanna naplója] #8

Mire beértünk a terembe jöhettünk is ki, mert a kémiát nem itt ülhetjük végig, hanem máshol (Réka kiabálta be). Mire megtaláltuk be is csengettek. Dominik üvöltve benyitott. Ez még vicces is lett volna...Ja, volna. A tanárnő már bent volt. Miután kiordította magát, hogy mit képzelünk, amiért késni merünk az Ő órájáról, próbáltam leülni, de nem engedte.-Az én órámon nincs fegyelmezetlenkeés!- sipítozta. -Én döntöm el, hogy ki ki mellé ül! Nem lesz nagy haverkodás, meg heherészés az órámon!- éreztem, hogy ennek az órának a végére megsüketülök.
A nagy ültetgetés a 2 személyes padokba elég viccesen ment. Mert minenki úgy nézett a másikra, mintha nem ismernénk egymást.:) Így került Klau Réka mellé, Dominik Erik mellé, Máté Bence mellé, Andris Szabi mellé, Adél Martin mellé, Én meg Ádámhoz. Igazából Béla (akit Béláné Beatrixnek hívtak, de jó gyorsan terjedt köztünk a gúny neve:D) csak engem rakott olyan mellé, akivel még csak nem is beszéltem. És persze Béla óra végéig diktált. Hurrá!
Megváltás volt a csengő, siettünk vissza a termünkbe olaszra. A tanárúr (Rúzsa Ernő) persze egyből feleltetett, de mind a hárman 5-öst kaptak, mivel nagyon elpoénkodta és olyat kérdezett, amit már 4.-be tudtunk.:)
Az ének és a matek gyorsan elment, de a tesii! Az maga volt a kínszenvedés. Bászár futtatott. Vagyis a lányokat. A srácok fociztak. Ezt a tanárt sem fogom szeretni.
Szúrt az oldalam, még az öltözőben is. Bár ezt elég gyorsan elfelejtettem, mert az előttünk öltözködő b-sek rajtunk vihogtak. Klauval egyetemben. Adél csúnyán nézett feléjük, de nem nagyon érdekelte őket, így inkább kihúztam, mert féltem, hogy baj lesz. Adél nem verekedős, de ugye senki nem szereti, ha ok nélkül piszkálják.:(
Az angol nagyon jól telt el, mivel 5-ösre feleltem:) Megérte tegnap tanulni! Ezután, amit mindenki várt. A rajz szakkör. Ezt Szakály tartotta, a rajz tanárunk, iszonyat jófej:) Portrét kellet magunkról festeni, vagy a rajz pájázatra rajzolni. Én a portrét választottam, gondolván inkább otthon, a jobb minőségű eszközökkel megoldom. A nagy festegetésem közben véletlenül úgy kapálóztam az ecsetemmel, hogy Bencének van egy szép, sötétkék tincse. Én pirosat kaptam vissza:)

~Szeptember 3., Csütörtök [Adél naplója] #7

Reggel hála a jó égnek, nem volt 0. óra így ráértem 7-kor kelni. A telefon csörgött, én kinyomtam, majd ahogy engem ismerünk, sikeresen visszaaludtam. Mikor ez megtörtént kb. indulás előtt 10 perccel azelőtt, hogy indultunk volna.
-Adél, gyere 10 perced van. Megint elaludtál, szokásod szerint.- mondta a nővérem (1 perccel előbb született. Csak 1-el).
-Mi????- keltem ki magamból teljesen. Kipattantam az ágyból, felöltöztem, be a fürdőbe. Ott fogmosás, minimális smink (szemfesték kis mértékben, szájfény és alapozó a pattik ellen) fésülködés, aztán mentem is ki. Felhúztam a conversem és mentem ki a kertbe. Ekkor szemben találtam magam Szaszával. Fekete Punnany Massif-os pólóban, és az elmaradhatatlan halászgatyája társaságában jelent meg. Gyorsan megölelt, minket, aztán indultunk a suliba. Az aulában egy hatalmas plakát volt.

Miután felírtuk magunkat Hannával, bementünk a terembe, ahol csak Klau (a plázacica) és Erik ült, Dominik és Máté, pedig fetrengtek a földön. Dominik egy üveggel (műanyaggal), Máté pedig a lábával, rugdosta, illetve ütögette. Szasza amikor belépett, megpróbálta leállítani őket. Ekkor jött el az a pillanat, hogy Máté és Dominik, behúzta közéjük Szaszát és őt kezdték püfölni. Mi meg szakadtunk a röhögéstől...

~Szeptember 2., Szerda [Hanna naplója] #6

Miután kicsengettek magyarról elköszöntem Adéltól, mivel Ő beiratkozott táncra (valamint olasz kultúrára, és rajzra is, de mondjuk oda mindenki jár, kivétel nélkül). Persze Szabi is vele tartott, mert Ő és Martinék régen is táncoltak. Így mehettem volna egyedül haza. De a sors, hála az égnek, nem engedte.
A hátam mögött futott valaki, elég hangosan és közben kiabált.
-Héé! Várj meg!- először azt hittem, hogy nem nekem szólnak, de rá kellett jönnöm, hogy de.-Szöszii, állj már meg!- hátra fordultam, Andris futott felém.
-Huhh, azt hittem utol sem érlek!- nevetett.-Ugye nincs bajod?- lihegett, bár látszott, hogy még mindig bűntudata volt.
-Nem, már jól vagyok, csak épp nincs vonalzóm- próbáltam szomorúnak tűnni, de elnevettem magam. Jól esett az, hogy törődik velem, és nem nevetett ki. Ami azt illeti senki nem nevetett ki reggel, amikor elestem, sőt, Bence kapcsolt először, konkrétan felvett a földről és megkérdezte, hogy eszek-e rendesen. Ezért megbocsájtottam neki.:)
Andrissal ketten baktattunk haza, mert Ő is arrafelé lakott, csak pár utcával lejjebb. Igazából nagyon aranyos volt, beszélgetős fajta, az egész utat végig pofáztuk, mert nekem is elemem a dumálás. Az érdeklőési körünk is meg egyezett nagyjából, Ő is olvasó körös. És az első, aki a mai napon meg sem kérdezte, hogy tényleg ikrek vagyunk-e és amiért le a kalappal, tudta, hogy Én vagyok Hanna (bár szerintem erre csak nagyon ügyesen rátippelt:D)! Mikor a házunk elé értünk elköszönt, de azt mondta, hogy felvesz skype-on.
Előkotortam a kulcsom, mivel nem volt itthon senki, mert apu orvos, későn ér haza, anya meg egy étteremben szakácsnő. Későn ér haza.
Lepakoltam és felszaladtam a szobánkba. Lekaptam a polcomról a laptopomat és pötyögni keztem rajta, kb 1 hónapja először, mivel nyáron nem nagyon volt rá ingerem. Felmentem facebookra és már 24 ember jelölt ismerősnek (!!), köztük az összes osztlytársam, meg még a felsőbb évesek, akiket látásból ismertem még csak. Vagy abból sem. Aztán vártam, míg betöltődött a skype. Ott eddig csak 7 ember kért fel, (Klau, Réka, Máté, Martin, Bence, Erik és Dominik) őket vissza is jelöltem. Ennyi volt a "nagy" gépezésem. Lehajtottam és tanultam egy kicsit, mert nem sok mindent tudtam angolból, mivel eddig nagyjából csak olaszt tanultam, bár azért az alapokat megvoltak. Miután végeztem lementem a hulla fáradt Adél elé, aki rögtön hazaérése után el is aludt. Úgy döntöttem lerajzolom, miközben alszik.:)

~Szeptember 2., Szerda [Adél naplója] #5

Amikor, mind bementünk a terembe (7-kor), mehettünk is, ki a tesizsákokkal, mert szerdán mindig tesivel kezdünk (persze ha másoltam volna órarendet tudnátok!) 0. órában. A napló végén berajzolom...
Mindegy. Mivel tesivel kezdtünk becsörtettünk az öltözőbe, mi lányok. A fiúk külön (hála a jó égnek) voltak. Mindenki átöltözött, én meg Hanna elég hamar végeztünk. Tesin röplabdáztunk, ami mindenkinek ment, kivéve szegény (persze nem az) Klaunak, akinek letörött (!) a körme. Persze, mi jól kiröhögtük.
Testnevelés után DUPLA matek jött. Ott elkezdtük a 3 szögek szerkesztését és a 4 szögek csoportosítását. Ez az óra is hamar elment. Főleg, hogy ez 6.-os anyag.
Angolon csak bemutatkozni kellett. De voltak durva szavak. Fish helyett Fisz, meg ilyenek.
Rajzon, mindenkinek egy-egy portrét kellett rajzolnia. Szaszának, Rékának és Hannának nagyon jól sikerült. Ők 5-öst kaptak én meg a többiekkel együtt 4-est.
Törin írtunk egy csomót a Görögökről, bár nem tudom ez kit izgat, mert engem és a többieket sem, max. Eriket, aki nagyon stréber.
Ezután az (unalmas) óra után Magyar jött. Na már most az azt jelenti hogy fele irodalom, fele nyelvtan. Az irodalom részén olvastunk, a nyelvtennál meg tollbamondás volt, ami megjegyzem nagyon egyszerű volt.
Ezután jött a bonyodalom. Dobpergééést... A tánc szakkör. Ott történt a legnagyobb bakim, bár nem hiszem hogy mások így gondolják, de szerintem az volt. Ott épp, modern táncot, táncikáltunk, amikor Martinnal egymásba botlottunk, aztán, hogy ne zakózzunk el, elkapott. Nem, mondom, hogy ez nem volt rossz, de egy kicsit megalázó érzés volt.                      
-Köszi, hogy elkaptál- feleltem somolyogva.
-Nincs mit. Ennyit muszáj volt- mondta mosolyogva. Persze engem ismerve azonnal elpirultam. Ebben a pillanatban, megfogta a derekam (!) és megpörgetett. Pontosan Szasza kezei közt kötöttem ki. Ez a tánc szakkör is elment.
Amúgy, itt az órarend:

                                      Ezután lefeküdtem, majd lehunytam a szemem. És aludtam...

~Szeptember 2., Szerda [Hanna naplója] #4

Reggel, igen korán arra ébredtem, hogy Adél nagyon keres valami. Hangosan. Nyögdösve.
-Mit nem találsz?- ültem fel az emeletes ágy tetején, vigyázva arra, hogy a nagy álmosságomba be ne verjem a fejem.
-Nem találom a kék blúzod!- aggódott.
-Minek? Az olyan elegáns! Nem suliba való.- néztem nagyot, mivel azt csak különleges alkalmakra veszem fel. Vagyis vesszük. Felváltva. Van annak hátránya is, hogy ikred van...
-Most tudod holvan?
-Ahha, a fogasoknál, mert anya mondta, hogy ne gyűrjük össze, ezért felakasztottam.
-Életmentő vagy, köszi!
-Amúgy minek neked, most komolyan? Kinek akarsz tetszeni?- kérdeztem vidáman, miközben lemásztam az ágyról.
-Senkinek..csak hát mégis első tanítási nap, nem?- kérezte mosolyogva. Ahha, nem most jöttem le a falvédőről :).
Végül is ráhagytam, mivel nekem is el kellet kezdenem készülődni. Nem csináltam belőle nagy ügyet. Halvány rózsaszín póló, rá egy rövid farmer mellény meg egy csőfarmer. Az monjuk tény, hogy Adél nagyon gyönyörű volt a kék blúz(om)ban, amire Ő is farmer mellényt húzott, meg egy fekete cica nacit. Egy pillanatig egymással szemben álltunk és végig néztünk a másikon, majd nevetve megöleltük egymást.
Amikor leszaladtunk a konyhába az az napi kajánk a pulton volt, egy kis cetlivel:
"Dolgozni mentünk, legyetek jók! És lehetőleg vielkedni!! Puszi: Anya, Apa". Általános szülőktől jött üzenet :).
Mikor kiléptünk a kapun pont szembe jött velünk Szabi. Megölelt minket köszönésül, de mivel késésben voltunk (mint mindig) sietnünk kellet.
Mikor beértünk egyből odajöttek hozzánk a "Menők" rendesen bemutatkozni. Névszerint Ádám, aki Adél előtt ül, Martin, akit Adél folyton bámul (lehet, hogy neki akart tetszeni?:D) és Bence, aki tegnap megkérdezte, hogy duplán lát-e. Valljuk be, engem egyik sem izgatott, sőt, rosszul éreztem magam, mivel mindig keresték a "különbségeket".. Szóval inkább odébb álltam. Kár volt. A 2. padnál akkorát estem, hogy szerintem a táskámba eltört a vonalzóm. A teremben hirtelen néma csend lett. Csak egy ember bocsánat kérései hallatszottak. Azt hiszem a barna hajú, vilgos kék szemű fiút, aki annyira nagyon bocsánatot kért, Andrisnak hívták. Ez a nap is jól kezdődött.

~Szeptember 1., Kedd [Adél naplója] #3

Hát igen. A lányok kevesebben vannak, mint a fiúk, sokkal. Szaszával és Hannával, mindenkit megismerünk. A 4 OFŐ óra hamar elment. Órarend, bemutatkozás, ebédjegy kiosztása, mindenkinek egy-egy fontosabb szakkör stb...Órarendet írjak? Nem, most nincs kedvem majd később.
Este anya és apa elkészítette a vacsit, mi addig TV-t néztünk Hannával. A vacsi rakott krumpli volt. Mindenkinek ízlett, de én nem nagyon ettem. Csak egy emberen járt az agyam. Martinon. Mi van ha? Esetleg? Lehet hogy már most beleszerettem? Majd holnap kiderül, majd holnap beszélek erről Hannának is. Martin is olyan középmagas, vékony szőke hajú, kék szemű srác. Barna, nem olyan nagyon sötét, nem is normális, de nem is sápadt. Szőke haja, mindig oldalra van "nyalva". De az órákon, mindig tudom nézni és nem vesz észre, mivel mögötte ülök, átlóba.Vajon Hannának tetszik? O-ó, az sosem jó. Ez a hátránya hogy ikrek vagyunk.
Este megnéztem egy fimet (X-men), majd lefeküdtem aludni.
-Reggel az ébresztő kelt.- gondoltam magamba, aztán pár perc múlva aludtam is...

~Szeptember 1., Kedd [Hanna naplója] #2

Mire végre megtaláltuk a termünket már ketten ültek bent. Mint mindig meg kaptuk a figyelmet. El tudom képzelni mit gondolnak magukban az emberek, (amikor az ikremmel ugyan abban az ünneplőben, ugyan olyan szőke, kibontott hosszú, hullámos hajjal, ugyan olyan világoszöld szemmel) ha belépünk valahova, mert nem egyszer szóvátették. Az első, amit megkérdeznek az az, hogy "Ti ikrek vagytok?". Taps, taps, taps. Erre olyan szívesen mondanám, hogy nem, csak egyformára műtettük magunkat. Na, egy festett szőke hajú csaj is így fogadott minket.
-Wow! Ti ikrek vagytok?- mondom szőke...
-Igen- mosolygott Adél, miközben leültünk leghátra. Én Szabi bal oldalára kerültem, persze, hogy nem sikerült megkaparintanom az ablak melletti helyet. Jellemző:(.
2 perccel csengetés előtt lépett be 3 srác a terembe. Ők is (mint az előttünk érkezők) megbámúltak.
-Srácok, szerintem én duplán látok!- röhögött fel az egyik. Ez elég gonosz volt, legalább is én rosszul éreztem magam tőle, így egyre jobban süllyedtem a pad alá. Titokban Adélra sandítottam, Ő is húzta a száját. Mivel csak 3 szabad hely volt és ez éppen az előttünk lévő sor, úgy ahogy volt, boldogan ültek be egymással egy síkba. Később Szabi mindenkinek megmondta a nevét, mert ismerte az általa elnevezett "menőket", akik persze mindenkit ismernek. Remélem jól tudja, mert lerajzoltam az ülési sorrendet:).

~Szeptember 1., Kedd [Adél naplója] #1

Csöngettek. Hallottam ahogy Hanna ajtót nyitott, majd Szaszával (Oviba is együtt jártunk vele, ő az egyetlen aki meg tud különböztetni minket :D) tért vissza.
-Szia Szasza.- mondtam. Szasza magas, barna hajú srác, aki ma éppen méltóztatott átjönni azok után, hogy egész nyáron alig volt otthon. Szépen lebarnulva, a fehér pólójában és a terepmintás halászgatyájában jött. Első nap a suliba ez nem túl előnyös...
Kapkodtuk a fejünket mert késésben voltunk. Anya minenkit "beterelt" a kocsiba és indultunk a 4 OFŐ órára. Pontosan a suli előtt tett ki minket.
-Sok sikert gyerekek!- köszönt el gyorsan, mert sietett a munkába.
Kívülről a Da vinci gimi, nagyon szép és hatalmasnak tűnt, az udvaron nyüzsögtek a diákok, a dobozos üdítőkkel a kezükbe. A suli előtti park szerű helynek közepén egy nagyon szép szökőkút állt. Nem volt kedvünk a napsütésben állogálni, ezért bementünk a suliba megkeresni a termünket. A terem elég kicsi, sárga színű, egyszemélyes padokból álló. 12 pad van, 2-ben pedig már ültek, mi 3-an az utolsó sorba ültünk, középen Szasza, én a jobb, Hanna a bal oldalán...

~Előszó

-Hanna, hagyjál már, unalmas vagy!- ordítottam a tesómnak, aki olvasás közben nagy szeretettel rugdosta a székem, pedig próbálok írni..
Írnit írsz?? Te? Mit írsz?
Naplót. De Te megint zavarsz!
Nem is, had nézzem! Adél, légysziiii!
De Te nem nézed, hanem konkrétan belefírkálsz..
Nem is>.< 
Te se menj politikusnak, mert borzasztóan hazudsz! Amúgy attól még, hogy az ikrem vagy nincs jogod a naplómba turkálni!
Khmm...2 perce kezdted írni.
Akkor sem illik!
Jó, felőlem. Írd a hülye naplódat...mond, nincs még egy ilyen napló szerű üres könyvünk?
Felső polc.
Szeretlek, megyek naplót írnii^^♥
Bemutatom az ikertestvérem, Hannát. Idegesítő. És majmolós. És azt hiszi, hogy vicces. És okos (mint egy krumpli). És szeretem.