~Szeptember 2., Szerda [Hanna naplója] #4

Reggel, igen korán arra ébredtem, hogy Adél nagyon keres valami. Hangosan. Nyögdösve.
-Mit nem találsz?- ültem fel az emeletes ágy tetején, vigyázva arra, hogy a nagy álmosságomba be ne verjem a fejem.
-Nem találom a kék blúzod!- aggódott.
-Minek? Az olyan elegáns! Nem suliba való.- néztem nagyot, mivel azt csak különleges alkalmakra veszem fel. Vagyis vesszük. Felváltva. Van annak hátránya is, hogy ikred van...
-Most tudod holvan?
-Ahha, a fogasoknál, mert anya mondta, hogy ne gyűrjük össze, ezért felakasztottam.
-Életmentő vagy, köszi!
-Amúgy minek neked, most komolyan? Kinek akarsz tetszeni?- kérdeztem vidáman, miközben lemásztam az ágyról.
-Senkinek..csak hát mégis első tanítási nap, nem?- kérezte mosolyogva. Ahha, nem most jöttem le a falvédőről :).
Végül is ráhagytam, mivel nekem is el kellet kezdenem készülődni. Nem csináltam belőle nagy ügyet. Halvány rózsaszín póló, rá egy rövid farmer mellény meg egy csőfarmer. Az monjuk tény, hogy Adél nagyon gyönyörű volt a kék blúz(om)ban, amire Ő is farmer mellényt húzott, meg egy fekete cica nacit. Egy pillanatig egymással szemben álltunk és végig néztünk a másikon, majd nevetve megöleltük egymást.
Amikor leszaladtunk a konyhába az az napi kajánk a pulton volt, egy kis cetlivel:
"Dolgozni mentünk, legyetek jók! És lehetőleg vielkedni!! Puszi: Anya, Apa". Általános szülőktől jött üzenet :).
Mikor kiléptünk a kapun pont szembe jött velünk Szabi. Megölelt minket köszönésül, de mivel késésben voltunk (mint mindig) sietnünk kellet.
Mikor beértünk egyből odajöttek hozzánk a "Menők" rendesen bemutatkozni. Névszerint Ádám, aki Adél előtt ül, Martin, akit Adél folyton bámul (lehet, hogy neki akart tetszeni?:D) és Bence, aki tegnap megkérdezte, hogy duplán lát-e. Valljuk be, engem egyik sem izgatott, sőt, rosszul éreztem magam, mivel mindig keresték a "különbségeket".. Szóval inkább odébb álltam. Kár volt. A 2. padnál akkorát estem, hogy szerintem a táskámba eltört a vonalzóm. A teremben hirtelen néma csend lett. Csak egy ember bocsánat kérései hallatszottak. Azt hiszem a barna hajú, vilgos kék szemű fiút, aki annyira nagyon bocsánatot kért, Andrisnak hívták. Ez a nap is jól kezdődött.