Amikor megérkeztünk Ádámhoz még mindig görcsben volt a szám a sok nevetéstől, de a java még hátra volt. De menjünk csak sorba.
Ádám apukája vidáman fogadott minket és csak addig volt jelen, amíg szükségesnek tartotta, nem tovább. Magyarul lelépett, mielőtt cikinek titulálhattuk volna:) Bence okosan kitalálta, hogy felelsz vagy merszezzünk. Hát, azt csináltunk. Na, onnan kezdődtek a bajok. A fiúk gonosz kevükben voltak, nem egy olyan dolgot csináltattak meg a többiekkel, amit nem is akartak. Én meg Adél sem voltunk még, amikor csengettek. Kik lehettek volna, ha nem a b-sek ( persze a lányok). Persze onnantól teljesen el lettünk felejtve. Még a melletem ülő Andris is jól megbámúlta az egyiket. Azt, aki első, ha a mi kibeszélésünkről van szól. Pár pillanatig tűrtem, aztán meguntam.
-Mit nézel?- kéreztem úgy téve, mint aki semmit sem tud, miközben Szabinak kellet levennie a pólóját.
-Ki az a lány?- kérdezte áhítattal.
-Az aki folyton kibeszél.- fontam keresztbe a karom.
-Az tök jó. És mi a neve?- szerintem meg sem hallotta, amit mondtam.
-Rita.- válaszoltam hangsúly nélkül. Andrisnak sem kellett több, fogtam magát és egy egyszerű "bocsival" átült. Kicsit közelebb másztam Adélhoz.
-Ennek meg mi baja?- bökött a nevetgélő Andris felé.
-Csak szerelmes.- mosolyogtam lemondóan. Nem haragudtam, inkább sajnáltam Andris. A lányt láthatóan nem nagyon izgatta, inkább kihasználta. Vagy csak szerintem nem romantikus, ha Andrissal tartatja a tükrét, hogy ki tudja rúzsozni magát?:(
Amíg ezen gondolkoztam Adélt kipörgették. Vagyis Martin pörgette ki.
-Csókold meg!- vetette oda szemrebbenés nélkül.
-Kit?- fehéredett el a húgom, persze mind tudtuk, hogy Martin kiről beszél.
-A Te drága Rómeód!- röhögött össze a többiekkel, de már Ritáék el is kezdtek kibeszélni, az egész társaság röhögött és Adél szeme egyre jobban csillogot. Szúrósan néztem Martinra, aztán megfogtam Adélt és kiviharoztunk. Adélból kitört a zokogás. És a tetejébe ott álltunk a sötét utca kellős közepén és azt sem tudtuk, hogy merre induljunk haza.
*
Sikerült hívnunk egy taxit és le a kalappal a sofőr előtt, mert meg sem szólta Adél sírógörcsét. Amikor haza értünk anya elkerekedett szemekkel bámult ránk. Bár Adél már csak szipogott néha anya teljesen megijedt, pedig nem is látta a legrosszabbat. Adél elmesélte mi történt, de nem maradtunk sokáig a konyhában. Átkaroltam a vállát és felkísértem. A legjobb amit tehettem érte, hogy nagyon kibeszéltük a fiúkat, a b-seket, Martint. Fél egykor hálásan (és álmosan) pislogott rám. Eldöntöttük, hogy lefekszünk aludni, de nem másztam fel. Levittem a cuccomat, kiterítettem a padlóra és ott aludtam, szinte mellette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése