~Szeptember 21., Hétfő[Adél naplója] #30

Reggel még javában aludtam, amikor Bence és Ádi rontott be a kórterembe.

-Szia Szöszi- vették át Andris dumáját. 

-Hello. Lógás van mi?- mosolyodtam el. 

-Ja, még szép- válaszolta Ádi. Ekkor nyílt az ajtó. Szasza és Martin volt a következő "lógó". 

-Csá Hanna 2- nevetett Martin. Én nem tartottam annyira poénosnak, így köhintettem egyet, hátha veszi a lapot. -Ööö... Adél- nézett zavartan. 

-Szia, szia- hallottam Szasza halk hangját. -Nem bánod ha én is melléd kerülök? Srácok visszafelé lökjetek le a lépcsőn- mosolygott. A fiúk még itt szórakoztattak 4(!) órát, majd elmentek. 5 perc múlva a mellettem lévő ágyra, egy embert toltak be. Halászgatyában volt, mint Szasza. Barna hajú és magas ember, mint Szasza. Kék szemei vannak, mint Szaszának. Szürke pulcsiban és fekete sálban volt, mint Szasza, rajta is vágások voltak, mint rajtam. Egy nővér "látogatott" meg. Lázmérőt nyomott a számba. Valami hideg cuccot rakott a homlokomra és a sebeimet bekente egy hideg, nyálkás krémmel. 

-Tudja ki ez az ember?- kérdezte, majd fürkészve nézte a mellettem lévő fiút. 

-Nem. Csak egy tippem van, ami nem bizonyos- néztem a fehér ruhás nőre. 

-Pillanat és visszajövök. Lekezelem őt, de előtte megkérdezem a nevét- mosolyodott el. Sarkon fordult és kiment a teremből. A srác, mozgatni kezdte a fejét és kinyílt a szeme. Forgolódott és pislogott egy csomót. 

-Te ki vagy?- nézett rám, kicsit furcsán.

-Brüszel Adél vagyok, te?- kérdeztem vissza.

-Lá... Lázár... Szab...Szabolcs vagyok, azt hiszem- felelt. 

-Szasza? Te, hogy ker...- kezdtem, de nyílt az ajtó. A nővér jött. 

-Adél a srác neve Lázár Szabolcs- mutatott Szasza felé. 

-Köszönöm, már elmondta- mosolyogtam erőltetetten. 

-Ja a másik Montanával már beszéltünk. Ő az osztálytársam, kérem 12 éve ismerem. Ma is bent voltam nála. Az utcsó emlékem az, hogy a srácokkal a lépcső előtt megálltunk- emlékezett vissza. Ekkor minden világos volt. Bencéék, komolyan vették Szabolcsot és tényleg lelökték a lépcsőn. Úr isten. Ekkor előkaptam a telefonom, csak így reflexből, de azonnal feljajdultam.

-Hölgyem. Csak lassan- kérlelt. Nem is figyeltem rá. Ugyanúgy kapkodtam. A telefonom elővéve azonnal nyomkodni kezdtem. Amikor felvette a telefont az illető üvölteni kezdtem.

-Hogy lehetsz ennyire értetlen? Bence, neked nem tűnt fel, hogy Szasza viccnek szánta azt, hogy mellém kerül?- kérdezgettem ingerülten. 

-Ööö...Az vicc volt?- kérdezett.

-Igen te gyökér. 

-Ja boccs.

-Már mind egy- tettem le a telefont. A nővér ugyanazt csinálta Szaszával is, mint velem. Őt is Október 10-én engedik ki. Akkor Ő sem fog unatkozni. Délután Hanna jött be piros arccal.
-Ő kicsoda?- kérdezte majd Szabira mutatott.
-Ő? Kérlek szépen Ő Szabi- mosolyodtam el.
-Akkor ezért nem jött vissza a fiúkkal- csodálkozott.
-Valószínűleg- nevettem fel.
-Köszi Montana, örülök, hogy felismersz- nevettünk.
-Bocsi, na, tehetek róla?
-Igen, 12 éve ismersz.
-És? Ez az ára, hogy Montanának hívsz- nézett Szabi szemébe a nővérem.
-Jó, lehet benne igazság- mosolyodott el Szasza. Hanna a piros arcával megölelt engem, majd Szabit. Sajnos nem tudtunk felállni.:D Később anya és apa ismét (a nap folyamán, 4.-szerre) berontott.
-Ez ki?- tette fel a személyes névmás használat nélküli kérdést apci.
-Kérem. Senki sem ismer meg? Könyörgöm. 12 éve ismerjük egymást. Szabi vagyok. Hahóóó- üvöltött a fejét fogva Szasza, miközben az "ég"(plafon) felé nézett. Mi Hannával szakadtunk a röhögéstől. Hát, apuéknak nem jó a memója. Már látom.:D Este, olyan 9 körül, mikor Szabival dumáltunk, egy újabb ember jött.
-Jó estét srácok. Az új vendégetek egy Bence nevű fiú. Azt hiszem az osztálytársatok- mosolygott.
-Bence?- kérdeztem.
-Bence?- kérdezte csodálkozva Szabi. Persze én azonnal lesápadtam. A végén az egész osztály bent lesz egy szobába. Az osztály létszám a tizenkettőből 8 (Én, Bence, Szasza, és Andris akit én fertőztem meg, mint Szaszát). Mi Szabival inkább lefeküdtünk aludni. Nem bírtam nézni a kómás Ben-t. 

~Szeptember 20., Vasárnap[Adél naplója] #29

Korán reggel arra ébredtem, hogy egy hófehér szobába találom magam. Eléggé ijesztő volt. Sötét is volt, csak egy zöld vészkijáratos tábla világított erősen. A melegtől a hajam az arcomra tapadt. A kezemen végignézve sebtapaszok voltak és vágások. Vajon mi történt? Hanna a szobában ült, (félig nyitott szemmel aludt)  majd amikor meglátta, hogy megmozdulok, felemelte a fejét.
-Hanna? Mi van itt? Mi ez a hely?- tettem fel a sok kérdést.
-Ööö...Tudod, tegnap este amikor le akartál menni valamiért a nappaliba a láztól megbotlottál, majd legurultál a lépcsőn. Bocs, le szaltóztál- nézett sápadt, komoly arccal. Ezek szerint egy kórházban vagyok. Mint Hanna volt. Ez biztos öröklés.:D
Anya és apa rontott be a szobába, majd hozzám ugrottak.
-Hanna jól vagy?- kérdezte anya.
-Ööö...Igen anya én még jól vagyok- mosolygott pimaszul Hanna.
-Na. Adél, drágám élsz még?- komolyodott el.
-Anya. Levegőt veszek, beszélek, dobog a szívem és mozgok. Mennyi esély van arra, hogy élek?- mosolyogtam úgy mint Hanna.
-Bizonyára sok- válaszolt apa, majd fel nevettünk.
-Behívok egy nővért- nézett rám anya.
-Ha ettől jobban érzed magad- hagytam rá. A nővér csak annyit mondott a vágások miatt Szeptember 30-án engednek ki, és Október 10-én mehetek először suliba. Addig Hanna fog korrepetálni és azt mondták a többiek sokan fognak meglátogatni. Az jó dolog, legalább nem fogok unatkozni és mindig lesz egy ember aki lesegít a lépcsőn (:D), vagy olyan lesz mint anya (!) és majd be kell bújnom a gardróbba  a gyógyszerek elől. Végül is megbeszéltük az ofővel, hogy mondja meg a tanároknak, hogy ha hiányzik valaki az miattam van és Ő igazolja a késésüket. Gondolom Bence, Ádi Szasza és Martin sokat fognak rám vigyázni. Anyáék elmentek így hát én előszedtem egy könyvet, és elkezdtem olvasni, de a második oldalnál bealudtam.

~Szeptember 19., Szombat[Adél naplója] #28

Reggel 11-ig aludtam. Ma Hanna ment Szaszához játszani. Az éjjeliszekrényen ott állt egy finom illatú, meleg bögrés leves, mellé egy lapocska volt helyezve:
                                                      Brüszel Adélnak
                                            Gyógyulj meg hamar!
                               Bence: Mi a...? Eszednél vagy? Nekem a jövő héten kell házi. Hanna szerinted elég? :D
                               Martin: Bence, Hanna bőven elég. Adél te meg gyógyulj meg mert a kút még vár rád. :D
                               Ádi: Adél, Adél, Adél. Mit vétettem ellened? Hol van a jobb kezem aki a házimat és a dogáimat írja? 
                              Erik: Gyere hamar iskolába, hisz akkor a nap is felragyog.
                              Szasza: Jobbulást, bár és is fázok.
                              Dominik: Gyógyulj meg mihamarabb. 
                              Réka: Remélem hamar meggyógyulsz.
                              KLAU: Siess, kevés nélküled a lány.
                             András: Brrr...Én is fázok.
                             Máté: Nagyon nagyon hamar gyógyulj meg. 
                                                                                                    Osztály. 
Na a srácok kitettek magukért. Esküszöm elkezdett könnyezni a szemem. Egyedül Hanna nem írt. Bár ő a nővérem, úgyhogy nem is baj.
Egész nap csak az ágyban fetrengtem. Anya percenként jött föl. Lassan az járt a fejemben, hogy elbújok a szekrénybe.:D
Hanna este haza is jött, én maradtam a bögrés levesnél. Hanna még tévézett kicsit a szobánkba, de én már akkor javában aludtam.

~Szeptember 18., Péntek[Adél naplója] #27

Nagyon sajnáltam Hannát amiért nem lett kész a rajzversenyes rajza. Pedig nagyon szép lett,  félkészen is. Az átkozott betegsége miatt nem lett 1. Na mindegy nem tehetünk róla.
Reggel Hanna elaludt így Szaszával húztuk le az emeletes ágyról.
-Hanna, képzeld reggel van- rángattam meg a nővéremet (csak egy perccel született előbb).
-Mi van...? Reggel van?- nézett kerek szemekkel, kócos hajjal és bágyadt, csipás fejjel.
-Igen kérlek szépen- néztem az órámra. -Van 4 és fél perced, hogy időben elinduljunk- fejeztem be a mondatom,
.-MI VAAAAAAAAAAAN???????????????????????????????????????- ordította Hanna. Hirtelen felpattant és berontott a fürdőbe. Mi addig Szaszával fejünket fogva röhögtünk Hannán, hogy most Ő aludt el. Egy kis sminket kent magára (ahogy én is), aztán felhúzta a kék blúzát, és a fekete csőfarmerját. Összesítésben annyi volt a különbség, hogy én a zöld ingemhez zöldessárga szemfestéket, míg Hanna a kék blúzához kékeslila szemfestéket használt.
És én jobban néztem ki.
Hanna ne irkálj bele a naplómba. Utálom amikor ezt csinálod.
De akkor is.
Ok, te néztél ki jobban csak ne irkálj a NAPLÓMBA, mert az ENYÉM.
Jolvannna'
Mivel Hanna 3 percel később lett kész, rohanhattunk a buszra, mert azzal gyorsabban odaérünk. A többiek már mind a teremben gubbasztottak. Föcivel kezdtünk persze, amitől mindenki retteg. Béla, lediktálta az anyagot, majd megcsináltuk a munkafüzet feladatait és érdekes mód Bence megint kornyikált óra végén:
                                                            Béla néni Béla néni
                                                    Ön mindig rossz helyen tud lenni.
                                                     És persze ezért utáljuk magát.,
                                                                       Mert
                                                            Béla néni, Béla néni
                                                      Ön mindig rossz helyen tud lenni
-Kisfiam most azonnal az igazgatóiba!- förmedt Béla Bencére.
-De...De...Én csak...Csak énekeltem- dadogta Bence.
-Nem érdekel. Ilyet nem mondunk egy tanárra.
-Ja OK- röhögött Bence, majd összepacsizott a röhögő Ádámmal. Bélát nem érdekelte a dolog így kisietett a teremből.
-Na ezt jól elintézted- mosolyogtam Bencére.
-Nézd a jó oldalát. Nincs háziiiiiiiiiii- ordította. Majd...Bejött Béla. :(
-A következő két fejezet házi- mosolygott önelégülten Béla néni.
-MIÉRT KIABÁLTAM EEEEL?- sipákolt Bence. Ekkor megfordult és a padomba kezdte verni a fejét (!). Béla kiment a teremből és magára hagyott minket. Hát fogtuk magunkat és lementünk az infóterembe. Ott a terem előtt kivártuk a szünetet. A terem elé érve Brekcsi bá' kinyitotta az ajtót, majd beengedett minket.
-Ma kérlek szépen titeket programozunk- jelentette be az örömhírt. Ekkor mindenkinek lefagyott a mosoly a szájáról.
-Neeeeee- bőgte Szasza.
-De gyerekek, ez van a tanmenetben- mosolygott Brecski. A programozást végiguntuk. Amíg a tanár nem figyelt, addig mi FaceBook-oztunk, játszottunk. A 3. óra testnevelés amit mindenki várt. 3 kört futottunk. Én hamar átöltöztem, majd kiérve azonnal megcsapott a hideg. Pedig sütött a nap. Reszketni kezdtem. A fejem is fájt, hirtelen megszédültem és úgy éreztem le kell ülnöm. Amikor leültem hirtelen melegem lett úgyhogy felálltam. De akkor fáztam. Nem bírtam tovább.
-Ildi néni. Nagyon rosszul vagyok- néztem a tesitanárra.
-Pontosan mi a panaszod?- kérdezte, mint egy orvos.
-Ha leülök melegem van, ha felállok fázok, néha hirtelen megszédülök, a fejem is fáj- panaszkodtam. Hirtelen összerogyott a térdem, majd az éppen kijövő Andris és Szasza segített fel.
-Akkor azonnal az orvosiba- mondta Ildi. -Srácok kísérjétek be, majd ki- szólt a fiúknak. Ezek idióták voltak. Lefektettek a földre, majd Szasza a kezeimet, András a lábaimat fogta és így vittek be az orvosiba. Ott volt egy lázmérés (38,3°). Tudtam, hogy haza kell mennem.
-Fiúk valamelyikőtök kísérje haza és maradjon ott vele. Igazolom a hiányzást.
-Majd én- lépett be Hanna. -A húgom, én megyek vele haza- mondta komolyan.
-Jó, igazolom a hiányzásod- mosolygott az orvosiban lévő védőnő.
-Köszönöm- mosolygott vissza, majd felsegített és hazavitt. Az út csendesen telt. Otthon Hanna azt parancsolta, menjek fel a szobába és takarózzak be. Amíg én ezt megcsináltam és bekapcsoltam a TV-t hogy nézzem, addig Hanna csinált egy bögrés levest, amit felhozott a szobámba. Amikor beleittam, megcsapott a meleg áradat és a finom illat. Anya hazaérve engem aludva talált. A védőnő azt mondta, hogy a jövőhetet töltsem otthon.:( Szét fogom unni a fejem. De nem baj. Kitalálok valamit. Mindenkit távol tartottam magamtól, valószínűleg Hannától kaptam meg. A gépet bekapcsolva, skypeon kiderült, hogy Szasza is és Andris is elkapta. Ajjajj, azt hiszem ez a betegség fertőző, de nagyon.

~Szeptember 17., Csütörtök [Hanna naplója] #26

Izgatottan vártam, hogy becsöngessenek. A kémia laborban ücsörögtünk. Ádám vidáman mesélte, hogy a rajz versenyt egy 12.c osztályos lány nyerte. Meg hogy Szabi És Adél 2.-ak lettek, mind a ketten. Hirtelen örömömben felsikoltottam és odarohantam megölelni a húgomat és Szabit. Aztán mérges lettem, amiért nem mondták el.
-Miért nem mondtátok?- kérdeztem lebiggyesztett szájjal.
-Mert tudtuk, hogy így fogsz reagálni!- nevetett Adél. Mire belekezdhettem volna bármibe is Béla belépett a terembe. Egy szigorú pillantással nyugtázta, hogy megjöttem, aztán a helyemre terelt.
Az órák elég furcsán teltek, a legtöbb tanárnak is volt hozzám egy-két kedves szava, a rajz szakkörös társaim meg szinte ugyan úgy ujjongtak, mint az osztályom. Kémián Ádám bealudt mellettem és alig tudtam felkelteni, ha épp jött Béla. Olaszon önkét jelentkeztem felelni és ötöst kaptam:) Éneken a 12 főből 7 azt játszotta, hogy fáj a torka, így elhitetve a tanárnővel, hogy valami vírus van, mire az kirohant a teremből (baci fóbiás:DD). Matek előtt meg is kaptuk a magunkét az ofőtől (Msr. Lutztól), de mindenki szerint megérte:) Matekon Bence verset írt Mérainak, amit fel is olvasott neki az óra végén. A sikere garantált volt:DD

Ott áll a tábla megett,

Mérai Klára Jenett,

Szőke haja az egekbe mered,

Elkápráztat két szép szeme.

Kapcsolatunk egy egyenlet, 

Mi matek órán elkelhet.

Rengeteget nevettünk ezen, Bence kapott egy szaktanárit, Mérai feje vörös volt (és tuti nem zavarába:S), de szerintünk ez is megérte:D Matek után tesi jött és (hááálelujá, hálelujá, hálelujá, háááááálelujá!) nekem felmentésem van jövő hét szerdáig. Bósza az egész osztállyal felméréseket csinált és azt mondta, ha pénteken jó idő lesz felméri a 3 sulikört. Szóval amég ők tesiztek, addig én rajzoltam. Pingvineket. Mert azok cukik.

Angolon Mr. Káplán feletette Adélt (persze 5-ös lett neki^^) aztán játszottunk. Vagyis, a tanár szerint játszottunk. Nekünk szenvedés volt.

Rajz szakkörön megbeszéltük a verseny eredményeit, megmutatta a rajzokat és elmondta nekem, hogy sajnálja, hogy nem lett kész a rajzom.

Hazafelé 4-en sétáltunk, és igazából ez hiányzott a legjobban. Elöl mentem Szabival, mögöttem Adél beszélgetett Andrissal. Mikor a mi kapunk elé értünk elköszöntünk egymástól és az első dolgunk az volt, amikor beléptünk, hogy megkerestük a pizzás számát:)

Szeptember 17., Csütörtök[Adél naplója] #25

Reggel Hannára ébredtem fel. Bent ült a széken és nézte ahogyan alszok. Mikor kinyitottam a szemem, azonnal felcsillant. Hirtelen elmosolyodtam, kipattantam az ágyból, majd Hanna nyakába ugrottam.
-Jajj, de jó, hogy hazajöttél, most legalább nem nekem kell mosogatnom- nevettem.
-Én is szeretlek- mosolyodott el Hanna. Ekkor egymásra néztünk megöleltük egymást majd legördült az első könnycsepp az arcomról.
-Nem is tudod mennyire aggódtam- szipogtam.
-Nem is tudod mennyire hiányoztál- fejezte be Hanna a mondatomat.
-Na de gyere lekéssük a sulit- nézett a szemembe a nővérem.
-Jól van na- mosolyogtam.
Miután elkészültünk, Szasza ott várt az ajtóba. Mikor meglátta Hannát, elkezdett kitárt karokkal futni felénk, majd ő is letámadta ahogy én. Ezek után már hárman sétáltunk. A suli elé érve az egész osztály tartott egy "nagyölelést" pontosabban Bence kezdeményezett, aztán Ádám, Szasza, Adél, Martin, Réka, Dominik, Klau, Máté, András majd Erik. És ki volt középen? Persze, hogy Hanna.
A terembe beérve, csöndesen vártuk az első órát.
Később írom...

~Szeptember 16., Szerda [Hanna naplója] #24

Még mindig a kórházban, de lassan halálra unom magam, de a jó hír, hogy holnap haza engednek:) Épp itt az ideje, már hiányzik a suli. Vagyis az emberek. Mindenki. Még Béla is:D Szóval nagyon nagyon szeretnék menni már!
Percenként néztem az órára, valamiért nem akart telni az idő. Ez így ment fél kilencig, amikor is jött a nővér, hogy szedjem be a gyógyszerem. És hirtelen csoda történt!
-Tegnap az egyik vendége itt hagyott magának valamit.- azzal felém nyújtott egy zene lejátszót, talán Bencéé lehetett, nem tudtam pontosan. De annyira megörültem neki, hogy nem is érdekelt.Pontosan, csak ÖRÜLTEM...amíg be nem kapcsoltam. Tele rakták operákkal:D
*
Kopogás ébresztett, mert idő közben elaludtam. Adél csörtetett be az ajtó, nyomában Szabi, Bence és Ádám.
-Montanaa!*-* Úgy hiányoztál!:'(- szerintem Bencének is be kéne feküdnie mellém, mert direkt kérte, hogy így írjam le:D Szóval Bence ezeket mondta, miközben kiölelte belőlem a lelket is. Aztán jött azzal, hogy el ne mondjam Mérainak, hogy megcsalja, de itt már szakadtam...szakadtunk:D
Ádám meg hozott nekem egy szőke parókát (!) és megkért, hogy siessek, mert a tömeg már nem bír várni:D Szóval a délutánom igen érekesre sikeredett. Mielőtt elmentek előkerült a kitötmött róka farka is. Ami azt illeti, Ádám ezt hordja sálnak:D
Adéltól is elköszöntem, és nagyon vártam, hogy holnap felette alhassak, az ágyunkon. Szinte sóvárogtam már a suli után.
Nagyon jól esett, hogy Bencéék bejöttek hozzám, nem gondoltam volna:)
Éjjel alig bírtam aludni, csak az járt a fejemben, hogy holnap reggel indulunk. Elképzeltem, ahogy belépek majd a szobámba, ahogy beleszagolok az egyik könyvembe. Honvágyam volt. De egy dolog vigasztalt. Vagyis egy ember. Adél.
"Tetszett ez a 4 nap. Az enyém volt az egész szoba szoba. De igazán jöhetnél már, mert mindig nekem kell mosogatnom.. *Nevet*" -Adél

~Szeptember 15., Kedd [Hanna naplója] #23

Amikor felébredtem rohadtul nem a pihe-puha ágyamba voltam. Egy kemény (nagyon kemény) ágyon feküdtem. Egy gép (?) csipogása keltett. Teljesen egyedül. A fény vakított, szinte nem láttam semmit. Hirtelen elfogott a rémület és az emlékek. Az utolsó kép, ami megmaradt, az az orvosi volt. Ahogy kezdett tisztulni a látásom úgy erősödött fel minden. Egy hófehér szobában voltam, infúzió a jobb kezembe. A gép, ami ébresztett a szívveréseimnél csipogott. Egy kórházban voltam.
Nem sokkal az ébredésem után (15 perccel kb) egy orvos jött be. Sokáig nem szólalt meg, csak vizslatott a szemével, majd a számba adott egy hőmérőt. 10 perc múlva egy gyógyszert.
-Hogy van?
-Rosszul. Mi történt?- bukott ki belőlem az első kérdés, ami eszembe jutott.
-Nos, csodálom, hogy csak ide szállították, mert nagyon komoly lázgörcsöt kapott. A körzeti orvosnál elájult és ide szállították.- na, itt fagyott meg a levegő. Nem tudtam, hogy mi történt pontosan, nem tudtam hol van Adél, Szabi, vagy bárki más.
-Milyen nap van?- suttogtam, szinte csak magamnak.
-Szeptember 15, kedd. Körülbelül 2 napot volt kómában. Biztos jól van?
-Mennyi az idő?- meg sem hallva az utolsó kérdését.
-13:46.- nézett az órájára. Nem is szólaltam meg többet, ezért ki is ment, persze mondott valamit, amit nem hallottam, csak vakon bólogattam. Mivel Pécs belvárosban lehettem és mi a város szélén lakunk, kb fél óra kell Adélnak, hogy berobogjon ide.
20 percig néztem az órát, mire halk kopogásra lettem figyelmes. Egy ápoló nő dugta be a fejét az ajtón.
-Vendégei vannak, fogadja őket?
-Igen, persze!- rögtön felcsillant a szemem. Adél, Szabi és Andris lépkedett be lihegve, piros arccal. Amint magunkra hagyott az ápoló nő Adél rám vetette magát, szinte fel is borultunk.
-Hogy vagy?- kérdezte könnyes szemmel.
-Jól.- suttogtam. Szabi is odajött megölelt és azt mondta, hogy ha még egyszer ennyire megijesztem be se jön hozzám többet. Andris is megölelt és bólogatva helyeselte Szabi szavait.
Adél a táskájában kotorászott, végül is sikerült előhúznia egy lapot.
-A többiek küldik.- mosolygott.
Szívesen ugráltam volna örömömben, ha lehetett volna:)
Ádám: Kedves Montana! Remélem hamar meggyógyulsz, mert nem akarom, hogy elmaradjon a koncert:(( Én voltam az első, aki jegyet vett..!:D
Bence: Nagyon hiányzol és mindannyian jobban szeretünk mindennél! Még Mérainál is, aki folyton egyest ad a hiányzó matekházira. Na jó, vele azért még versenyezned kell az első helyért! (Mérai♥♥♥)
Martin: Lassan jöhetnél, mert nem tudunk a tanárokon röhögni, amikor felszólítják valamelyikőtöket és ti meg eljátszátok, hogy rossz nevet mondtak:)
Réka: Siess vissza, mert hangverseny lesz a jövő héten!:))
Klau: Ha már kórházba vagy gyógyulj meg rendesen!
Máté: Hanna, gyere gyorsan, mert van egy baromira vicces kitömött róka a teremben:DDD
Dominik: Ja, de a farka már Ádám nyakába van, mint sál.xDDDDDD
Erik: Jobbulást kívánok, gyógyulj meg hamar!:)

Szeptember 14., Hétfő[Adél naplója] #22

Én reggel amikor felkeltem Hanna cuccát is magammal vittem, hogy szünetekben be tudjam másolni a feladatokat. Szasza várt a kapuban.
-Szia Szöszi- vette át Szasza Andris dumáját.
-Csáó, mizu?- kérdeztem majd elindultunk az úton. A levegő kicsit csípős volt, de nem volt hideg.
-Mi van Hannával? Még mindig beteg?- kérdezte Szasza. Ja igen neki nem mopndtam el, hogy Hanna kórházban van.
-Hát Hanna...Tegnap...Elájult ezért kórházban van- dadogtam.
-Mi?????- kerekedett el a szeme.
-Igen, kórházban van- válaszoltam.
-De...De...D...Hogyan??- és láttam ahogy egy könnycsepp legördült az arcáról. -Ti voltatok az első barátaim- szipogta.
-Jajj Szasza. Nemsokára jobban lesz nyugi. Mondjak neki valamit?- kérdeztem.
-Nem kell kössz- mondta majd megölelt. Közben odaértünk a sulihoz. Már mindenki ott várt... És amikor megláttak. Rögtön odarohantak.
-Na mi van Hannával?- kérdezte Bence
-Minden rendben?- aggódott Andris.
-Igen srácok, jól van. De ha pihenni hagyjuk sokkal hamarabb meggyógyul. És akkor én is jobban leszek- feleltem.

Szeptember 13., Vasárnap[Adél naplója] #21

Ma 1-kor jött le Hanna, hogy nagyon fáj a torka és a hasa.
-Gyere drágám megmérjük a lázadat-szólt neki anya. Majd nyomott egy puszit az arcára. Már vagy 3 napja ez van.
-Drágám 39,5°, most azonnal visszaviszlek az orvoshoz-mondta anya. Most először féltem ennyire. Rossz dolog történt. Bementünk anyuval és Hannával az orvoshoz. Ott mikor bementünk azt mondta Hanna:
-Jó napot!- majd hirtelen elsápadt és összerogytak a lábai, végül vörös ajkakkal elájult. Én is és anya is elsápadt.
-Hívj a mentőket, azonnal!-üvöltötte anya a dokinak. Mi addig anyával felraktuk az ágyra Hannát.
-Menj ki Adél és hívd be apát-mondta nekem halálsápadtan anya.
-Apa, gyere be, Hanna elájult- rebegtem. Apa befutott, majd ő is lesápadt. A mentők egy hordággyal jöttek be, majd én és anya elmentünk a mentővel, amíg apa hazament és betelefonált a suliba, hogy egy ideig nem megyünk suliba. Nagyon ijesztő volt ez az egész. A kórházba érve, Hannát bevitték egy szobába, majd ment az a csipogós cucc. Amikor így pittyeg. Az az életvonalas cuccizé. Nekünk ott kellett, hagynunk anyuval így amikor hazamentünk bekapcsoltam a gépet. Megírtam mindenkinek miért nem jövünk. Andris kapcsolt legelőször. Másolom:
Andris: Mi van?????? :S 
Adél: Hanna elájult.
Andris: Pedig ma akartam neki elmondani valamit...
Adél: Mit? Mondjam el neki?
Andris: Ahha
Adél: Na és mi az?
Andris: Háát... Ő a kövi Rita után... Szerelmes lettem Hannába...
Adél: Holnap a kórházba elmondom neki.
Andris: Köszi. Mennem kell szia!
Adél: Szivi, szia! Ha jobban leszek bejövök ígérem és mindent megtudhatsz róla...
Én igazából, már ma feldolgoztam a történteket, így holnap megyek suliba.

~Szeptember 12., Szombat [Hanna naplója] #20

Reggel megint 39 fokos lázzal ébredtem, ami nem is lenne baj, ha anya nem tömne folyton borzasztó ízű gyógyszerekkel. Bahh.
Adél sokkal előbb kelt. Mire lecsoszogtam a lépcsőn már az ebéd is kész volt. Felnéztem az órára, pontban 11. Nos, többet nem dörgölöm Adél orra alá, hogy milyen sokat alszik.:)
-Jó reggel!- mosolyogtak rám. Nekem annyi erőm sem volt, hogy rendesen visszaköszönjek, így intettem egyet meg morogtam valami reggelt félét.
-Hogy vagy?- kérdezte Adél.
-Hmm...lázasan.- válaszoltam kurtán.
-Nem vagy éhes?
-Nem anya.
-De Hanna! Beteg vagy, enned kéne!
-A szobánkban leszek.
Na, így indult a reggel. 1-kor Szabi átjött és hozott valami fiús filmet. Leültünk megnézni, bár igaz én egész végig a rubik kockámmal játszottam, nem nagyon érdekelt. Csak néha néztem fel, amikor Adél és Szabi fel-fel röhögtek. Viszont film végére ki sikerült raknom.:) El is voltak, este 7-ig valami netes játékban ölték egymást. Vicces volt, mert Adél sorba verte le Szaszát, aki végig azt hajtogatta, hogy direkt hagyja, hogy megverjék, mert nem illik egy gyenge lányt brutálisan elverni. Ezekre még én is felnevettem.:D Szóval amíg ők játszottak én cseteltem Andrissal, másolom:
Andris: Szia Szöszi!
Én: Hello:)
Andris: Hogy vagy?
Én: Szarul, de büszkén:D
Andris: Mi a baj?
Én: Láz.
Andris: Az gáz:| Mikor jössz? Bence is hiányol, nem volt matekházija pénteken, ezért egyest kapott:(:DDD
Én: Szegény:DD A jövő héten tuti nem jövök:c Ritával mizu?
Andris: Szakítottam vele. De ne is mondd az "én megmondtam" vackot, mert már 4-en a fejemhez vágták.
Én: Miért?
Andris: Mert igazuk van??
Én: Hülyee:D Miért szakítottál?
Andris: Ja, mert kihasznált.
Én: Nos, ééén...
Andris: megmondtad. Tudom-.-
Nos, igen. Én tudtam, hogy nem lesz hosszú a kapcsolatuk. De kíváncsi vagyok, hogy kit szemel ki legközelebb. Ha valamelyik bunkó lányt, akkor leüttetem Bencével. De megyek, mert anya megint hozza a lázmérőt. Szerintem elbújok a szekrényben.:)

Szeptember 11., Péntek[Adél naplója] #19

Reggel, nagyon boldog voltam. Péntek van. Felhúztam a kedvenc (zöld póló, farmermellény, fekete térd fölötti farmer, sárga converse) ruhámat. Megettem egy almát és indultam is. Hanna még aludt. Mostanában Szaszával korábban megyünk. De Martin békén hagyott, megbeszéltük skypeon tegnap, hogy ennek véget vetünk. És nem érdekel senkit. Mikor kiléptem a kertbe, vissza kellett mennem egy esernyőért... Vajon miért? Mert esett. Utálom, ha esik. Jajj, de mikor kiderült, hogy egy esernyő van, visszafordultam és írtam egy cetlit Hannának, hogy vigye el az ernyőt. Szasza ott várt a kapuban. Én meg ahogy kiléptem éreztem, hogy szakad az eső. A hajam azonnal csupa víz lett. Hideg nem volt. Csak az esőtől fáztam át. Bementünk az aluába. A suliboxunkhoz érve kivettük a cuccainkat, és elraktam a tesicuccom. A terembe érve senki sem volt ott. 

-Na mit csináljunk?- kérdezte tőlem Szasza.

-Az biztos, hogy én lemegyek a büfébe- jelentettem ki. 

-Jó, akkor én is megyek- mondta Szasza. Közben találkoztunk Bélával.

-Nocsak, csak nem lógni akartok az órámról?- kérdezte nyugodtan. 

-Nem, de tanárnő, nincsen senki a teremben- feleltem félénken. 

-Nincsen senki a teremben? Na ne szórakozz velem kisasszony- üvöltötte Béla. Majd férre lökött és bement a terembe. 

-Itt tényleg nincs senki- mondta. 

-Mi mondtuk- válaszoltuk egyszerre Szaszával.

-Na mindegy akkor ti pakoljátok elő a cuccotokat- találta ki a megfelelő ötletet Béla. Most kivételesen az első padokba kellett ülnünk. A tanárnő, diktált és diktált és diktált. Óra közepén belépett Erik. Ő volt a 3. 

-Elnézést a késésért az esőben, elakadt a buszom- beszélt szomorúan. Majd bevágta magát mellém egy padba. 

-Nincs semmi gond- válaszolta Béla.-Pakolj elő drágám- erre elmosolyodtam. Közben folytatta a diktálást. Végre kicsöngettek. Hárman mentünk át infóra. Brecski Csaba azt hitte többen leszünk.

-Na, mivel ma nagyon kevesen vagytok, megengedem, hogy egész órán játszatok- mosolyodott el. 

  Én megnéztem a Twittert, a Facebook-ot és a Google+-t. Majd chateltem anyával. Azt írta Hanna azért nem jött, mert reggel belázasodott. Én meg válaszoltam, hogy csak hárman vagyunk. Az infónak is vége lett, elköszöntem anyától. Mentünk tesire. Átöltöztem egyedül (!) az öltözőben. Majd  amikor bejött Bószáné Ildikó, megkérdezte, hogy hol vannak a többiek.

-Hanna belázasodott, a többiekről semmit nem tudok- válaszoltam a kérdésre.

-Csak te vagy egyedül?

-Nem Erik és Szabolcs is itt van- mondtam. 

-Az nagyszerű tudom is mit fogunk csinálni.- Ezzel megfordult és elviharzott a fiúkhoz. Én kimentem az öltözőből. 

-Ma röpizni fogunk. Fiúk a lányok ellen. Vagyis, fiúk Adél ellen- mondta. Felrakta a hálót, közben Erik elment a labdáért, majd én kezdtem, mert én voltam hátrányba. Végül is 13:12-re vesztettem, de egyedül lenni és így veszteni nagy teljesítmény. Büszke voltam magamra. Lyukas órába kimentünk egy hatalmas perec és 3 pohár tea társaságába. Kövi infón játszottunk, mint mindig. Hanna mondta, hogy vigyek neki egy pohár teát. ezután megnéztem a mailjeimet. OFŐn, azt mondta Szilvi néni, hogy nincs ránk panasz úgyhogy elmehettünk. Az O.k is elmaradt. Nem volt Klára néni. A büfébe vettem elvitelre egy teát, majd hazavittem Hannának. Megitta, innentől "ápolgatni" kezdtem.

:)