Reggel korán ébredtem, iszonyat izgatott voltam. Már 7-kor kiugrottam az emeletes ágyból (szó szerint leugrottam róla) és ott szökdécseltem, mint egy idióta. A baj ezzel csak annyi volt, hogy senkivel nem tudtam ezt megosztani. Adél teljesen berágott. Nem mondom, hogy ok nélkül, de szerintem egy kicsit túlreagálja. Teljesen odavan Bencéért, de még csak nem is engedi, hogy együtt örüljek vele. És jelenleg rosszabb, mintha leordítaná a fejem. Egyszerűen átnéz rajtam. Növelve a bűntudatom. Hurrá!
Az elsődleges feladatomnak tartottam a ruhaválasztást. Mivel Adél nem állt szóba velem Andrist hívtam magammal vásárolni és igazán értékeltem, hogy semmi rosszat nem szólt ellene. Kevés srác megy el szó nélkül vásárolni a barátjával :)
Végül is az Árkádban kezdtük, aztán rájöttünk, hogy ott minden drága. Végül is betértünk valami ruhaboltba, ahol az eladó készségesen a rendelkezésünkre állt. Először kb 5 ruhát nyomott a kezembe, ezt Andris is észrevette, ezért már most kényelmesen elhelyezkedett egy fotelba, mielőtt még bementem volna egy próbafülkébe.
Az első ruhát fel sem próbáltam, mert rózsaszín volt. Nem mintha a színnel lenne bajom, de nem akartam egy ilyen színű ruhában megjelenni. A következő egy halvány lila darab volt, hosszú, egyszerű, kis fodorral az alján. A ujjai úgy voltak megoldva, hogy a vállat ne takarják. Andrisnak nem tetszett, és őszintén nekem sem. De a többivel sem voltunk másképp. Az eladónak, mintha valami világmegváltó ötlete támadt volna 10 percre eltűnt. Amikor felbukkant egy kék ruhát hozott magával. Egyből beleszerettem, rohantam felpróbálni. Ujjatlan volt, semmi pánt. Felül szépen kiemelte vékony alakomat, testre simult. De a derekamtól hatalmas fodrokban hullámzott, egy kicsivel a térdem felett ért véget. Azonnal beleszerettem. Andris is elismerően mosolygott. Boldogan ugráltam ki a boltból az új szerzeményemmel. Hálás voltam Andrisnak, hogy elkísért.
Mikor hazaértem boldogan mutattam anyunak a szerzeményem. És a délutánom el is ment annyival, hogy mindent aprólékosan megterveztem.
2014. július 9., szerda
2014. július 8., kedd
~Október 7., Péntek [Adél naplója] #42 2/2
Amikor hazaértem (tesicuccban) felhúztam egy normális ruhát, majd egyszerűen bekapcsoltam a gépet, mivel infó volt, tömve volt. Mindenki egyszerre írt rám, kivéve 1 embert. Hannát. Mindenki kérdezgette, hogy vagyok. Mindenkinek elmondtam, hogy kamu volt.
Ben: Miért kamuztál?
Adél: Mert. Ne haragudj, de én is szeretlek...csak nem úgy...hanem mint barát...
Ben kijelentkezett.
A sírás kerülgetett. Nem bírtam. Lementem a konyhába, csináltam egy teát (hogy ne fázzak meg) és megnéztem az online filmeken milyen normális film van. Random elindítottam egyet és a teámmal néztem a laptop(unk) képernyőjét. Néha nevettem, néha elkomorodtam. A felénél ki is kapcsoltam. Nem tudtam rá figyelni. Bencén járt az eszem. Nem értettem mi van. Órákkal később mikor Hanna hazaért, vele egyszerre csörgött a mobilom. Elhúztam a képernyőn a "fogadás" gombot, majd meghallottam egy furcsa hangot.
-Benceeeeee, most ne hagyj itt, minek dobsz? Ki az a lány? Hol lakik? Hova mész?- hallottam a hangot.
-Tudod Betti, egy sokkal szebb, okosabb csinibb, és szebb lányhoz. A neve Brüszel Adél, nem mondom meg hol lakik, mert zaklatni fogod. Ja és mondtam, hogy csini?
-Benceee. Mondtam, hogy nem mehetsz el.
-Hiába zárod el az ajtót, hidd el kijutok-szemtelenkedett Ben. Valami nyikorogni kezdett.
-Eszedbe ne jusson- kiabált a lány.
-Lakók vigyázat ugrok- kiabált Ben. Egy huppanás, majd egy csattanás hallatszott. -Adél, gyere a Barátság utca 39-hez a ház előtt vagyok- nyöszörgött.
-Indulok, tarts ki- kiáltottam.
Nem tudam merre, kell menni, így hívtam egy taxi-t. A taxi-s odavitt a címre, majd a földön fekvő Ben-hez futottam.
-Van pénzed?
-Aha- mondta. -De nem zavar, hogy a földön fekszek?
-De, pillanat.
Kivettem a tárcájából a hiányzó összeget, odaadtam a taxi-snak aki már nagyon türelmetlen (!) volt. Elhajtott. Visszarohantam Ben-hez felsegítettem, leültettem egy padra, majd lassan felhívtam a szüleit, hogy mi történt. Ők most nem tudtak jönni (?) de azt mondták vigyem el az orvoshoz és utána vigyem haza (Én). Elvittem az orvoshoz, már vagy 15 perce vártunk, végül megelégeltem és bekopogtam. Ajtót nyitottak és megkérdezték miben segíthetnek.
-Ellnézést, de már vagy negyed órája várok. A barátom kiesett a 4.-ről, nem mond semmit, azt állítja minden rendben, de nem hiszem. Megvizsgálnák végre?- hadartam.
-Természetesen. Kísérje be a barátját- mosolygott a doktornő.
-Ben, gyere bemegyünk.
Lassan felsegítettem, a vállát mögém raktam és úgy mentem be vele. Felült az ágyra. Én lekkuporodtam egy kényelmes fehér bőr székre. Körbenézve a fehér falkon egy-egy kisbaba képe volt látható. A polcsoron mindenféle gyógyszer, és eszköz volt.
-Hölgyem- zökkentett ki a bambulásból a doki.
-Igen?
-Semmi baja sincs.
-Köszönöm, hogy meg tetszett vizsgálni- mosolyogtam. Bence lemászott az ágyról és elindult kifelé.
-Viszzlát- köszönt el Bence. A doki csak intett és belemerült a papírjaiba. -Tudod Adél, nekem semmi bajom sem volt. Kiváncsi voltam, hogy reagálsz- nevetett Bence.
-Ugye most csak viccelsz velem- förmedtem rá. -Miattad, rohantam mint az ökör, miattad kerültem cikis helyzetbe a dokinál, miattad mentem el otthonról. Mindent miattad- kiabáltam. Bence rájött ezt nem igazán most kellett volna.
-Sajnálom, hogy megijesztettelek- mondta. -Nem gondoltam volna, hogy ilyen leszel.
Kétségkívül is belenéztem a barna szemébe. Szomorúságot tükrözött. Fekete haja a szemébe lógott, villantott egy félmosolyot amitől mindig is elolvadtam. Sose gondolkodtam el azon, hogy hogyan mondjam el neki, de miután bevallotta, hogy szeret végképp nem. Szeptember óta szeretem. Ő az egyik legmenőbb (Ádám és Szabi után) és, nem sok mindenki álmodhat róla. Gondoltam, ha nem szeret akkor mit mondjak neki.
-Gyere üljünk le egy padra- fogtam meg a csuklóját. Odarángattam a legelső padhoz, felültem a támlájára és megkérdeztem. -Mióta? Mióta szeretsz?
-Tudod Adél, én már Szeptember 1., óta. Nem tudtam, hogy mondjam el, de te nem szeretsz, mostmár mindegy- legyintett szomorúan.
-Ben, én is azóta szeretlek, csak egyszerűen nem tudtam, hogy mondjam el. Mikor bevallottad, akkor végképp nem tudtam.
-Tényleg?
-Tényleg- mosolyodtam el. Bence lemászott a padról, én meg utána. Egymás mellett sétáltunk, mindketten a gondolatainkba merülve. Végül megfogta a kezem és úgy sétáltunk haza. A kapunk előtt megállt, és a szemembe nézett.
-Szeretlek- mondta. Elmosolyodtam. Határozott mozdulattal magához húzott és megcsókolt. Megfordult velem a világ. Azt kívántam sose legyen vége. Eltolt magától átölelt, majd egy puszit nyomott a homlokomra.
-Mennem kell, majd hívlak- suttogta. Megfordult és elment. Addig néztem míg bekanyarodott egy utcába. Mikor beléptem a lakásba felrohantam az emeletre és bekapcsoltam a gépet. Ránéztem Bence adatlapjára a Face-en és elolvastam a sorokat. Kapcsolatban Adél Brüszellel. Felnevettem. Hanna odajött és ránézett.
-Min nevetsz?- kérdezte. Elengedtem a fülem mellett. -Mi van Bencével?- kérdezősködött tovább. Lehajtottam a laptopot, Hannára néztem. A mosoly azonnal lehervadt az arcomról. Áthúztam a pizsim és elmentem aludni. Mielőtt elaludtam kaptam egy sms-t.
Jó éjt Xx.
Mosolyogva aludtam el.
Ben: Miért kamuztál?
Adél: Mert. Ne haragudj, de én is szeretlek...csak nem úgy...hanem mint barát...
Ben kijelentkezett.
A sírás kerülgetett. Nem bírtam. Lementem a konyhába, csináltam egy teát (hogy ne fázzak meg) és megnéztem az online filmeken milyen normális film van. Random elindítottam egyet és a teámmal néztem a laptop(unk) képernyőjét. Néha nevettem, néha elkomorodtam. A felénél ki is kapcsoltam. Nem tudtam rá figyelni. Bencén járt az eszem. Nem értettem mi van. Órákkal később mikor Hanna hazaért, vele egyszerre csörgött a mobilom. Elhúztam a képernyőn a "fogadás" gombot, majd meghallottam egy furcsa hangot.
-Benceeeeee, most ne hagyj itt, minek dobsz? Ki az a lány? Hol lakik? Hova mész?- hallottam a hangot.
-Tudod Betti, egy sokkal szebb, okosabb csinibb, és szebb lányhoz. A neve Brüszel Adél, nem mondom meg hol lakik, mert zaklatni fogod. Ja és mondtam, hogy csini?
-Benceee. Mondtam, hogy nem mehetsz el.
-Hiába zárod el az ajtót, hidd el kijutok-szemtelenkedett Ben. Valami nyikorogni kezdett.
-Eszedbe ne jusson- kiabált a lány.
-Lakók vigyázat ugrok- kiabált Ben. Egy huppanás, majd egy csattanás hallatszott. -Adél, gyere a Barátság utca 39-hez a ház előtt vagyok- nyöszörgött.
-Indulok, tarts ki- kiáltottam.
Nem tudam merre, kell menni, így hívtam egy taxi-t. A taxi-s odavitt a címre, majd a földön fekvő Ben-hez futottam.
-Van pénzed?
-Aha- mondta. -De nem zavar, hogy a földön fekszek?
-De, pillanat.
Kivettem a tárcájából a hiányzó összeget, odaadtam a taxi-snak aki már nagyon türelmetlen (!) volt. Elhajtott. Visszarohantam Ben-hez felsegítettem, leültettem egy padra, majd lassan felhívtam a szüleit, hogy mi történt. Ők most nem tudtak jönni (?) de azt mondták vigyem el az orvoshoz és utána vigyem haza (Én). Elvittem az orvoshoz, már vagy 15 perce vártunk, végül megelégeltem és bekopogtam. Ajtót nyitottak és megkérdezték miben segíthetnek.
-Ellnézést, de már vagy negyed órája várok. A barátom kiesett a 4.-ről, nem mond semmit, azt állítja minden rendben, de nem hiszem. Megvizsgálnák végre?- hadartam.
-Természetesen. Kísérje be a barátját- mosolygott a doktornő.
-Ben, gyere bemegyünk.
Lassan felsegítettem, a vállát mögém raktam és úgy mentem be vele. Felült az ágyra. Én lekkuporodtam egy kényelmes fehér bőr székre. Körbenézve a fehér falkon egy-egy kisbaba képe volt látható. A polcsoron mindenféle gyógyszer, és eszköz volt.
-Hölgyem- zökkentett ki a bambulásból a doki.
-Igen?
-Semmi baja sincs.
-Köszönöm, hogy meg tetszett vizsgálni- mosolyogtam. Bence lemászott az ágyról és elindult kifelé.
-Viszzlát- köszönt el Bence. A doki csak intett és belemerült a papírjaiba. -Tudod Adél, nekem semmi bajom sem volt. Kiváncsi voltam, hogy reagálsz- nevetett Bence.
-Ugye most csak viccelsz velem- förmedtem rá. -Miattad, rohantam mint az ökör, miattad kerültem cikis helyzetbe a dokinál, miattad mentem el otthonról. Mindent miattad- kiabáltam. Bence rájött ezt nem igazán most kellett volna.
-Sajnálom, hogy megijesztettelek- mondta. -Nem gondoltam volna, hogy ilyen leszel.
Kétségkívül is belenéztem a barna szemébe. Szomorúságot tükrözött. Fekete haja a szemébe lógott, villantott egy félmosolyot amitől mindig is elolvadtam. Sose gondolkodtam el azon, hogy hogyan mondjam el neki, de miután bevallotta, hogy szeret végképp nem. Szeptember óta szeretem. Ő az egyik legmenőbb (Ádám és Szabi után) és, nem sok mindenki álmodhat róla. Gondoltam, ha nem szeret akkor mit mondjak neki.
-Gyere üljünk le egy padra- fogtam meg a csuklóját. Odarángattam a legelső padhoz, felültem a támlájára és megkérdeztem. -Mióta? Mióta szeretsz?
-Tudod Adél, én már Szeptember 1., óta. Nem tudtam, hogy mondjam el, de te nem szeretsz, mostmár mindegy- legyintett szomorúan.
-Ben, én is azóta szeretlek, csak egyszerűen nem tudtam, hogy mondjam el. Mikor bevallottad, akkor végképp nem tudtam.
-Tényleg?
-Tényleg- mosolyodtam el. Bence lemászott a padról, én meg utána. Egymás mellett sétáltunk, mindketten a gondolatainkba merülve. Végül megfogta a kezem és úgy sétáltunk haza. A kapunk előtt megállt, és a szemembe nézett.
-Szeretlek- mondta. Elmosolyodtam. Határozott mozdulattal magához húzott és megcsókolt. Megfordult velem a világ. Azt kívántam sose legyen vége. Eltolt magától átölelt, majd egy puszit nyomott a homlokomra.
-Mennem kell, majd hívlak- suttogta. Megfordult és elment. Addig néztem míg bekanyarodott egy utcába. Mikor beléptem a lakásba felrohantam az emeletre és bekapcsoltam a gépet. Ránéztem Bence adatlapjára a Face-en és elolvastam a sorokat. Kapcsolatban Adél Brüszellel. Felnevettem. Hanna odajött és ránézett.
-Min nevetsz?- kérdezte. Elengedtem a fülem mellett. -Mi van Bencével?- kérdezősködött tovább. Lehajtottam a laptopot, Hannára néztem. A mosoly azonnal lehervadt az arcomról. Áthúztam a pizsim és elmentem aludni. Mielőtt elaludtam kaptam egy sms-t.
Jó éjt Xx.
Mosolyogva aludtam el.
2014. július 7., hétfő
~Október 7., Péntek [Adél naplója] #41 1/2
Reggel amikor felébredtem, ránéztem az órámra, 3/4 nyolc volt. Áááá, Hanna nem ébresztett. A konyhába lecsoszogva becsomagoltam a reggelimet, majd elolvastam a papírt amit Hanna írt:
"Először is ne haragudj, hogy elmentem
de beszélnem kellett Benivel, a holnap-
al kapcsolatban, meg amúgy sem volt
kedvem felkelteni, csak siess be.
Puszi: Hanna
U.i.:Az esernyőt elvittem"
Engem elöntött a méreg és nem tudtam mit szólni. Felmentem, felkaptam a táskám ledobtam a földszintre, felhúztam egy sárga pólót, rá egy pulcsit, mivel elég hideg volt. Ja, és az eső is esett. Amikor kimentem, rájöttem, hogy egy lehelletnyi smink sincs rajtam. A farmeremen csak úgy gyűltek a fekete (vagy sötétkék) foltok. A hajam vizes lett, de nem izgatott. Nem tudtam mit szólni Hanna viselkedéséhez, így hát még futni sem volt kedvem. Az esőben esernyő nélkül, vizes hajjal, vizes nacival, vizes pulcsival, átfagyva ballagtam és nem is tudtam hova tenni a dolgokat. A gondolkodásból az zökkentett ki, hogy valaki megfogta a kezem. Ránéztem, de a pulcsija a szemébe volt húzva, nem láttam az arcát. Néma csendben sétáltunk. Nem tetszett ez a kézfogás izé, de fáztam, és az Ő keze olyan nem is tudom...ilyen... meleg volt. Egyszer csak elengedte. És akkor a pulcsiját terítette a hátamra. Az arca megdöbbentett. Ez...Ez Bence volt... Nem is gondoltam volna., semmiképp se.
-Bence...te mit művelsz?- kérdeztem halkan, vékony, rémisztő hangon.
-Én csak...megláttalak megfogtam a kezed, aztán elengedtem és odaadtam a pulcsimat.
-De meg fogsz fázni, másrészt miért fogod meg a kezem????- kiabáltam
-Azért, hogy ellenőrizzem mennyire fagytál át.
-Ben...én...én nem...nem hiszek neked.
Fogtam magam és elkezdtem sietni, nem ért más utol. Már megint késtem. Mikor bekopogtam Föcire , benyitottam, majd Béla után mindenki felém fordult.
-Te...ti miért késtetek?- kérdezett gyanúsan Béla
-Elnézést elaludtam...
-Miattam- folytotta belém a szót Bence.
-Jó, ezt elnézem...de Bence te húzz pólót, Hanna te meg húzd át a tornacuccod.
-Elnézést én Adél vagyok.
Erre aztán mindenki nevetni kezdett. Bence levette a hátamról a pólót, miközben a többiek "húúú-zni" kezdtek. Önkéntelül is elmosolyodtam. Beindult a terembe én meg a folyosóra. A tesizsákommal levonultam az öltzőbe, majd áthúztam a rucim, végül felértem csengetésre. Az anyagot otthon kell kidolgoznom. Szünetben Hanna leült a padomra és megkérdezte mi volt.
-Semmi, de talán...
-Mi talán?
-Hanna végig hallgatnál?
-Figyelek.
A többiek persze nem mentek ki a teremből, mert amolyan ebből balhé lesz uralkodott a teremben.
-Mondjuk, ha nem mentél volna el reggel, mielőtt még föl sem keltesz, mert tudod, hogy mindig elalszok. Akkor nem lett volna az, hogy későn érek ide és Bence talán nem fogta volna meg a kezem, ne adta volna oda a pulcsiját, ha te mondjuk egy ici-picit kedvesebb vagy. Otthon hagytadd volna az esernyőt, mert amikor lementem öltözni, ott volt egy felmentett lány és megkérdeztem tőle mennyire esett, tudod mit mondott? Azt hogy szinte csak csepegett.
-De Adél, honnan tudhattam volna, hogy hogy fog esni az eső?
-Téged komolyan az eső érdekel? Én megkaptam a második igazolatlanomat miattad. Tudod, hogy minig elalszok. Mikor beértél hívhattál volna.
-De miért hívtalak volna?
-Talán mert elaludtam.
-Jó, majd otthon megbeszéljük.
-Jó majd otthon-sóhajtottam. Ezután a "kis" vita után mindenki faggatni kezdett, hogy mi volt. Alig bírtam lerázni őket. Infón a kétszemélyes padokban, ugye névsor szerint ülünk, így én Bence mellett ültem. Mondhatom csodás. Miközben Brecski diktált, addig Bence kitépett egy lapot a füzetéből és írni kezdett. Mellém csúsztatta a papírt.
Haragszol :S
Kicsit, bár nem azzal van bajom, hogy így viselkedtél, csak nem tudom miért...
Tudod, Adél, én... én szeretlek.
Elolvastam a sorokat, majd visszatoltam mellé a papírt, elpakoltam és felkaptam a táskám.
-Tanár úr rosszul vagyok- mondtam.
-Mennyire?
-Nagyon
-Jó Adél akkor menj haza, majd Hanna elmagyarázza az anyagot.
-Rendben, viszlát.
Mielőtt kimentem volna, visszafordultam és mutattam Bencének, hogy hívjon. Kacsintott egyett, majd tovább másolta az anyagot.
"Először is ne haragudj, hogy elmentem
de beszélnem kellett Benivel, a holnap-
al kapcsolatban, meg amúgy sem volt
kedvem felkelteni, csak siess be.
Puszi: Hanna
U.i.:Az esernyőt elvittem"
Engem elöntött a méreg és nem tudtam mit szólni. Felmentem, felkaptam a táskám ledobtam a földszintre, felhúztam egy sárga pólót, rá egy pulcsit, mivel elég hideg volt. Ja, és az eső is esett. Amikor kimentem, rájöttem, hogy egy lehelletnyi smink sincs rajtam. A farmeremen csak úgy gyűltek a fekete (vagy sötétkék) foltok. A hajam vizes lett, de nem izgatott. Nem tudtam mit szólni Hanna viselkedéséhez, így hát még futni sem volt kedvem. Az esőben esernyő nélkül, vizes hajjal, vizes nacival, vizes pulcsival, átfagyva ballagtam és nem is tudtam hova tenni a dolgokat. A gondolkodásból az zökkentett ki, hogy valaki megfogta a kezem. Ránéztem, de a pulcsija a szemébe volt húzva, nem láttam az arcát. Néma csendben sétáltunk. Nem tetszett ez a kézfogás izé, de fáztam, és az Ő keze olyan nem is tudom...ilyen... meleg volt. Egyszer csak elengedte. És akkor a pulcsiját terítette a hátamra. Az arca megdöbbentett. Ez...Ez Bence volt... Nem is gondoltam volna., semmiképp se.
-Bence...te mit művelsz?- kérdeztem halkan, vékony, rémisztő hangon.
-Én csak...megláttalak megfogtam a kezed, aztán elengedtem és odaadtam a pulcsimat.
-De meg fogsz fázni, másrészt miért fogod meg a kezem????- kiabáltam
-Azért, hogy ellenőrizzem mennyire fagytál át.
-Ben...én...én nem...nem hiszek neked.
Fogtam magam és elkezdtem sietni, nem ért más utol. Már megint késtem. Mikor bekopogtam Föcire , benyitottam, majd Béla után mindenki felém fordult.
-Te...ti miért késtetek?- kérdezett gyanúsan Béla
-Elnézést elaludtam...
-Miattam- folytotta belém a szót Bence.
-Jó, ezt elnézem...de Bence te húzz pólót, Hanna te meg húzd át a tornacuccod.
-Elnézést én Adél vagyok.
Erre aztán mindenki nevetni kezdett. Bence levette a hátamról a pólót, miközben a többiek "húúú-zni" kezdtek. Önkéntelül is elmosolyodtam. Beindult a terembe én meg a folyosóra. A tesizsákommal levonultam az öltzőbe, majd áthúztam a rucim, végül felértem csengetésre. Az anyagot otthon kell kidolgoznom. Szünetben Hanna leült a padomra és megkérdezte mi volt.
-Semmi, de talán...
-Mi talán?
-Hanna végig hallgatnál?
-Figyelek.
A többiek persze nem mentek ki a teremből, mert amolyan ebből balhé lesz uralkodott a teremben.
-Mondjuk, ha nem mentél volna el reggel, mielőtt még föl sem keltesz, mert tudod, hogy mindig elalszok. Akkor nem lett volna az, hogy későn érek ide és Bence talán nem fogta volna meg a kezem, ne adta volna oda a pulcsiját, ha te mondjuk egy ici-picit kedvesebb vagy. Otthon hagytadd volna az esernyőt, mert amikor lementem öltözni, ott volt egy felmentett lány és megkérdeztem tőle mennyire esett, tudod mit mondott? Azt hogy szinte csak csepegett.
-De Adél, honnan tudhattam volna, hogy hogy fog esni az eső?
-Téged komolyan az eső érdekel? Én megkaptam a második igazolatlanomat miattad. Tudod, hogy minig elalszok. Mikor beértél hívhattál volna.
-De miért hívtalak volna?
-Talán mert elaludtam.
-Jó, majd otthon megbeszéljük.
-Jó majd otthon-sóhajtottam. Ezután a "kis" vita után mindenki faggatni kezdett, hogy mi volt. Alig bírtam lerázni őket. Infón a kétszemélyes padokban, ugye névsor szerint ülünk, így én Bence mellett ültem. Mondhatom csodás. Miközben Brecski diktált, addig Bence kitépett egy lapot a füzetéből és írni kezdett. Mellém csúsztatta a papírt.
Haragszol :S
Kicsit, bár nem azzal van bajom, hogy így viselkedtél, csak nem tudom miért...
Tudod, Adél, én... én szeretlek.
Elolvastam a sorokat, majd visszatoltam mellé a papírt, elpakoltam és felkaptam a táskám.
-Tanár úr rosszul vagyok- mondtam.
-Mennyire?
-Nagyon
-Jó Adél akkor menj haza, majd Hanna elmagyarázza az anyagot.
-Rendben, viszlát.
Mielőtt kimentem volna, visszafordultam és mutattam Bencének, hogy hívjon. Kacsintott egyett, majd tovább másolta az anyagot.
~Október 6., Csütörtök [Hanna naplója] #40
Tegnap sok dologra rájöttem. Például, hogyha fele annyira jól főznék, mint ahogy rajzolok, ehető lenne a főztöm. Meg hogy Adélnak hála, nem gyulladt fel a konyha. És régen voltam könyvtárban. Kb ezeken gondolkodtam, miközben a suliba ballagtunk. A suli előtt Dominik, Máté és Bence állt. A fülemben üvöltött az Imagine Dragons-tól a Demons, így nem hallotam semmit. Odaköszöntem a fiúknak és egyedül bementem, mert Adél és Szabi ottmaradt.
Rajz szakkörön elindítottak egy kampányt (!!) és mindenkit megkértek, hogy írja alá. Az állt rajta:
-Ez az új hobbid? Vagy csak szeretsz belém esni?- kérdezte nevetve Beni.
-A szokás nagyúr!- jelentettem ki nevetve, majd elétartottam a kampány papírt, ami már majdnem megtelt.
-Titkárnő Ms. Montana?- olyan hirtelen tört ki belőle a nevetés, hogy azt hittem abba se tudja hagynni. Én meg annya vörös lettem, hogy egy rák elbújhatott volna mellettem. Ennek ellenére aranyos volt, mert nem tett megjegyzést erre, és még alá is írta. A nap végére az összes rajz szakkörös aláírása szerepelt a papíron.
Hazafelé Adélékkal ezen nevettünk. Amikor hazaértünk Adél elment vacsit csinálni. Én meg rajzolni. Ami a főzést illeti; nem megy, nem kell erőltetni. Mire végeztem a rajzommal megjelentek Anyuék. A vacsora nagyon finom volt. Amikor végeztünk Adéllal felmentünk a szobánkba. Hirtelen Adél megszólalni sem tudott.
-Te lerajzoltad Benit?- kérdezte és a szemében szín tiszta elismerés csillogott. Amint ezt mondta most néztem meg először azt, ami csak úgy festegettem, magam sem tudtam akkor még, hogy mit. Pacákból állt az egész. Csakhogy ezekből a pacákból egy arc rajzolódott ki. Tökéletesen felismerhető. Benié.
A teremben valami őrületes ordítás fogadott. 3 tanár volt bent és Martinnal, Ádámmal meg Andrissal veszekedtek. A zene is üvöltött, nem csak a tanárok. Mérai, Béla és Bószáné tették nálunk tiszteletüket. Nos, a teremben valami iszonyat büdös volt. Ez volt a vita tárgya is. Ugyanis a srácok szendvicseket és egy liter tejet akartak rohasztani a szekrényben év végéig, mert már első nap betették őket, és mostanra lett szaguk. Amint Ádám meglátott szó szerint megkérte a tanárokat, hogy várjanak egy percet, mindjárt a rendelkezésükre áll. Megfogta a kezem és odavezetett a szekrényhez és művészien kinyitotta, miközben valaki a háttérbe benyomta a "Hallaluja"-t:D
-Nézd Hanna! Ez maga a művészet. Meg kell védenünk valahogy! Segítened kell!- olyan közel hajolt hozzám, mint amilyen komolyan gondolta ezt az egészet. Ami engem illet elnevettem magam (a másik lehetőség az "elhányom magam" volt:DD) és titkon örültem, hogy nem kel életre az a szendvics, vagy nem ad ki hangokat. Attól tartottam, hogyha tovább rohasszák, még elmászik.
Kb ezen vitatkoztunk kémián is. Andris és Ádám, mikor a tanár nem figyelt vagy a táblára írt olyanokat mondtak be, hogy "jogot a szendvicseknek!" vagy "az a szekrény egy ritka fajta Mizo tejnek a természetes élőhelye". Kb ezzel ment el a nap.Rajz szakkörön elindítottak egy kampányt (!!) és mindenkit megkértek, hogy írja alá. Az állt rajta:
A tanárok meg akarját szüntetni Andris védett szendvicsét
és Ádám ritka Mizo tejét. Segítsetek megmenteni Őket!!
Aláírások:
Nem egy ember aláírta, a legtöbben poénból, de András és Ádám tényleg úgy néztek ki, mint akik komolyan gondolják, de Andris egy-egy új támogatónál rámkacsintott és elnevettük magunkat. Persze engem, mint Titkárnő Ms. Montanát (igen, Martin beavatott a projektbe és kinevezett a hivatlos titkárnőjüknek:D) is munkára fogtak, megkértek, hogy a maradék embertől is kérjek aláírást. Már csak 10-15 ember volt a rajz szakkörön, akik még nem tudtak róla és nem írták alá, amikor véletlenül beleütköztem valakibe és ha nem kap el összeesünk.-Ez az új hobbid? Vagy csak szeretsz belém esni?- kérdezte nevetve Beni.
-A szokás nagyúr!- jelentettem ki nevetve, majd elétartottam a kampány papírt, ami már majdnem megtelt.
-Titkárnő Ms. Montana?- olyan hirtelen tört ki belőle a nevetés, hogy azt hittem abba se tudja hagynni. Én meg annya vörös lettem, hogy egy rák elbújhatott volna mellettem. Ennek ellenére aranyos volt, mert nem tett megjegyzést erre, és még alá is írta. A nap végére az összes rajz szakkörös aláírása szerepelt a papíron.
Hazafelé Adélékkal ezen nevettünk. Amikor hazaértünk Adél elment vacsit csinálni. Én meg rajzolni. Ami a főzést illeti; nem megy, nem kell erőltetni. Mire végeztem a rajzommal megjelentek Anyuék. A vacsora nagyon finom volt. Amikor végeztünk Adéllal felmentünk a szobánkba. Hirtelen Adél megszólalni sem tudott.
-Te lerajzoltad Benit?- kérdezte és a szemében szín tiszta elismerés csillogott. Amint ezt mondta most néztem meg először azt, ami csak úgy festegettem, magam sem tudtam akkor még, hogy mit. Pacákból állt az egész. Csakhogy ezekből a pacákból egy arc rajzolódott ki. Tökéletesen felismerhető. Benié.
~Október 5., Szerda [Adél naplója] #39 2/2
Törin az államok keletkezését vettük, miközben Kapocsi Tibor bácsi, maratonit diktált, el kéne nevezni valahogy a maraton kétszeresét.:D Mikor csöngettek,mindenki egyszerre lélegzett fel, ha nem kaptam ínhüvely gyulladást, akkor gratulálok Kapocsinak. Magyar első felében verset elemeztünk.A második felében helyesírást gyakoroltunk.
-Na akkkor Bence lemásolja a táblára ezt a mondatot- szólította fel Pompor György bá' Bencét. Tök lazán, kisétált, közben fújt egy rágólufit, én meg begöcsöltem. Ennek nem lesz jó vége. Kiért a táblához, megfordult és kacsintott rám egyet, jajj, egyrészt elvörösödtem másrészt feltett egy kérdés:
-Mi van?
-Na elég. Bence 1-es, a szöveg meg ott van a könyvemben nézd meg- üvöltött Pompor.
-Mikor?- tudakolta Bence. A teremben hatalmas csend lett, az óra kattogása is hangos volt.
-MOST!!!
-Jaaaaaaa- megint kacsintott. Áááá. A mondat amit lemásolt így nézett ki:
"Elgúrúlt fények, űres sorok,
a szimpadon poros homáj."
-Na akkor most mindenki elővesz egy lapot, és leírja HELYESEN amit mondok- emelte meg a helyesen szót Pompor. Mellesleg Bence totál bukásra áll nyelvtanból és irodalomból. Óra végén kihívott engem, Hannát, Eriket és Bencét.
-Jó, valamelyikőtök Bencét fogja korepetállni. Irodalom és nyelvtan kategóriában.
-Tanár úr, és ha én nem szeretném?- kérdezte Bence.
-Bence, én így látom jónak.
-De mi nem- mondtuk egyszerre.
-Jó akkor én választok... Hanna, fog korepetállni.
-Rendben, vállalom- sóhajtotta Hanna.
-Na mehettek szünetre. Sziasztok.
-Viszlát.
Lyukas órában, a büfében feltankolva teleettük magunkat. Hanna már hazament, így lemaradt az evésről.Neki elő kell készülni-e a mai korepra. Tánc szakkörön, készültünk az eladásunkra. Ez a szakkör az egyik legnépszerűbb a rajz mellett, szinte minden Da vinci-s erre a 2 szakkörre jár. Álltalában mi mutatunk, be a műsorokon táncot. Betti szerint, nem tudjuk a lépéseket.:D Ami természetesen igaz. A szakkör után Bencével sétáltam haza.
-Mit hallgatsz?- kérdeztem. Ekkor felém nyújtotta fülhallgatóját, valami ismeretlen banda ordított. -Aha, nemrossz.
-Gondoltam, hogy ezt mondod- mosolyodott el.
-Te, figyi...minek kacsintgattál nekem irodalmon?
-Hát...fel akartalak készíteni a hatalmas leszidásra, tudom, hogy nem bírod ha üvöltenek veled is más miatt.
-Honnan tudod, hogy nem bírom?
-Szabi mondta- vágta rá Bence kicsit hamarabban. Nekem nem így tűnt.
-Értem.
Az ajtó előtt előkapartam a kulcsom, majd amikor kinyitottam az ajtót valami égett szag csapott meg.
-Hanna, mondd, hogy nem vacsit csinálsz.
-De Adél csinálok vacsit.
-Bocs Ben, de menekülnöm kell, elbújok az ágy alá- ekkor felfutottam a lépcsőn, ledobtam a táskám a földre és megpróbáltam bemászni az ágy alá. Nem sikerült. A leckémet megírva, lementem a földszintre.
-Hanna, hagyd abba a főzést, majd én csinálok vacsit.
-Jó rendben, az legalább ehető.
-Na látod- mosolyogtam -Bence maradsz vacsira?
-Ja.
Megcsináltam a melegszendvicseket, és letettem az asztalra. Anya nem volt itt. Apa sem volt itt. 3-an ültünk le az asztalhoz és csendben eszegettünk.
-Te Adél, az rohadt finya.
-Köszi- mosolyogtam Ben-re. Vacsi után elment, majd én ledőlem az ágyba gondolkodni. Közben be is aludtam, nem tudom Hanna mikor feküdt le aludni.:)
-Na akkkor Bence lemásolja a táblára ezt a mondatot- szólította fel Pompor György bá' Bencét. Tök lazán, kisétált, közben fújt egy rágólufit, én meg begöcsöltem. Ennek nem lesz jó vége. Kiért a táblához, megfordult és kacsintott rám egyet, jajj, egyrészt elvörösödtem másrészt feltett egy kérdés:
-Mi van?
-Na elég. Bence 1-es, a szöveg meg ott van a könyvemben nézd meg- üvöltött Pompor.
-Mikor?- tudakolta Bence. A teremben hatalmas csend lett, az óra kattogása is hangos volt.
-MOST!!!
-Jaaaaaaa- megint kacsintott. Áááá. A mondat amit lemásolt így nézett ki:
"Elgúrúlt fények, űres sorok,
a szimpadon poros homáj."
-Na akkor most mindenki elővesz egy lapot, és leírja HELYESEN amit mondok- emelte meg a helyesen szót Pompor. Mellesleg Bence totál bukásra áll nyelvtanból és irodalomból. Óra végén kihívott engem, Hannát, Eriket és Bencét.
-Jó, valamelyikőtök Bencét fogja korepetállni. Irodalom és nyelvtan kategóriában.
-Tanár úr, és ha én nem szeretném?- kérdezte Bence.
-Bence, én így látom jónak.
-De mi nem- mondtuk egyszerre.
-Jó akkor én választok... Hanna, fog korepetállni.
-Rendben, vállalom- sóhajtotta Hanna.
-Na mehettek szünetre. Sziasztok.
-Viszlát.
Lyukas órában, a büfében feltankolva teleettük magunkat. Hanna már hazament, így lemaradt az evésről.Neki elő kell készülni-e a mai korepra. Tánc szakkörön, készültünk az eladásunkra. Ez a szakkör az egyik legnépszerűbb a rajz mellett, szinte minden Da vinci-s erre a 2 szakkörre jár. Álltalában mi mutatunk, be a műsorokon táncot. Betti szerint, nem tudjuk a lépéseket.:D Ami természetesen igaz. A szakkör után Bencével sétáltam haza.
-Mit hallgatsz?- kérdeztem. Ekkor felém nyújtotta fülhallgatóját, valami ismeretlen banda ordított. -Aha, nemrossz.
-Gondoltam, hogy ezt mondod- mosolyodott el.
-Te, figyi...minek kacsintgattál nekem irodalmon?
-Hát...fel akartalak készíteni a hatalmas leszidásra, tudom, hogy nem bírod ha üvöltenek veled is más miatt.
-Honnan tudod, hogy nem bírom?
-Szabi mondta- vágta rá Bence kicsit hamarabban. Nekem nem így tűnt.
-Értem.
Az ajtó előtt előkapartam a kulcsom, majd amikor kinyitottam az ajtót valami égett szag csapott meg.
-Hanna, mondd, hogy nem vacsit csinálsz.
-De Adél csinálok vacsit.
-Bocs Ben, de menekülnöm kell, elbújok az ágy alá- ekkor felfutottam a lépcsőn, ledobtam a táskám a földre és megpróbáltam bemászni az ágy alá. Nem sikerült. A leckémet megírva, lementem a földszintre.
-Hanna, hagyd abba a főzést, majd én csinálok vacsit.
-Jó rendben, az legalább ehető.
-Na látod- mosolyogtam -Bence maradsz vacsira?
-Ja.
Megcsináltam a melegszendvicseket, és letettem az asztalra. Anya nem volt itt. Apa sem volt itt. 3-an ültünk le az asztalhoz és csendben eszegettünk.
-Te Adél, az rohadt finya.
-Köszi- mosolyogtam Ben-re. Vacsi után elment, majd én ledőlem az ágyba gondolkodni. Közben be is aludtam, nem tudom Hanna mikor feküdt le aludni.:)
2014. július 6., vasárnap
~Október 5., Szerda [Adél naplója] #38 1/2
Reggel, mivel (sajnos) előbb kellett felkelnem. A hülye 0. óra miatt. Nem szeretem a szerdákat, meg a csütörtököket, meg a péntekeket, meg a vasárnapokat, meg a hétfőket, és a keddeket.:)
A suli előtt nem volt a szokásos 5-ös (Andris, Ádám, Martin, Bence, Dominik), így felmentünk a terembe. Ott se volt senki. Szabi lement az öltözőkhöz, majd mi is Hannával követve a példáját lementünk a tesizsákokkal. Mikor bementünk az öltözőbe nem volt senki, csak Kalu és Réka tesicucca. Ránéztem az órára.
-Hanna, fél órája bent kéne lennünk- nyögtem ki.
-MI???- ordított, majd a fejéhez csapott. -Fejjel lefelé néztem az órámat reggel- nevett.
-Ööö... de, hogy mondjuk meg Kaszánénak, hogy késtünk?- kérdeztem.
-Passz- jött egy egyszerű válasz. Ekkor megfogtam a cuccom és elkezdtem öltözni. Amikor Szasza kész lett, legnagyobb meglepetésemre, benyitott (!).
-Nem sietnétek?- mosolygott. Tök nyugodtan bejött és leült egy padra.
-Szabolcs- néztem rá.
-Húzz már kifelé- üvöltött Hanna, nem tudtam köpni se nyelni, annyira meglepett. Benyitottunk a tesiterembe, majd az épp RG-ző fiúkat és lányokat néztük. Szabi nem bírta, elnevette magát.
-Hallod Szasza, ne nevess, te duplán szívsz- mutatott "Ildi nénire" Ádám. Mindhárman a tanárnő felé néztünk.
-Mégis hol voltatok??- ordított.
-Elnézést tanárnő fejjel lefelé néztem az órát- komolykodott Hanna, bár senki sem bírta, mindenki elnevette magát. A mi hármunk feje vörös volt a nevetéstől, Ildi nénié, meg a vágytól, hogy megbüntessen minket.
-Rendben Adél, Hanna és Bence, rendben- nézett rám, Hannára és Szabira,.
-Én Szabi vagyok- nézett szemtelenül a tanárra a barna tincsei mögül.
-Akkor az- legyintett. -Milyen órátok lesz?- nézett gonoszul.
-Dupla matek- válaszoltam.
-Rendben, akkor titeket elkérlek az elsőről. Most meg álljatok be tesizni- értetlenül meredtem körbe, a többiek nevettek, Hanna is ráncolta a szemöldökét, Szabi, meg kimelegedett és levette a pólóját (!!!!!!).
-Bence, ne húzd ki a gyufát, húzd vissza a pólódat- kiabált Bószáné.
-Ellnézést, rajtam van póló- mosolygott Bence. Ott kész lettünk, nem bírtuk, elnevettük magunkat, zengett az egész tornaterem.
A másik 9.-es osztállyal kellett tesiznünk. A b-sek 3 a c-sek 12 kört futnak- vigyorgott Ildike.
-De nekik csak 3- ordított Szasza.
-Bence, majd ha nem késel az órámról, akkor neked is csak 3 suliköröd lesz, de ha így folytatod, lesz ma 60 is.
-Megyek. Bocs, megyünk.
Szabi egy pillanatra megfogta a csuklómat és elkezdett rohanni, a másik kezével Hanna csuklóját szorongatta. Az első kanyarnál elengedett. Mi Hannával néha kifulladtunk és amikor a tanár nem figyelt sétáltunk. A b-sek kedvesek voltak, mert amikor elféradtunk és megint sétáltunk akkor ők a mi tempónkban futottak, így takartak. A második matekra végre beestünk.
-Menjetek üljetek le- mosolygott Mérai. Szabolcsnak ma pólólevetős napja volt. Megint csak egy gatyában volt (:D) természetesen a teremajtó nyitva állt, aki jött az meg látta Szasza hasát. Matekon sokan álltak meg az ajtóban. Aki megállt azt Mérai behívta,hogy oldja meg az egyenletet. Egy kilencedikes, szegény nem tudta mennyi 9+73, mi meg természetesen kinevettük. Angolon fordítottunk, rajzon meg portrét kellett festeni...
A suli előtt nem volt a szokásos 5-ös (Andris, Ádám, Martin, Bence, Dominik), így felmentünk a terembe. Ott se volt senki. Szabi lement az öltözőkhöz, majd mi is Hannával követve a példáját lementünk a tesizsákokkal. Mikor bementünk az öltözőbe nem volt senki, csak Kalu és Réka tesicucca. Ránéztem az órára.
-Hanna, fél órája bent kéne lennünk- nyögtem ki.
-MI???- ordított, majd a fejéhez csapott. -Fejjel lefelé néztem az órámat reggel- nevett.
-Ööö... de, hogy mondjuk meg Kaszánénak, hogy késtünk?- kérdeztem.
-Passz- jött egy egyszerű válasz. Ekkor megfogtam a cuccom és elkezdtem öltözni. Amikor Szasza kész lett, legnagyobb meglepetésemre, benyitott (!).
-Nem sietnétek?- mosolygott. Tök nyugodtan bejött és leült egy padra.
-Szabolcs- néztem rá.
-Húzz már kifelé- üvöltött Hanna, nem tudtam köpni se nyelni, annyira meglepett. Benyitottunk a tesiterembe, majd az épp RG-ző fiúkat és lányokat néztük. Szabi nem bírta, elnevette magát.
-Hallod Szasza, ne nevess, te duplán szívsz- mutatott "Ildi nénire" Ádám. Mindhárman a tanárnő felé néztünk.
-Mégis hol voltatok??- ordított.
-Elnézést tanárnő fejjel lefelé néztem az órát- komolykodott Hanna, bár senki sem bírta, mindenki elnevette magát. A mi hármunk feje vörös volt a nevetéstől, Ildi nénié, meg a vágytól, hogy megbüntessen minket.
-Rendben Adél, Hanna és Bence, rendben- nézett rám, Hannára és Szabira,.
-Én Szabi vagyok- nézett szemtelenül a tanárra a barna tincsei mögül.
-Akkor az- legyintett. -Milyen órátok lesz?- nézett gonoszul.
-Dupla matek- válaszoltam.
-Rendben, akkor titeket elkérlek az elsőről. Most meg álljatok be tesizni- értetlenül meredtem körbe, a többiek nevettek, Hanna is ráncolta a szemöldökét, Szabi, meg kimelegedett és levette a pólóját (!!!!!!).
-Bence, ne húzd ki a gyufát, húzd vissza a pólódat- kiabált Bószáné.
-Ellnézést, rajtam van póló- mosolygott Bence. Ott kész lettünk, nem bírtuk, elnevettük magunkat, zengett az egész tornaterem.
A másik 9.-es osztállyal kellett tesiznünk. A b-sek 3 a c-sek 12 kört futnak- vigyorgott Ildike.
-De nekik csak 3- ordított Szasza.
-Bence, majd ha nem késel az órámról, akkor neked is csak 3 suliköröd lesz, de ha így folytatod, lesz ma 60 is.
-Megyek. Bocs, megyünk.
Szabi egy pillanatra megfogta a csuklómat és elkezdett rohanni, a másik kezével Hanna csuklóját szorongatta. Az első kanyarnál elengedett. Mi Hannával néha kifulladtunk és amikor a tanár nem figyelt sétáltunk. A b-sek kedvesek voltak, mert amikor elféradtunk és megint sétáltunk akkor ők a mi tempónkban futottak, így takartak. A második matekra végre beestünk.
-Menjetek üljetek le- mosolygott Mérai. Szabolcsnak ma pólólevetős napja volt. Megint csak egy gatyában volt (:D) természetesen a teremajtó nyitva állt, aki jött az meg látta Szasza hasát. Matekon sokan álltak meg az ajtóban. Aki megállt azt Mérai behívta,hogy oldja meg az egyenletet. Egy kilencedikes, szegény nem tudta mennyi 9+73, mi meg természetesen kinevettük. Angolon fordítottunk, rajzon meg portrét kellett festeni...
~Október 4., Kedd [Hanna naplója] #37
Örültem neki, hogy minden visszaállt a régi kerékvágásba. Tegnap Adél is jött velem suliba és boldog voltam, hogy mindenki ott folytatta, ahol abbahagytuk. Kaja csata, tánc az asztalon, önfeledt nevetés. Bár ezek ellenére tegnap olyan semmilyen napom volt. Talán azért mert Adélnak csak egy hármast sikerült összekaparnunk kémián, vagy azért mert leesik róla a pólóm (ebben csak az a vicces, hogy rólam meg az Ő pólói esnek le:D), vagy mert Beni nem jött suliba.
-Mizu Montana?- ült rajz előtt a padomra Bence.
-Szeretem a csokit.- jelentettem ki üveges tekintettel, ezért is rémisztett meg, hogy hirtelen Erik kiabálta a nevem.
-Adél, Hanna! LEVELEEK!- kopogtatta meg a kobakom. Mivel teljesen kiment a fejemből gyorsan összeszedtem a cuccom. Adél követte a példámat.Gyorsan leviharoztunk a rajz szakkör termébe. Amikor berontottam elsőek a terembe a lélegzetem is elállt.
Ott ült, teljes életnagyságban. Pillantása felém siklott. Gyorsan ejtett felém egy mosolyt, majd intett, hogy menjek már be, ami egyedül nem ment volna, csak hogy szerencsére ott volt Adél, aki belökött. Beni neki is gyorsan intett egyet, majd újra elmerült a munkájában.
-Tegnap nem voltál.- jelentettem ki, próbáltam beszélgetést kezdeni.
-A szülimnek vasárnap este kiállítása volt és szerették volna ha otlennék. Egy kicsit elhúzódott, ezért nem tudtam felkelni. Anyuék mondták, hogy akkor maradjak itthon.- mosolygott és két kék szemét az enyémbe fúrta. A tekintete megbabonázott (megint), de úgy tűnt én sem engedem az övét. Pár, órának tűnő másodpercig néztük egymást, amikor megszólalt.
-Jövő hétvégén megint lesz kiállításuk, csak szombaton. Ha gondolod gyere el.- szinte ugrálni tudtam örömömben, ennek következménye ként egy hang nem jött ki a torkomon. Hallottam, ahogy mögöttem Adél nem egy "igen"-t elmorog, de addig nem engedtem fel, amíg oldalba nem vágott.
-Igen, szívesen elmegyek!- mosolyogtam. Már akkor vártam a szombatot.
A nap többi része, csak úgy elsiklott. A magyar és a föci házit ott helyben, az órákon megoldottam, matekon 5-ösre feleltem és olaszon Adél tökéletes előadását halgattuk. Igaz, tesin annyira el voltam szállva, hogy Bence és Ádám 3x rúgtak fejbe egy focilabdával, én meg csak nevetgélve visszarúgtam azt. Egy tökéletes nap tökéletes befejezése volt, hogy anyuék még el is engedtek, minden vita nélkül. Megkérdeztem Adélt, hogy nincs-e kedve velemjönni, de azt mondta, hogy ez az én "randim", mire felvilágosítottam, hogy ez nem randi, csak elhívott, hogy együtt nézzünk csodálatos, művészi képeket, és együtt hódoljunk hőnszeretett hobbinknak, a rajznak. Megjegyzem, nem vagyok belé szerelmes. Csak egyszerűen tetszik. Igen Adél, olvasgathatsz a naplómban, de megbosszulom!
Ez van:DD♥
-Mizu Montana?- ült rajz előtt a padomra Bence.
-Szeretem a csokit.- jelentettem ki üveges tekintettel, ezért is rémisztett meg, hogy hirtelen Erik kiabálta a nevem.
-Adél, Hanna! LEVELEEK!- kopogtatta meg a kobakom. Mivel teljesen kiment a fejemből gyorsan összeszedtem a cuccom. Adél követte a példámat.Gyorsan leviharoztunk a rajz szakkör termébe. Amikor berontottam elsőek a terembe a lélegzetem is elállt.
Ott ült, teljes életnagyságban. Pillantása felém siklott. Gyorsan ejtett felém egy mosolyt, majd intett, hogy menjek már be, ami egyedül nem ment volna, csak hogy szerencsére ott volt Adél, aki belökött. Beni neki is gyorsan intett egyet, majd újra elmerült a munkájában.
-Tegnap nem voltál.- jelentettem ki, próbáltam beszélgetést kezdeni.
-A szülimnek vasárnap este kiállítása volt és szerették volna ha otlennék. Egy kicsit elhúzódott, ezért nem tudtam felkelni. Anyuék mondták, hogy akkor maradjak itthon.- mosolygott és két kék szemét az enyémbe fúrta. A tekintete megbabonázott (megint), de úgy tűnt én sem engedem az övét. Pár, órának tűnő másodpercig néztük egymást, amikor megszólalt.
-Jövő hétvégén megint lesz kiállításuk, csak szombaton. Ha gondolod gyere el.- szinte ugrálni tudtam örömömben, ennek következménye ként egy hang nem jött ki a torkomon. Hallottam, ahogy mögöttem Adél nem egy "igen"-t elmorog, de addig nem engedtem fel, amíg oldalba nem vágott.
-Igen, szívesen elmegyek!- mosolyogtam. Már akkor vártam a szombatot.
A nap többi része, csak úgy elsiklott. A magyar és a föci házit ott helyben, az órákon megoldottam, matekon 5-ösre feleltem és olaszon Adél tökéletes előadását halgattuk. Igaz, tesin annyira el voltam szállva, hogy Bence és Ádám 3x rúgtak fejbe egy focilabdával, én meg csak nevetgélve visszarúgtam azt. Egy tökéletes nap tökéletes befejezése volt, hogy anyuék még el is engedtek, minden vita nélkül. Megkérdeztem Adélt, hogy nincs-e kedve velemjönni, de azt mondta, hogy ez az én "randim", mire felvilágosítottam, hogy ez nem randi, csak elhívott, hogy együtt nézzünk csodálatos, művészi képeket, és együtt hódoljunk hőnszeretett hobbinknak, a rajznak. Megjegyzem, nem vagyok belé szerelmes. Csak egyszerűen tetszik. Igen Adél, olvasgathatsz a naplómban, de megbosszulom!
Ez van:DD♥
2014. június 30., hétfő
~Október 3., Hétfő [Adél naplója] #36
Ma már mehettem suliba, mivel megszoktam, hogy későn kelek, átaludtam az ébresztőt. Mint mindig, Hanna rugdosott.
-Hanna, még azért fáj a lábam...- nevettem.
-És? Legalább fel óhajtottál kelni- röhögött.
-Ahhj.
Mikor felkászálódtam, berontottam a fürdőbe, és gyors fogmosás, és hajcopfozás után felvettem egy szürke csőfarmart és egy kockás inget. A tükörbe nézve azon gondolkoztam ne húzzak-e egy szalmakalapot.
-Adél, úgy nézel ki mint egy farmer. Így nem ismerlek- mosolygott szemtelenül, az én édes, drága, kedves, és megértő nővérkém.
-Hanna, add ide a fehér pólódat- mutattam a szekrényre. Oda is adta, csak, hogy nagy volt rám. Gyors leleményességemmel egy övvel a derekamnál rögzítettem a felsőt, hogy ne essen le rólam. Pech, hogy nekem már ma is kell tesiznem.:(
Szabi a kapuban várt, átölelt miket, majd elkezdte mesélni Hannának, hogy tegnap hogy kaptam ki Wii-n. Az a gáz, hogy én vertem le őt, úgyhogy mi az egész utat végig veszekedtünk, miközben Hanna, csak mosolygott rajtunk. A suli előtt Martin, Ádám és Bence állt.
-Bence, de rég láttunk- hülyült Szasza.
-Neked is jobbulást- nevetett Ben.
-Jaj, srácok én is itt vagyok- nevettem. Ekkor Bence Hannát dühítette.
-Martin, gyere kezdődik... Montana mindjárt kész- hülyült. Abban a pillanatban megfogtam Ádám szendvicsének az alufólila labdáját, majd fejen dobtam. Na csak ez kellett. Rögtön elkezdődött a kajacsata. Valaki egy rántott hússal talált fejbe, én meg a támadó irányából egy tojást dobtam vissza. Martinon tört szét. A fején csak úgy csurgott a tojás, a héja meg darabokban.:) Mi természetesen szakadtunk a röhögéstől. Lassan bementünk a terembe. Matekon a tanár, szívatott minket. 6 egyenletet kellett megoldanom 1 perc alatt. 1-nek a fele sikerült. Úgyhogy sajnálatos módon kaptam egy 1-est, ami az egész napomat elrontotta. Kémián feleltem, bár nem tudom miből és nem tudom miért, de azért erős súgásokkal (Hanna, Erik) azért meglett a 3-as.:) Anya nem lesz valami boldog. Tesin röpi volt a teremben. Én voltam Hannával, Réka és Klau együtt. 4:2-re kaptunk ki, mert Kaszáné engedett játszani, amikor ugyan nincs felmentésem, de azért még fáj a lábam. Ének előtt Ádám a padon táncolt, Erik tanult, Andris és Szabi puskát gyártott a doga előtt. Órára nem az énektanár, hanem az ofő jött be a terembe.
-Nem lesz ének??? kérdezte Ádám üvöltve.
-Nem a tanár hiányzik- mosolygott az ofő.
-Igeeeen- ordított Bence.
Ezt az órát végig beszélgettük. Törin filmet néztünk. A csatahajó volt a címe. Hát...mindenki látványosan unatkozott. Olasz kultúra szakkörön az énekekről beszéltünk. Mármint, hogy az olaszok milyen zenét hallgatnak. Suli után a hidegben Hannával baktattam haza. Az út csendben telt. Hazaérve anyuék nem voltak otthon. Amíg én leckét írtam, addig Hanna csinált vacsit. Nem tudom mi volt, de nem is ízlett. Viszont megettem egy falatot.
-Hanna, még azért fáj a lábam...- nevettem.
-És? Legalább fel óhajtottál kelni- röhögött.
-Ahhj.
Mikor felkászálódtam, berontottam a fürdőbe, és gyors fogmosás, és hajcopfozás után felvettem egy szürke csőfarmart és egy kockás inget. A tükörbe nézve azon gondolkoztam ne húzzak-e egy szalmakalapot.
-Adél, úgy nézel ki mint egy farmer. Így nem ismerlek- mosolygott szemtelenül, az én édes, drága, kedves, és megértő nővérkém.
-Hanna, add ide a fehér pólódat- mutattam a szekrényre. Oda is adta, csak, hogy nagy volt rám. Gyors leleményességemmel egy övvel a derekamnál rögzítettem a felsőt, hogy ne essen le rólam. Pech, hogy nekem már ma is kell tesiznem.:(
Szabi a kapuban várt, átölelt miket, majd elkezdte mesélni Hannának, hogy tegnap hogy kaptam ki Wii-n. Az a gáz, hogy én vertem le őt, úgyhogy mi az egész utat végig veszekedtünk, miközben Hanna, csak mosolygott rajtunk. A suli előtt Martin, Ádám és Bence állt.
-Bence, de rég láttunk- hülyült Szasza.
-Neked is jobbulást- nevetett Ben.
-Jaj, srácok én is itt vagyok- nevettem. Ekkor Bence Hannát dühítette.
-Martin, gyere kezdődik... Montana mindjárt kész- hülyült. Abban a pillanatban megfogtam Ádám szendvicsének az alufólila labdáját, majd fejen dobtam. Na csak ez kellett. Rögtön elkezdődött a kajacsata. Valaki egy rántott hússal talált fejbe, én meg a támadó irányából egy tojást dobtam vissza. Martinon tört szét. A fején csak úgy csurgott a tojás, a héja meg darabokban.:) Mi természetesen szakadtunk a röhögéstől. Lassan bementünk a terembe. Matekon a tanár, szívatott minket. 6 egyenletet kellett megoldanom 1 perc alatt. 1-nek a fele sikerült. Úgyhogy sajnálatos módon kaptam egy 1-est, ami az egész napomat elrontotta. Kémián feleltem, bár nem tudom miből és nem tudom miért, de azért erős súgásokkal (Hanna, Erik) azért meglett a 3-as.:) Anya nem lesz valami boldog. Tesin röpi volt a teremben. Én voltam Hannával, Réka és Klau együtt. 4:2-re kaptunk ki, mert Kaszáné engedett játszani, amikor ugyan nincs felmentésem, de azért még fáj a lábam. Ének előtt Ádám a padon táncolt, Erik tanult, Andris és Szabi puskát gyártott a doga előtt. Órára nem az énektanár, hanem az ofő jött be a terembe.
-Nem lesz ének??? kérdezte Ádám üvöltve.
-Nem a tanár hiányzik- mosolygott az ofő.
-Igeeeen- ordított Bence.
Ezt az órát végig beszélgettük. Törin filmet néztünk. A csatahajó volt a címe. Hát...mindenki látványosan unatkozott. Olasz kultúra szakkörön az énekekről beszéltünk. Mármint, hogy az olaszok milyen zenét hallgatnak. Suli után a hidegben Hannával baktattam haza. Az út csendben telt. Hazaérve anyuék nem voltak otthon. Amíg én leckét írtam, addig Hanna csinált vacsit. Nem tudom mi volt, de nem is ízlett. Viszont megettem egy falatot.
~Október 2., Vasárnap [Hanna naplója] #35
Andris kb 11-kor jött át, 12-ig sírtam, aztán szétbőgött fejjel elindultam a suliba színezni, csak most vittem magammal a saját ceruzáimat. Adélt anyáék nem engedték még el, ezért Ő átment Szabihoz. Lassan kullogtam le az úton, csak az vígasztalt, hogy ma Adél haza jött. Andrissal is beszélnem kellett volna már rég, de nem ment. Nem akartam szembesülni a ténnyel, hogy elmegy..
Amikor beértem a suliba Erik fogadott.
-Szia Hanna! Hogy vagy?- kérdezte a kisírt szemeim láttán.
-Jól, köszi. A levelek?- erőltettem egy mosolyt az arcomra.
-A tegnapi rajzok nagyon jók lettek! Benett már felvitte azokat, amik még nincsenek kész, már neki is állt.- lelkendezett Erik. Láthatóan tényleg nagyon tetszettek neki a tegnapi levelek.
Gyorsan felszaladtam a lépcsőn, viszont a nagy lendület miatt szó szerint beestem a terembe. Igen, Hanna megbotlik a küszöbben. Ügyes vagy Hanna!
Beni halkan kuncogott egy kicsit, majd gyorsan összekapart.
-Vicces, a tegnapi napot is így indítottuk!- tört ki belőle a nevetés. Gyorsan rámosolyogtam és odaültem a még mindig összetolt padokhoz. Követte a példámat, leült mellém. Hamar kihalásztam a táskámból a tolltartómat és elé tettem. Csak őszi színek voltak benne, így találomra kivett egyet és elkezdett színezni. Próbáltam átnyúlni a padon, de nem értem el a kiszínezetlen leveleket és nem sokon múlt, hogy az ölébe ne essek. Fülig vörösödtem, miközben valami "bocsánat" félét próbáltam kinyögni, amikor berontott egy barna hajú csaj, odarohant Benihez (megjegyzem, kis híján lelökött a székről) és gyorsan elhívta mittudoménhova.
Amikor beértem a suliba Erik fogadott.
-Szia Hanna! Hogy vagy?- kérdezte a kisírt szemeim láttán.
-Jól, köszi. A levelek?- erőltettem egy mosolyt az arcomra.
-A tegnapi rajzok nagyon jók lettek! Benett már felvitte azokat, amik még nincsenek kész, már neki is állt.- lelkendezett Erik. Láthatóan tényleg nagyon tetszettek neki a tegnapi levelek.
Gyorsan felszaladtam a lépcsőn, viszont a nagy lendület miatt szó szerint beestem a terembe. Igen, Hanna megbotlik a küszöbben. Ügyes vagy Hanna!
Beni halkan kuncogott egy kicsit, majd gyorsan összekapart.
-Vicces, a tegnapi napot is így indítottuk!- tört ki belőle a nevetés. Gyorsan rámosolyogtam és odaültem a még mindig összetolt padokhoz. Követte a példámat, leült mellém. Hamar kihalásztam a táskámból a tolltartómat és elé tettem. Csak őszi színek voltak benne, így találomra kivett egyet és elkezdett színezni. Próbáltam átnyúlni a padon, de nem értem el a kiszínezetlen leveleket és nem sokon múlt, hogy az ölébe ne essek. Fülig vörösödtem, miközben valami "bocsánat" félét próbáltam kinyögni, amikor berontott egy barna hajú csaj, odarohant Benihez (megjegyzem, kis híján lelökött a székről) és gyorsan elhívta mittudoménhova.
*
Később megtudtam, hogy a lány a suli újság egyik főszerkesztője és riportot készített Benivel.
A levelek fele lett csak kész ma, de ez Erik szerint így is túlteljesítés, mert pontosan 89 db A/4-es levelet kell élethűen kiszíneznünk és egy kicsit több, mint a felével (47-tel) kész vagyunk. Szóval a jövő héten el leszünk kérve a rajzokról, hogy be tudjuk fejezni. De én megmondtam, hogy Adél nélkül nem vállalom (ne csak Én szenvedjek:D♥), ezért Ő is el lesz kérve.
2014. június 29., vasárnap
~Október 2., Vasárnap [Adél naplója] #34
Tegnap mikor Hanna hazaért azonnal a nyakamba ugrott örömében.
Név: Róti Benett (Beni)
Kor: 16
Hobbi: Rajzolás, gitározás, focizás, halászás, szörfözés, kenuzás, vitorlázás, úszás
Egyéb: A szülei híresek
-Jaj, Adél, olyan cuki- nézett a szemembe Hanna.
-Hanna, neked tetszik- mosolyodtam el.
-Nem is- vágott vissza.
-Dehogynem- a csendet ami akkor ránk telepedett egy halk kopogás törte meg. Amikor nyílt az ajtó Andris fejét, bedugta, hogy bejöhet-e.
-Gyere- nevettem fel.
-Nem is kellett volna kopognod. Csak benyitni és kész- nevetett Hanna.
-De kopogni illik- nevetett Andris.
-Te tudod- hagytam rá. -És mi járatban errefelé?
-Ööö... a költözésről akartam beszélni. Hanna... nekem... el kell költöznöm- dadogta. -A félévet még itt töltöm és utána nekem el kell mennem- ekkor könnybe lábadt a szeme.
-Andris...én, sajnálom- a megérzéseim nem csaltak.
-Andris... gyere menjünk ki sétáljunk egyet- néztem rá. Mikor Andris bólintott visszafelé ránéztem Hannára, aki biccentett egyet, hogy nem csaltak a megérzéseim.
-Anya, elmentünk sétálni, és ne menj fel Hannához, hagyd most- komolyodtam el.
-Mi történt?
-Semmi, csak, most magányra vágyik- nyugtattam anyut. Vette a lapot úgyhogy tovább csinálta a vacsit.
Mikor Andrissal sétáltunk, a kapunknál elköszönt. Amikor, bementem anya és apa vacsorázott.
Anyu, én most nem vagyok éhes- figyeltem. Álltam, a tekintetét, hagytam, hogy fürkésszem. Bólintott. Ekkor felrohantam a lépcsőn és egyenesen az ágynál zokogó Hannához léptem. Leültem mellé, és vigasztalni kezdtem.
-Úúú, Adél gyere fel, el kell neked mondanom valamit- mosolygott rám a szemeivel. Mindketten anya felé sandítottunk, aki egy kamaszkezelő könyvet bújt. Hangosan felnevettünk, mire anya is felkapta a fejét,
-Menjetek csak- nézett ránk. -Olyan gyorsan felnőtök- könnyezett.
-Anyaaaa- mondtuk egyszerre. Én szívem szerint, a nappaliba maradtam volna, de Hanna megfogta a csuklóm és felrángatott a lépcsőn. A szobánkba beérve, azonnal ráfordította a zárat az ajtóra.
-Adél...az van, hogy van a rajzszakkörön egy srác, akibe ma elbotlottam, miközben egy papírköteget vittem. És... Bocsánatot kért, majd a szétszóródott papírlapokat összeszedte és felvitte a termünkbe. Ott leült mellém a padba és elkezdte kiszínezni a leveleket. Később összetoltuk a padokat, és együtt színeztünk. A neve Róti Benett, de mindenki Beninek szólítja. Gyere nézzük meg a Face adatlapját- ezek után leszedte a polcról az alig használt, poros laptopot, majd megnéztük az adatlapját.
Kor: 16
Hobbi: Rajzolás, gitározás, focizás, halászás, szörfözés, kenuzás, vitorlázás, úszás
Egyéb: A szülei híresek
-Jaj, Adél, olyan cuki- nézett a szemembe Hanna.
-Hanna, neked tetszik- mosolyodtam el.
-Nem is- vágott vissza.
-Dehogynem- a csendet ami akkor ránk telepedett egy halk kopogás törte meg. Amikor nyílt az ajtó Andris fejét, bedugta, hogy bejöhet-e.
-Gyere- nevettem fel.
-Nem is kellett volna kopognod. Csak benyitni és kész- nevetett Hanna.
-De kopogni illik- nevetett Andris.
-Te tudod- hagytam rá. -És mi járatban errefelé?
-Ööö... a költözésről akartam beszélni. Hanna... nekem... el kell költöznöm- dadogta. -A félévet még itt töltöm és utána nekem el kell mennem- ekkor könnybe lábadt a szeme.
-Andris...én, sajnálom- a megérzéseim nem csaltak.
-Andris... gyere menjünk ki sétáljunk egyet- néztem rá. Mikor Andris bólintott visszafelé ránéztem Hannára, aki biccentett egyet, hogy nem csaltak a megérzéseim.
-Anya, elmentünk sétálni, és ne menj fel Hannához, hagyd most- komolyodtam el.
-Mi történt?
-Semmi, csak, most magányra vágyik- nyugtattam anyut. Vette a lapot úgyhogy tovább csinálta a vacsit.
Mikor Andrissal sétáltunk, a kapunknál elköszönt. Amikor, bementem anya és apa vacsorázott.
Anyu, én most nem vagyok éhes- figyeltem. Álltam, a tekintetét, hagytam, hogy fürkésszem. Bólintott. Ekkor felrohantam a lépcsőn és egyenesen az ágynál zokogó Hannához léptem. Leültem mellé, és vigasztalni kezdtem.
2014. június 27., péntek
~Október 1., Szombat [Hanna naplója] #33 2/2
Már sokszor láttam a folyosón, néha egy-egy lány kíséretében. Párszor köszönt rajz szakkörön. Állíthatom, nagyon tehetséges, ha nem a legtehetségesebb a suliban. Vörös haja össze-vissza állt, mintha csak most kelt volna fel, de kétségtelenül ennél jobban nem is állhatott volna. Rikító, nagyon világos, kék szemével aggódóan mért végig. Nem szólt többet, csak elment és összeszedte a lapokat a messzebb helyekről. Aztán felkapta a dobozt.
-Melyik terembe vigyem?- kérdezte mosolyogva, bár ellentmondást nem tűrő hangon.
-A második emeletre kell vinni- mondtam a cipőm orrát pásztázva. Nem tudtam a gyönyörű szemébe nézni. Azzal elindult felfele a lépcsőn. A nehéz dobozt gond nélkül cipelte fel egészen a termünkig. Lerakta az egyik asztalra és beült a mellette levőbe. Előtte színes ceruzák tömege torlódott.
-Mit csinálsz?- kérdeztem meglepetten.
-Segítek színezni. Ez egy kicsit sok lesz egy embernek, nem?- mosolygott, de olyan aranyosan, hogy szinte összeestem, ezért inkább gyorsan beültem a mellette levő padba.
-Össze kéne húzni a két padot, hogy Te is elérd a ceruzákat.- bólintottam. Felállt és egy mozdulattal összetolta a két padot. Megemeltem a széket, hogy én is közelebb menjek. Elém tett egy lapot. Olyan zavaró volt, hogy egy adonisz ül mellettem. Hála az égnek gyorsan ki tudtam kapcsolni, csak a rajzra figyelni. Már 3 lappal voltam kész (ami mellesleg 30 perc lehetett, mert egy A/4-es levél élethű elkészítése minimum 10 perc, ha rendesen akarom csinálni), amikor megszólalt.
-Neked van az az iker tesód?- fordult hozzám.
-Igen, egypetéjű ikrek vagyunk.- mosolyogtam vissza, csak épp a lapomat bámultam. Óvatosan oda sandítottam. Neki már 5 lap is kész volt, épp a 6.-at kezdte.
-Amúgy Beni vagyok!- nyújtotta a kezét. Félénken felnéztem rá, előbújva a hajam mögül.
-Hanna.- mondtam egy halvány mosollyal és megszorítottam a kezét. Meleg volt, puha, egy igazi művész keze.
-Nem szereted, ha Bencének hívnak?- kérdeztem.
-Nem, főleg azért mert nem az a nevem!- nevetett.
-Akkor minek a becézése a Beni?- őszintén szólva meglepett, annyira, hogy felkaptam a fejem és azonnal a tekintetét az enyémbe fúrta.
-Benett. Róti Benett, alias Róti Beni.- mosolygott. Alig bírtam megválni a kék szemétől, de végül is belemélyedtem a munkámba. Kb megcsináltunk 25 lapot, aztán hirtelen csengettek. Ez annyit tett, hogy végre hazamehetünk. Holnap megint el kell jönnöm, a kész rajzok leadásánál közölték velem. Pazar.
-Melyik terembe vigyem?- kérdezte mosolyogva, bár ellentmondást nem tűrő hangon.
-A második emeletre kell vinni- mondtam a cipőm orrát pásztázva. Nem tudtam a gyönyörű szemébe nézni. Azzal elindult felfele a lépcsőn. A nehéz dobozt gond nélkül cipelte fel egészen a termünkig. Lerakta az egyik asztalra és beült a mellette levőbe. Előtte színes ceruzák tömege torlódott.
-Mit csinálsz?- kérdeztem meglepetten.
-Segítek színezni. Ez egy kicsit sok lesz egy embernek, nem?- mosolygott, de olyan aranyosan, hogy szinte összeestem, ezért inkább gyorsan beültem a mellette levő padba.
-Össze kéne húzni a két padot, hogy Te is elérd a ceruzákat.- bólintottam. Felállt és egy mozdulattal összetolta a két padot. Megemeltem a széket, hogy én is közelebb menjek. Elém tett egy lapot. Olyan zavaró volt, hogy egy adonisz ül mellettem. Hála az égnek gyorsan ki tudtam kapcsolni, csak a rajzra figyelni. Már 3 lappal voltam kész (ami mellesleg 30 perc lehetett, mert egy A/4-es levél élethű elkészítése minimum 10 perc, ha rendesen akarom csinálni), amikor megszólalt.
-Neked van az az iker tesód?- fordult hozzám.
-Igen, egypetéjű ikrek vagyunk.- mosolyogtam vissza, csak épp a lapomat bámultam. Óvatosan oda sandítottam. Neki már 5 lap is kész volt, épp a 6.-at kezdte.
-Amúgy Beni vagyok!- nyújtotta a kezét. Félénken felnéztem rá, előbújva a hajam mögül.
-Hanna.- mondtam egy halvány mosollyal és megszorítottam a kezét. Meleg volt, puha, egy igazi művész keze.
-Nem szereted, ha Bencének hívnak?- kérdeztem.
-Nem, főleg azért mert nem az a nevem!- nevetett.
-Akkor minek a becézése a Beni?- őszintén szólva meglepett, annyira, hogy felkaptam a fejem és azonnal a tekintetét az enyémbe fúrta.
-Benett. Róti Benett, alias Róti Beni.- mosolygott. Alig bírtam megválni a kék szemétől, de végül is belemélyedtem a munkámba. Kb megcsináltunk 25 lapot, aztán hirtelen csengettek. Ez annyit tett, hogy végre hazamehetünk. Holnap megint el kell jönnöm, a kész rajzok leadásánál közölték velem. Pazar.
2014. június 19., csütörtök
~Október 1., Szombat [Hanna naplója] #32 1/2
Mikor reggel felébredtem zuhogott az eső. Ami mellesleg nem szegte a kedvemet, mert tegnap felhívott minket Adél dokija, hogy előbb elengedik. Holnapra itthon lesz*-*!
Már csak Andris miatt kell aggódnom. Nagyon próbált megnyugtatni. Azt mondta, hogy valószínűleg be tud költözni a nagymamájához, ha úgy adódik. Ezzel valamelyest meg is nyugtatott, de azért sajnáltam. A szülők nélkül, úgy, hogy csak szünetekben látja őket...
Ezeken kattogtam miközben levonszoltam magam a lépcsőn. Ránéztem a falon ketyegő órára. Már 11 múlott. Anya a konyhában forgolódott, apa a nappaliban olvasta a reggeli újságot. Nem voltam éhes, ezért inkább visszacsoszogtam a szobámba, hogy átöltözzek. Ma be kellett menni a suliba, valami ősszel kapcsolatos izé ("izé"...azért tudok magyarázni, nem?:D) lesz egész jövőhéten, ezért be kell mennünk ma díszíteni.
Délre bent is voltam, a megbeszéltek szerint. Épp hogy megérkeztem Erik egy hatalmas doboz papírt nyomott a kezembe.
-Szia Hanna!- köszönt (szinte ő az egyedüli, aki nehézség nélkül megkülönböztet minket!:O)
-Jó reggel. Mik ezek a papírok?
-Levelek vannak rájuk nyomtatva. Arra szeretnélek megkérni, hogy színezd ki ezeket a leveleket élethűen, hogy fel tudjuk rakni őket! Nagy kérés?- nézett rám kerek, barna szemekkel. És mivel Hanna olyan kedves, ezért persze, hogy elvállalja, hogy 150 lapnyi levelet kiszínez. Hurrá!
Ahogy vonszoltam be a súlyos dobozt az aulán át, sikerült megbotlanom, szinte az első szembejövő ember lábában. Hatalmasat estem és a lapok is szana-szét repültek.
-Ne haragudj, jól vagy?- kérdezte az aggódó hang. Persze, most estem pofára, de tök jól vagyok, mert ez a logikus, ugye?! Ja.
-A lapok!- nyögtem ki nehezen, mert a levegőm is beszorult. Nagy nehezen feltápászkodtam, és körbe szemléltem. Lapok még az aula másik végében is voltak. Most, hogy megvolt a terep szemle, jöhetett az, akibe elestem.
-Azok csak lapok! Te jól vagy?- nos, ez legalább kedves volt. Amint nagyjából összekapartam magam, megnéztem az illetőt.
Már csak Andris miatt kell aggódnom. Nagyon próbált megnyugtatni. Azt mondta, hogy valószínűleg be tud költözni a nagymamájához, ha úgy adódik. Ezzel valamelyest meg is nyugtatott, de azért sajnáltam. A szülők nélkül, úgy, hogy csak szünetekben látja őket...
Ezeken kattogtam miközben levonszoltam magam a lépcsőn. Ránéztem a falon ketyegő órára. Már 11 múlott. Anya a konyhában forgolódott, apa a nappaliban olvasta a reggeli újságot. Nem voltam éhes, ezért inkább visszacsoszogtam a szobámba, hogy átöltözzek. Ma be kellett menni a suliba, valami ősszel kapcsolatos izé ("izé"...azért tudok magyarázni, nem?:D) lesz egész jövőhéten, ezért be kell mennünk ma díszíteni.
Délre bent is voltam, a megbeszéltek szerint. Épp hogy megérkeztem Erik egy hatalmas doboz papírt nyomott a kezembe.
-Szia Hanna!- köszönt (szinte ő az egyedüli, aki nehézség nélkül megkülönböztet minket!:O)
-Jó reggel. Mik ezek a papírok?
-Levelek vannak rájuk nyomtatva. Arra szeretnélek megkérni, hogy színezd ki ezeket a leveleket élethűen, hogy fel tudjuk rakni őket! Nagy kérés?- nézett rám kerek, barna szemekkel. És mivel Hanna olyan kedves, ezért persze, hogy elvállalja, hogy 150 lapnyi levelet kiszínez. Hurrá!
Ahogy vonszoltam be a súlyos dobozt az aulán át, sikerült megbotlanom, szinte az első szembejövő ember lábában. Hatalmasat estem és a lapok is szana-szét repültek.
-Ne haragudj, jól vagy?- kérdezte az aggódó hang. Persze, most estem pofára, de tök jól vagyok, mert ez a logikus, ugye?! Ja.
-A lapok!- nyögtem ki nehezen, mert a levegőm is beszorult. Nagy nehezen feltápászkodtam, és körbe szemléltem. Lapok még az aula másik végében is voltak. Most, hogy megvolt a terep szemle, jöhetett az, akibe elestem.
-Azok csak lapok! Te jól vagy?- nos, ez legalább kedves volt. Amint nagyjából összekapartam magam, megnéztem az illetőt.
2014. június 17., kedd
~Szeptember 28., Kedd [Hanna naplója] #31
Egy hét telt el az utolsó bejegyzésem óta. Nem nagyon volt időm írni, állandóan Adéléknak hordtam a leckét vagy csak szimplán bent voltam velük. Bencééknek azóta elég nagy bűntudatuk van, bár ez érthető. Kedves Szabitól. hogy nem neheztel rájuk. De tényleg! Kicsit sem!:)
Adél lassan kezd felépülni, várja már, hogy szabadulhasson. Megértem. Tudom milyen.. Biztos nehéz lesz neki visszailleszkedni, hisz kb fél hónapot hiányzott. Az elején biztos úgy fogja érezni, hogy kiszorult minden honnan, de biztos idővel ez is javulni fog.
Unottan jöttem haza a suliból, fáradt voltam, éhes. Andris nem tudott haza jönni velem, valami dolga akadt. Az idő elég borús volt, most éreztem igazán, hogy beköszön az ősz. Nem szeretem ezt az évszakot. Olyan...szomorú.
A kapu hangosan nyikorgott, amikor beléptem a kertbe. Anya dugta ki a fejét az ajtó mögül.
-Gyere be kicsim, Andris már vár!- meglepődtem, nem mondta, hogy átjön.
Beléptem a meleg lakásba, de olyan üresnek tűnt. A kandallóban fel voltak sorakoztatva a farönkök, apa már felkészült a hidegre. Andris az egyik fotelben kuporgott, szemét le sem véve rólam.
-Szia- mosolyogtam rá, bár elég halkra sikeredett a köszönés.
-Szia- jött vissza, bár Ő nem mosolygott.
-Valami...történt?- kezdtem aggódni a nyomott hangulat miatt.
-Nem, dehogy. Csak tudod..az ősz..meg úgy minden.- vonta meg a vállát Andris.
-Gyerekek, menjetek fel Hanna szobájába! Csináljak egy teát?
-Nem kell anya, köszönjük.
Amint beértünk a szobánkba magunkra csuktam az ajtót, egy hatalmasat sóhajtottam és megöleltem Andrist. Ő is aggódott Adélékért.
-Figyelj Hanna!- nézett a szemembe. -Szeretnék mondani valami nagyon fontosat!- vette komolyra a figurát.
-Hallgatlak! Mondd nyugodtan. Köztünk marad.- mosolyogtam rá bíztatóan.
-Kösznöm. Arról van szó...hhh..a szüleim el akarnak költözni...
Adél lassan kezd felépülni, várja már, hogy szabadulhasson. Megértem. Tudom milyen.. Biztos nehéz lesz neki visszailleszkedni, hisz kb fél hónapot hiányzott. Az elején biztos úgy fogja érezni, hogy kiszorult minden honnan, de biztos idővel ez is javulni fog.
Unottan jöttem haza a suliból, fáradt voltam, éhes. Andris nem tudott haza jönni velem, valami dolga akadt. Az idő elég borús volt, most éreztem igazán, hogy beköszön az ősz. Nem szeretem ezt az évszakot. Olyan...szomorú.
A kapu hangosan nyikorgott, amikor beléptem a kertbe. Anya dugta ki a fejét az ajtó mögül.
-Gyere be kicsim, Andris már vár!- meglepődtem, nem mondta, hogy átjön.
Beléptem a meleg lakásba, de olyan üresnek tűnt. A kandallóban fel voltak sorakoztatva a farönkök, apa már felkészült a hidegre. Andris az egyik fotelben kuporgott, szemét le sem véve rólam.
-Szia- mosolyogtam rá, bár elég halkra sikeredett a köszönés.
-Szia- jött vissza, bár Ő nem mosolygott.
-Valami...történt?- kezdtem aggódni a nyomott hangulat miatt.
-Nem, dehogy. Csak tudod..az ősz..meg úgy minden.- vonta meg a vállát Andris.
-Gyerekek, menjetek fel Hanna szobájába! Csináljak egy teát?
-Nem kell anya, köszönjük.
Amint beértünk a szobánkba magunkra csuktam az ajtót, egy hatalmasat sóhajtottam és megöleltem Andrist. Ő is aggódott Adélékért.
-Figyelj Hanna!- nézett a szemembe. -Szeretnék mondani valami nagyon fontosat!- vette komolyra a figurát.
-Hallgatlak! Mondd nyugodtan. Köztünk marad.- mosolyogtam rá bíztatóan.
-Kösznöm. Arról van szó...hhh..a szüleim el akarnak költözni...
2014. május 26., hétfő
~Szeptember 21., Hétfő[Adél naplója] #30
Reggel még javában aludtam, amikor Bence és Ádi rontott be a kórterembe.
-Szia Szöszi- vették át Andris dumáját.
-Hello. Lógás van mi?- mosolyodtam el.
-Ja, még szép- válaszolta Ádi. Ekkor nyílt az ajtó. Szasza és Martin volt a következő "lógó".
-Csá Hanna 2- nevetett Martin. Én nem tartottam annyira poénosnak, így köhintettem egyet, hátha veszi a lapot. -Ööö... Adél- nézett zavartan.
-Szia, szia- hallottam Szasza halk hangját. -Nem bánod ha én is melléd kerülök? Srácok visszafelé lökjetek le a lépcsőn- mosolygott. A fiúk még itt szórakoztattak 4(!) órát, majd elmentek. 5 perc múlva a mellettem lévő ágyra, egy embert toltak be. Halászgatyában volt, mint Szasza. Barna hajú és magas ember, mint Szasza. Kék szemei vannak, mint Szaszának. Szürke pulcsiban és fekete sálban volt, mint Szasza, rajta is vágások voltak, mint rajtam. Egy nővér "látogatott" meg. Lázmérőt nyomott a számba. Valami hideg cuccot rakott a homlokomra és a sebeimet bekente egy hideg, nyálkás krémmel.
-Tudja ki ez az ember?- kérdezte, majd fürkészve nézte a mellettem lévő fiút.
-Nem. Csak egy tippem van, ami nem bizonyos- néztem a fehér ruhás nőre.
-Pillanat és visszajövök. Lekezelem őt, de előtte megkérdezem a nevét- mosolyodott el. Sarkon fordult és kiment a teremből. A srác, mozgatni kezdte a fejét és kinyílt a szeme. Forgolódott és pislogott egy csomót.
-Te ki vagy?- nézett rám, kicsit furcsán.
-Brüszel Adél vagyok, te?- kérdeztem vissza.
-Lá... Lázár... Szab...Szabolcs vagyok, azt hiszem- felelt.
-Szasza? Te, hogy ker...- kezdtem, de nyílt az ajtó. A nővér jött.
-Adél a srác neve Lázár Szabolcs- mutatott Szasza felé.
-Köszönöm, már elmondta- mosolyogtam erőltetetten.
-Ja a másik Montanával már beszéltünk. Ő az osztálytársam, kérem 12 éve ismerem. Ma is bent voltam nála. Az utcsó emlékem az, hogy a srácokkal a lépcső előtt megálltunk- emlékezett vissza. Ekkor minden világos volt. Bencéék, komolyan vették Szabolcsot és tényleg lelökték a lépcsőn. Úr isten. Ekkor előkaptam a telefonom, csak így reflexből, de azonnal feljajdultam.
-Hölgyem. Csak lassan- kérlelt. Nem is figyeltem rá. Ugyanúgy kapkodtam. A telefonom elővéve azonnal nyomkodni kezdtem. Amikor felvette a telefont az illető üvölteni kezdtem.
-Hogy lehetsz ennyire értetlen? Bence, neked nem tűnt fel, hogy Szasza viccnek szánta azt, hogy mellém kerül?- kérdezgettem ingerülten.
-Ööö...Az vicc volt?- kérdezett.
-Igen te gyökér.
-Ja boccs.
-Már mind egy- tettem le a telefont. A nővér ugyanazt csinálta Szaszával is, mint velem. Őt is Október 10-én engedik ki. Akkor Ő sem fog unatkozni. Délután Hanna jött be piros arccal.
-Ő kicsoda?- kérdezte majd Szabira mutatott.
-Ő? Kérlek szépen Ő Szabi- mosolyodtam el.
-Akkor ezért nem jött vissza a fiúkkal- csodálkozott.
-Valószínűleg- nevettem fel.
-Köszi Montana, örülök, hogy felismersz- nevettünk.
-Bocsi, na, tehetek róla?
-Igen, 12 éve ismersz.
-És? Ez az ára, hogy Montanának hívsz- nézett Szabi szemébe a nővérem.
-Jó, lehet benne igazság- mosolyodott el Szasza. Hanna a piros arcával megölelt engem, majd Szabit. Sajnos nem tudtunk felállni.:D Később anya és apa ismét (a nap folyamán, 4.-szerre) berontott.
-Ez ki?- tette fel a személyes névmás használat nélküli kérdést apci.
-Kérem. Senki sem ismer meg? Könyörgöm. 12 éve ismerjük egymást. Szabi vagyok. Hahóóó- üvöltött a fejét fogva Szasza, miközben az "ég"(plafon) felé nézett. Mi Hannával szakadtunk a röhögéstől. Hát, apuéknak nem jó a memója. Már látom.:D Este, olyan 9 körül, mikor Szabival dumáltunk, egy újabb ember jött.
-Jó estét srácok. Az új vendégetek egy Bence nevű fiú. Azt hiszem az osztálytársatok- mosolygott.
-Bence?- kérdeztem.
-Bence?- kérdezte csodálkozva Szabi. Persze én azonnal lesápadtam. A végén az egész osztály bent lesz egy szobába. Az osztály létszám a tizenkettőből 8 (Én, Bence, Szasza, és Andris akit én fertőztem meg, mint Szaszát). Mi Szabival inkább lefeküdtünk aludni. Nem bírtam nézni a kómás Ben-t.
-Ő kicsoda?- kérdezte majd Szabira mutatott.
-Ő? Kérlek szépen Ő Szabi- mosolyodtam el.
-Akkor ezért nem jött vissza a fiúkkal- csodálkozott.
-Valószínűleg- nevettem fel.
-Köszi Montana, örülök, hogy felismersz- nevettünk.
-Bocsi, na, tehetek róla?
-Igen, 12 éve ismersz.
-És? Ez az ára, hogy Montanának hívsz- nézett Szabi szemébe a nővérem.
-Jó, lehet benne igazság- mosolyodott el Szasza. Hanna a piros arcával megölelt engem, majd Szabit. Sajnos nem tudtunk felállni.:D Később anya és apa ismét (a nap folyamán, 4.-szerre) berontott.
-Ez ki?- tette fel a személyes névmás használat nélküli kérdést apci.
-Kérem. Senki sem ismer meg? Könyörgöm. 12 éve ismerjük egymást. Szabi vagyok. Hahóóó- üvöltött a fejét fogva Szasza, miközben az "ég"(plafon) felé nézett. Mi Hannával szakadtunk a röhögéstől. Hát, apuéknak nem jó a memója. Már látom.:D Este, olyan 9 körül, mikor Szabival dumáltunk, egy újabb ember jött.
-Jó estét srácok. Az új vendégetek egy Bence nevű fiú. Azt hiszem az osztálytársatok- mosolygott.
-Bence?- kérdeztem.
-Bence?- kérdezte csodálkozva Szabi. Persze én azonnal lesápadtam. A végén az egész osztály bent lesz egy szobába. Az osztály létszám a tizenkettőből 8 (Én, Bence, Szasza, és Andris akit én fertőztem meg, mint Szaszát). Mi Szabival inkább lefeküdtünk aludni. Nem bírtam nézni a kómás Ben-t.
2014. május 24., szombat
~Szeptember 20., Vasárnap[Adél naplója] #29
Korán reggel arra ébredtem, hogy egy hófehér szobába találom magam. Eléggé ijesztő volt. Sötét is volt, csak egy zöld vészkijáratos tábla világított erősen. A melegtől a hajam az arcomra tapadt. A kezemen végignézve sebtapaszok voltak és vágások. Vajon mi történt? Hanna a szobában ült, (félig nyitott szemmel aludt) majd amikor meglátta, hogy megmozdulok, felemelte a fejét.
-Hanna? Mi van itt? Mi ez a hely?- tettem fel a sok kérdést.
-Ööö...Tudod, tegnap este amikor le akartál menni valamiért a nappaliba a láztól megbotlottál, majd legurultál a lépcsőn. Bocs, le szaltóztál- nézett sápadt, komoly arccal. Ezek szerint egy kórházban vagyok. Mint Hanna volt. Ez biztos öröklés.:D
Anya és apa rontott be a szobába, majd hozzám ugrottak.
-Hanna jól vagy?- kérdezte anya.
-Ööö...Igen anya én még jól vagyok- mosolygott pimaszul Hanna.
-Na. Adél, drágám élsz még?- komolyodott el.
-Anya. Levegőt veszek, beszélek, dobog a szívem és mozgok. Mennyi esély van arra, hogy élek?- mosolyogtam úgy mint Hanna.
-Bizonyára sok- válaszolt apa, majd fel nevettünk.
-Behívok egy nővért- nézett rám anya.
-Ha ettől jobban érzed magad- hagytam rá. A nővér csak annyit mondott a vágások miatt Szeptember 30-án engednek ki, és Október 10-én mehetek először suliba. Addig Hanna fog korrepetálni és azt mondták a többiek sokan fognak meglátogatni. Az jó dolog, legalább nem fogok unatkozni és mindig lesz egy ember aki lesegít a lépcsőn (:D), vagy olyan lesz mint anya (!) és majd be kell bújnom a gardróbba a gyógyszerek elől. Végül is megbeszéltük az ofővel, hogy mondja meg a tanároknak, hogy ha hiányzik valaki az miattam van és Ő igazolja a késésüket. Gondolom Bence, Ádi Szasza és Martin sokat fognak rám vigyázni. Anyáék elmentek így hát én előszedtem egy könyvet, és elkezdtem olvasni, de a második oldalnál bealudtam.
-Hanna? Mi van itt? Mi ez a hely?- tettem fel a sok kérdést.
-Ööö...Tudod, tegnap este amikor le akartál menni valamiért a nappaliba a láztól megbotlottál, majd legurultál a lépcsőn. Bocs, le szaltóztál- nézett sápadt, komoly arccal. Ezek szerint egy kórházban vagyok. Mint Hanna volt. Ez biztos öröklés.:D
Anya és apa rontott be a szobába, majd hozzám ugrottak.
-Hanna jól vagy?- kérdezte anya.
-Ööö...Igen anya én még jól vagyok- mosolygott pimaszul Hanna.
-Na. Adél, drágám élsz még?- komolyodott el.
-Anya. Levegőt veszek, beszélek, dobog a szívem és mozgok. Mennyi esély van arra, hogy élek?- mosolyogtam úgy mint Hanna.
-Bizonyára sok- válaszolt apa, majd fel nevettünk.
-Behívok egy nővért- nézett rám anya.
-Ha ettől jobban érzed magad- hagytam rá. A nővér csak annyit mondott a vágások miatt Szeptember 30-án engednek ki, és Október 10-én mehetek először suliba. Addig Hanna fog korrepetálni és azt mondták a többiek sokan fognak meglátogatni. Az jó dolog, legalább nem fogok unatkozni és mindig lesz egy ember aki lesegít a lépcsőn (:D), vagy olyan lesz mint anya (!) és majd be kell bújnom a gardróbba a gyógyszerek elől. Végül is megbeszéltük az ofővel, hogy mondja meg a tanároknak, hogy ha hiányzik valaki az miattam van és Ő igazolja a késésüket. Gondolom Bence, Ádi Szasza és Martin sokat fognak rám vigyázni. Anyáék elmentek így hát én előszedtem egy könyvet, és elkezdtem olvasni, de a második oldalnál bealudtam.
2014. május 18., vasárnap
~Szeptember 19., Szombat[Adél naplója] #28
Reggel 11-ig aludtam. Ma Hanna ment Szaszához játszani. Az éjjeliszekrényen ott állt egy finom illatú, meleg bögrés leves, mellé egy lapocska volt helyezve:
Brüszel Adélnak
Gyógyulj meg hamar!
Bence: Mi a...? Eszednél vagy? Nekem a jövő héten kell házi. Hanna szerinted elég? :D
Martin: Bence, Hanna bőven elég. Adél te meg gyógyulj meg mert a kút még vár rád. :D
Ádi: Adél, Adél, Adél. Mit vétettem ellened? Hol van a jobb kezem aki a házimat és a dogáimat írja?
Erik: Gyere hamar iskolába, hisz akkor a nap is felragyog.
Szasza: Jobbulást, bár és is fázok.
Dominik: Gyógyulj meg mihamarabb.
Réka: Remélem hamar meggyógyulsz.
KLAU: Siess, kevés nélküled a lány.
András: Brrr...Én is fázok.
Máté: Nagyon nagyon hamar gyógyulj meg.
Osztály.
Na a srácok kitettek magukért. Esküszöm elkezdett könnyezni a szemem. Egyedül Hanna nem írt. Bár ő a nővérem, úgyhogy nem is baj.
Egész nap csak az ágyban fetrengtem. Anya percenként jött föl. Lassan az járt a fejemben, hogy elbújok a szekrénybe.:D
Hanna este haza is jött, én maradtam a bögrés levesnél. Hanna még tévézett kicsit a szobánkba, de én már akkor javában aludtam.
Brüszel Adélnak
Gyógyulj meg hamar!
Bence: Mi a...? Eszednél vagy? Nekem a jövő héten kell házi. Hanna szerinted elég? :D
Martin: Bence, Hanna bőven elég. Adél te meg gyógyulj meg mert a kút még vár rád. :D
Ádi: Adél, Adél, Adél. Mit vétettem ellened? Hol van a jobb kezem aki a házimat és a dogáimat írja?
Erik: Gyere hamar iskolába, hisz akkor a nap is felragyog.
Szasza: Jobbulást, bár és is fázok.
Dominik: Gyógyulj meg mihamarabb.
Réka: Remélem hamar meggyógyulsz.
KLAU: Siess, kevés nélküled a lány.
András: Brrr...Én is fázok.
Máté: Nagyon nagyon hamar gyógyulj meg.
Osztály.
Na a srácok kitettek magukért. Esküszöm elkezdett könnyezni a szemem. Egyedül Hanna nem írt. Bár ő a nővérem, úgyhogy nem is baj.
Egész nap csak az ágyban fetrengtem. Anya percenként jött föl. Lassan az járt a fejemben, hogy elbújok a szekrénybe.:D
Hanna este haza is jött, én maradtam a bögrés levesnél. Hanna még tévézett kicsit a szobánkba, de én már akkor javában aludtam.
2014. május 17., szombat
~Szeptember 18., Péntek[Adél naplója] #27
Nagyon sajnáltam Hannát amiért nem lett kész a rajzversenyes rajza. Pedig nagyon szép lett, félkészen is. Az átkozott betegsége miatt nem lett 1. Na mindegy nem tehetünk róla.
Reggel Hanna elaludt így Szaszával húztuk le az emeletes ágyról.
-Hanna, képzeld reggel van- rángattam meg a nővéremet (csak egy perccel született előbb).
-Mi van...? Reggel van?- nézett kerek szemekkel, kócos hajjal és bágyadt, csipás fejjel.
-Igen kérlek szépen- néztem az órámra. -Van 4 és fél perced, hogy időben elinduljunk- fejeztem be a mondatom,
.-MI VAAAAAAAAAAAN???????????????????????????????????????- ordította Hanna. Hirtelen felpattant és berontott a fürdőbe. Mi addig Szaszával fejünket fogva röhögtünk Hannán, hogy most Ő aludt el. Egy kis sminket kent magára (ahogy én is), aztán felhúzta a kék blúzát, és a fekete csőfarmerját. Összesítésben annyi volt a különbség, hogy én a zöld ingemhez zöldessárga szemfestéket, míg Hanna a kék blúzához kékeslila szemfestéket használt.
És én jobban néztem ki.
Hanna ne irkálj bele a naplómba. Utálom amikor ezt csinálod.
De akkor is.
Ok, te néztél ki jobban csak ne irkálj a NAPLÓMBA, mert az ENYÉM.
Jolvannna'
Mivel Hanna 3 percel később lett kész, rohanhattunk a buszra, mert azzal gyorsabban odaérünk. A többiek már mind a teremben gubbasztottak. Föcivel kezdtünk persze, amitől mindenki retteg. Béla, lediktálta az anyagot, majd megcsináltuk a munkafüzet feladatait és érdekes mód Bence megint kornyikált óra végén:
Béla néni Béla néni
Ön mindig rossz helyen tud lenni.
És persze ezért utáljuk magát.,
Mert
Béla néni, Béla néni
Ön mindig rossz helyen tud lenni
-Kisfiam most azonnal az igazgatóiba!- förmedt Béla Bencére.
-De...De...Én csak...Csak énekeltem- dadogta Bence.
-Nem érdekel. Ilyet nem mondunk egy tanárra.
-Ja OK- röhögött Bence, majd összepacsizott a röhögő Ádámmal. Bélát nem érdekelte a dolog így kisietett a teremből.
-Na ezt jól elintézted- mosolyogtam Bencére.
-Nézd a jó oldalát. Nincs háziiiiiiiiiii- ordította. Majd...Bejött Béla. :(
-A következő két fejezet házi- mosolygott önelégülten Béla néni.
-MIÉRT KIABÁLTAM EEEEL?- sipákolt Bence. Ekkor megfordult és a padomba kezdte verni a fejét (!). Béla kiment a teremből és magára hagyott minket. Hát fogtuk magunkat és lementünk az infóterembe. Ott a terem előtt kivártuk a szünetet. A terem elé érve Brekcsi bá' kinyitotta az ajtót, majd beengedett minket.
-Ma kérlek szépen titeket programozunk- jelentette be az örömhírt. Ekkor mindenkinek lefagyott a mosoly a szájáról.
-Neeeeee- bőgte Szasza.
-De gyerekek, ez van a tanmenetben- mosolygott Brecski. A programozást végiguntuk. Amíg a tanár nem figyelt, addig mi FaceBook-oztunk, játszottunk. A 3. óra testnevelés amit mindenki várt. 3 kört futottunk. Én hamar átöltöztem, majd kiérve azonnal megcsapott a hideg. Pedig sütött a nap. Reszketni kezdtem. A fejem is fájt, hirtelen megszédültem és úgy éreztem le kell ülnöm. Amikor leültem hirtelen melegem lett úgyhogy felálltam. De akkor fáztam. Nem bírtam tovább.
-Ildi néni. Nagyon rosszul vagyok- néztem a tesitanárra.
-Pontosan mi a panaszod?- kérdezte, mint egy orvos.
-Ha leülök melegem van, ha felállok fázok, néha hirtelen megszédülök, a fejem is fáj- panaszkodtam. Hirtelen összerogyott a térdem, majd az éppen kijövő Andris és Szasza segített fel.
-Akkor azonnal az orvosiba- mondta Ildi. -Srácok kísérjétek be, majd ki- szólt a fiúknak. Ezek idióták voltak. Lefektettek a földre, majd Szasza a kezeimet, András a lábaimat fogta és így vittek be az orvosiba. Ott volt egy lázmérés (38,3°). Tudtam, hogy haza kell mennem.
-Fiúk valamelyikőtök kísérje haza és maradjon ott vele. Igazolom a hiányzást.
-Majd én- lépett be Hanna. -A húgom, én megyek vele haza- mondta komolyan.
-Jó, igazolom a hiányzásod- mosolygott az orvosiban lévő védőnő.
-Köszönöm- mosolygott vissza, majd felsegített és hazavitt. Az út csendesen telt. Otthon Hanna azt parancsolta, menjek fel a szobába és takarózzak be. Amíg én ezt megcsináltam és bekapcsoltam a TV-t hogy nézzem, addig Hanna csinált egy bögrés levest, amit felhozott a szobámba. Amikor beleittam, megcsapott a meleg áradat és a finom illat. Anya hazaérve engem aludva talált. A védőnő azt mondta, hogy a jövőhetet töltsem otthon.:( Szét fogom unni a fejem. De nem baj. Kitalálok valamit. Mindenkit távol tartottam magamtól, valószínűleg Hannától kaptam meg. A gépet bekapcsolva, skypeon kiderült, hogy Szasza is és Andris is elkapta. Ajjajj, azt hiszem ez a betegség fertőző, de nagyon.
Reggel Hanna elaludt így Szaszával húztuk le az emeletes ágyról.
-Hanna, képzeld reggel van- rángattam meg a nővéremet (csak egy perccel született előbb).
-Mi van...? Reggel van?- nézett kerek szemekkel, kócos hajjal és bágyadt, csipás fejjel.
-Igen kérlek szépen- néztem az órámra. -Van 4 és fél perced, hogy időben elinduljunk- fejeztem be a mondatom,
.-MI VAAAAAAAAAAAN???????????????????????????????????????- ordította Hanna. Hirtelen felpattant és berontott a fürdőbe. Mi addig Szaszával fejünket fogva röhögtünk Hannán, hogy most Ő aludt el. Egy kis sminket kent magára (ahogy én is), aztán felhúzta a kék blúzát, és a fekete csőfarmerját. Összesítésben annyi volt a különbség, hogy én a zöld ingemhez zöldessárga szemfestéket, míg Hanna a kék blúzához kékeslila szemfestéket használt.
És én jobban néztem ki.
Hanna ne irkálj bele a naplómba. Utálom amikor ezt csinálod.
De akkor is.
Ok, te néztél ki jobban csak ne irkálj a NAPLÓMBA, mert az ENYÉM.
Jolvannna'
Mivel Hanna 3 percel később lett kész, rohanhattunk a buszra, mert azzal gyorsabban odaérünk. A többiek már mind a teremben gubbasztottak. Föcivel kezdtünk persze, amitől mindenki retteg. Béla, lediktálta az anyagot, majd megcsináltuk a munkafüzet feladatait és érdekes mód Bence megint kornyikált óra végén:
Béla néni Béla néni
Ön mindig rossz helyen tud lenni.
És persze ezért utáljuk magát.,
Mert
Béla néni, Béla néni
Ön mindig rossz helyen tud lenni
-Kisfiam most azonnal az igazgatóiba!- förmedt Béla Bencére.
-De...De...Én csak...Csak énekeltem- dadogta Bence.
-Nem érdekel. Ilyet nem mondunk egy tanárra.
-Ja OK- röhögött Bence, majd összepacsizott a röhögő Ádámmal. Bélát nem érdekelte a dolog így kisietett a teremből.
-Na ezt jól elintézted- mosolyogtam Bencére.
-Nézd a jó oldalát. Nincs háziiiiiiiiiii- ordította. Majd...Bejött Béla. :(
-A következő két fejezet házi- mosolygott önelégülten Béla néni.
-MIÉRT KIABÁLTAM EEEEL?- sipákolt Bence. Ekkor megfordult és a padomba kezdte verni a fejét (!). Béla kiment a teremből és magára hagyott minket. Hát fogtuk magunkat és lementünk az infóterembe. Ott a terem előtt kivártuk a szünetet. A terem elé érve Brekcsi bá' kinyitotta az ajtót, majd beengedett minket.
-Ma kérlek szépen titeket programozunk- jelentette be az örömhírt. Ekkor mindenkinek lefagyott a mosoly a szájáról.
-Neeeeee- bőgte Szasza.
-De gyerekek, ez van a tanmenetben- mosolygott Brecski. A programozást végiguntuk. Amíg a tanár nem figyelt, addig mi FaceBook-oztunk, játszottunk. A 3. óra testnevelés amit mindenki várt. 3 kört futottunk. Én hamar átöltöztem, majd kiérve azonnal megcsapott a hideg. Pedig sütött a nap. Reszketni kezdtem. A fejem is fájt, hirtelen megszédültem és úgy éreztem le kell ülnöm. Amikor leültem hirtelen melegem lett úgyhogy felálltam. De akkor fáztam. Nem bírtam tovább.
-Ildi néni. Nagyon rosszul vagyok- néztem a tesitanárra.
-Pontosan mi a panaszod?- kérdezte, mint egy orvos.
-Ha leülök melegem van, ha felállok fázok, néha hirtelen megszédülök, a fejem is fáj- panaszkodtam. Hirtelen összerogyott a térdem, majd az éppen kijövő Andris és Szasza segített fel.
-Akkor azonnal az orvosiba- mondta Ildi. -Srácok kísérjétek be, majd ki- szólt a fiúknak. Ezek idióták voltak. Lefektettek a földre, majd Szasza a kezeimet, András a lábaimat fogta és így vittek be az orvosiba. Ott volt egy lázmérés (38,3°). Tudtam, hogy haza kell mennem.
-Fiúk valamelyikőtök kísérje haza és maradjon ott vele. Igazolom a hiányzást.
-Majd én- lépett be Hanna. -A húgom, én megyek vele haza- mondta komolyan.
-Jó, igazolom a hiányzásod- mosolygott az orvosiban lévő védőnő.
-Köszönöm- mosolygott vissza, majd felsegített és hazavitt. Az út csendesen telt. Otthon Hanna azt parancsolta, menjek fel a szobába és takarózzak be. Amíg én ezt megcsináltam és bekapcsoltam a TV-t hogy nézzem, addig Hanna csinált egy bögrés levest, amit felhozott a szobámba. Amikor beleittam, megcsapott a meleg áradat és a finom illat. Anya hazaérve engem aludva talált. A védőnő azt mondta, hogy a jövőhetet töltsem otthon.:( Szét fogom unni a fejem. De nem baj. Kitalálok valamit. Mindenkit távol tartottam magamtól, valószínűleg Hannától kaptam meg. A gépet bekapcsolva, skypeon kiderült, hogy Szasza is és Andris is elkapta. Ajjajj, azt hiszem ez a betegség fertőző, de nagyon.
2014. május 16., péntek
~Szeptember 17., Csütörtök [Hanna naplója] #26
Izgatottan vártam, hogy becsöngessenek. A kémia laborban ücsörögtünk. Ádám vidáman mesélte, hogy a rajz versenyt egy 12.c osztályos lány nyerte. Meg hogy Szabi És Adél 2.-ak lettek, mind a ketten. Hirtelen örömömben felsikoltottam és odarohantam megölelni a húgomat és Szabit. Aztán mérges lettem, amiért nem mondták el.
-Miért nem mondtátok?- kérdeztem lebiggyesztett szájjal.
-Mert tudtuk, hogy így fogsz reagálni!- nevetett Adél. Mire belekezdhettem volna bármibe is Béla belépett a terembe. Egy szigorú pillantással nyugtázta, hogy megjöttem, aztán a helyemre terelt.
Az órák elég furcsán teltek, a legtöbb tanárnak is volt hozzám egy-két kedves szava, a rajz szakkörös társaim meg szinte ugyan úgy ujjongtak, mint az osztályom. Kémián Ádám bealudt mellettem és alig tudtam felkelteni, ha épp jött Béla. Olaszon önkét jelentkeztem felelni és ötöst kaptam:) Éneken a 12 főből 7 azt játszotta, hogy fáj a torka, így elhitetve a tanárnővel, hogy valami vírus van, mire az kirohant a teremből (baci fóbiás:DD). Matek előtt meg is kaptuk a magunkét az ofőtől (Msr. Lutztól), de mindenki szerint megérte:) Matekon Bence verset írt Mérainak, amit fel is olvasott neki az óra végén. A sikere garantált volt:DD
-Miért nem mondtátok?- kérdeztem lebiggyesztett szájjal.
-Mert tudtuk, hogy így fogsz reagálni!- nevetett Adél. Mire belekezdhettem volna bármibe is Béla belépett a terembe. Egy szigorú pillantással nyugtázta, hogy megjöttem, aztán a helyemre terelt.
Az órák elég furcsán teltek, a legtöbb tanárnak is volt hozzám egy-két kedves szava, a rajz szakkörös társaim meg szinte ugyan úgy ujjongtak, mint az osztályom. Kémián Ádám bealudt mellettem és alig tudtam felkelteni, ha épp jött Béla. Olaszon önkét jelentkeztem felelni és ötöst kaptam:) Éneken a 12 főből 7 azt játszotta, hogy fáj a torka, így elhitetve a tanárnővel, hogy valami vírus van, mire az kirohant a teremből (baci fóbiás:DD). Matek előtt meg is kaptuk a magunkét az ofőtől (Msr. Lutztól), de mindenki szerint megérte:) Matekon Bence verset írt Mérainak, amit fel is olvasott neki az óra végén. A sikere garantált volt:DD
Ott áll a tábla megett,
Mérai Klára Jenett,
Szőke haja az egekbe mered,
Elkápráztat két szép szeme.
Kapcsolatunk egy egyenlet,
Mi matek órán elkelhet.
Rengeteget nevettünk ezen, Bence kapott egy szaktanárit, Mérai feje vörös volt (és tuti nem zavarába:S), de szerintünk ez is megérte:D Matek után tesi jött és (hááálelujá, hálelujá, hálelujá, háááááálelujá!) nekem felmentésem van jövő hét szerdáig. Bósza az egész osztállyal felméréseket csinált és azt mondta, ha pénteken jó idő lesz felméri a 3 sulikört. Szóval amég ők tesiztek, addig én rajzoltam. Pingvineket. Mert azok cukik.
Angolon Mr. Káplán feletette Adélt (persze 5-ös lett neki^^) aztán játszottunk. Vagyis, a tanár szerint játszottunk. Nekünk szenvedés volt.
Rajz szakkörön megbeszéltük a verseny eredményeit, megmutatta a rajzokat és elmondta nekem, hogy sajnálja, hogy nem lett kész a rajzom.
Hazafelé 4-en sétáltunk, és igazából ez hiányzott a legjobban. Elöl mentem Szabival, mögöttem Adél beszélgetett Andrissal. Mikor a mi kapunk elé értünk elköszöntünk egymástól és az első dolgunk az volt, amikor beléptünk, hogy megkerestük a pizzás számát:)
2014. május 10., szombat
Szeptember 17., Csütörtök[Adél naplója] #25
Reggel Hannára ébredtem fel. Bent ült a széken és nézte ahogyan alszok. Mikor kinyitottam a szemem, azonnal felcsillant. Hirtelen elmosolyodtam, kipattantam az ágyból, majd Hanna nyakába ugrottam.
-Jajj, de jó, hogy hazajöttél, most legalább nem nekem kell mosogatnom- nevettem.
-Én is szeretlek- mosolyodott el Hanna. Ekkor egymásra néztünk megöleltük egymást majd legördült az első könnycsepp az arcomról.
-Nem is tudod mennyire aggódtam- szipogtam.
-Nem is tudod mennyire hiányoztál- fejezte be Hanna a mondatomat.
-Na de gyere lekéssük a sulit- nézett a szemembe a nővérem.
-Jól van na- mosolyogtam.
Miután elkészültünk, Szasza ott várt az ajtóba. Mikor meglátta Hannát, elkezdett kitárt karokkal futni felénk, majd ő is letámadta ahogy én. Ezek után már hárman sétáltunk. A suli elé érve az egész osztály tartott egy "nagyölelést" pontosabban Bence kezdeményezett, aztán Ádám, Szasza, Adél, Martin, Réka, Dominik, Klau, Máté, András majd Erik. És ki volt középen? Persze, hogy Hanna.
A terembe beérve, csöndesen vártuk az első órát.
Később írom...
-Jajj, de jó, hogy hazajöttél, most legalább nem nekem kell mosogatnom- nevettem.
-Én is szeretlek- mosolyodott el Hanna. Ekkor egymásra néztünk megöleltük egymást majd legördült az első könnycsepp az arcomról.
-Nem is tudod mennyire aggódtam- szipogtam.
-Nem is tudod mennyire hiányoztál- fejezte be Hanna a mondatomat.
-Na de gyere lekéssük a sulit- nézett a szemembe a nővérem.
-Jól van na- mosolyogtam.
Miután elkészültünk, Szasza ott várt az ajtóba. Mikor meglátta Hannát, elkezdett kitárt karokkal futni felénk, majd ő is letámadta ahogy én. Ezek után már hárman sétáltunk. A suli elé érve az egész osztály tartott egy "nagyölelést" pontosabban Bence kezdeményezett, aztán Ádám, Szasza, Adél, Martin, Réka, Dominik, Klau, Máté, András majd Erik. És ki volt középen? Persze, hogy Hanna.
A terembe beérve, csöndesen vártuk az első órát.
Később írom...
2014. május 5., hétfő
~Szeptember 16., Szerda [Hanna naplója] #24
Még mindig a kórházban, de lassan halálra unom magam, de a jó hír, hogy holnap haza engednek:) Épp itt az ideje, már hiányzik a suli. Vagyis az emberek. Mindenki. Még Béla is:D Szóval nagyon nagyon szeretnék menni már!
Percenként néztem az órára, valamiért nem akart telni az idő. Ez így ment fél kilencig, amikor is jött a nővér, hogy szedjem be a gyógyszerem. És hirtelen csoda történt!
-Tegnap az egyik vendége itt hagyott magának valamit.- azzal felém nyújtott egy zene lejátszót, talán Bencéé lehetett, nem tudtam pontosan. De annyira megörültem neki, hogy nem is érdekelt.Pontosan, csak ÖRÜLTEM...amíg be nem kapcsoltam. Tele rakták operákkal:D
*
Kopogás ébresztett, mert idő közben elaludtam. Adél csörtetett be az ajtó, nyomában Szabi, Bence és Ádám.
-Montanaa!*-* Úgy hiányoztál!:'(- szerintem Bencének is be kéne feküdnie mellém, mert direkt kérte, hogy így írjam le:D Szóval Bence ezeket mondta, miközben kiölelte belőlem a lelket is. Aztán jött azzal, hogy el ne mondjam Mérainak, hogy megcsalja, de itt már szakadtam...szakadtunk:D
Ádám meg hozott nekem egy szőke parókát (!) és megkért, hogy siessek, mert a tömeg már nem bír várni:D Szóval a délutánom igen érekesre sikeredett. Mielőtt elmentek előkerült a kitötmött róka farka is. Ami azt illeti, Ádám ezt hordja sálnak:D
Adéltól is elköszöntem, és nagyon vártam, hogy holnap felette alhassak, az ágyunkon. Szinte sóvárogtam már a suli után.
Nagyon jól esett, hogy Bencéék bejöttek hozzám, nem gondoltam volna:)
Éjjel alig bírtam aludni, csak az járt a fejemben, hogy holnap reggel indulunk. Elképzeltem, ahogy belépek majd a szobámba, ahogy beleszagolok az egyik könyvembe. Honvágyam volt. De egy dolog vigasztalt. Vagyis egy ember. Adél.
"Tetszett ez a 4 nap. Az enyém volt az egész szoba szoba. De igazán jöhetnél már, mert mindig nekem kell mosogatnom.. *Nevet*" -Adél
Percenként néztem az órára, valamiért nem akart telni az idő. Ez így ment fél kilencig, amikor is jött a nővér, hogy szedjem be a gyógyszerem. És hirtelen csoda történt!
-Tegnap az egyik vendége itt hagyott magának valamit.- azzal felém nyújtott egy zene lejátszót, talán Bencéé lehetett, nem tudtam pontosan. De annyira megörültem neki, hogy nem is érdekelt.Pontosan, csak ÖRÜLTEM...amíg be nem kapcsoltam. Tele rakták operákkal:D
*
Kopogás ébresztett, mert idő közben elaludtam. Adél csörtetett be az ajtó, nyomában Szabi, Bence és Ádám.
-Montanaa!*-* Úgy hiányoztál!:'(- szerintem Bencének is be kéne feküdnie mellém, mert direkt kérte, hogy így írjam le:D Szóval Bence ezeket mondta, miközben kiölelte belőlem a lelket is. Aztán jött azzal, hogy el ne mondjam Mérainak, hogy megcsalja, de itt már szakadtam...szakadtunk:D
Ádám meg hozott nekem egy szőke parókát (!) és megkért, hogy siessek, mert a tömeg már nem bír várni:D Szóval a délutánom igen érekesre sikeredett. Mielőtt elmentek előkerült a kitötmött róka farka is. Ami azt illeti, Ádám ezt hordja sálnak:D
Adéltól is elköszöntem, és nagyon vártam, hogy holnap felette alhassak, az ágyunkon. Szinte sóvárogtam már a suli után.
Nagyon jól esett, hogy Bencéék bejöttek hozzám, nem gondoltam volna:)
Éjjel alig bírtam aludni, csak az járt a fejemben, hogy holnap reggel indulunk. Elképzeltem, ahogy belépek majd a szobámba, ahogy beleszagolok az egyik könyvembe. Honvágyam volt. De egy dolog vigasztalt. Vagyis egy ember. Adél.
"Tetszett ez a 4 nap. Az enyém volt az egész szoba szoba. De igazán jöhetnél már, mert mindig nekem kell mosogatnom.. *Nevet*" -Adél
2014. május 3., szombat
~Szeptember 15., Kedd [Hanna naplója] #23
Amikor felébredtem rohadtul nem a pihe-puha ágyamba voltam. Egy kemény (nagyon kemény) ágyon feküdtem. Egy gép (?) csipogása keltett. Teljesen egyedül. A fény vakított, szinte nem láttam semmit. Hirtelen elfogott a rémület és az emlékek. Az utolsó kép, ami megmaradt, az az orvosi volt. Ahogy kezdett tisztulni a látásom úgy erősödött fel minden. Egy hófehér szobában voltam, infúzió a jobb kezembe. A gép, ami ébresztett a szívveréseimnél csipogott. Egy kórházban voltam.
Nem sokkal az ébredésem után (15 perccel kb) egy orvos jött be. Sokáig nem szólalt meg, csak vizslatott a szemével, majd a számba adott egy hőmérőt. 10 perc múlva egy gyógyszert.
-Hogy van?
-Rosszul. Mi történt?- bukott ki belőlem az első kérdés, ami eszembe jutott.
-Nos, csodálom, hogy csak ide szállították, mert nagyon komoly lázgörcsöt kapott. A körzeti orvosnál elájult és ide szállították.- na, itt fagyott meg a levegő. Nem tudtam, hogy mi történt pontosan, nem tudtam hol van Adél, Szabi, vagy bárki más.
-Milyen nap van?- suttogtam, szinte csak magamnak.
-Szeptember 15, kedd. Körülbelül 2 napot volt kómában. Biztos jól van?
-Mennyi az idő?- meg sem hallva az utolsó kérdését.
-13:46.- nézett az órájára. Nem is szólaltam meg többet, ezért ki is ment, persze mondott valamit, amit nem hallottam, csak vakon bólogattam. Mivel Pécs belvárosban lehettem és mi a város szélén lakunk, kb fél óra kell Adélnak, hogy berobogjon ide.
20 percig néztem az órát, mire halk kopogásra lettem figyelmes. Egy ápoló nő dugta be a fejét az ajtón.
-Vendégei vannak, fogadja őket?
-Igen, persze!- rögtön felcsillant a szemem. Adél, Szabi és Andris lépkedett be lihegve, piros arccal. Amint magunkra hagyott az ápoló nő Adél rám vetette magát, szinte fel is borultunk.
-Hogy vagy?- kérdezte könnyes szemmel.
-Jól.- suttogtam. Szabi is odajött megölelt és azt mondta, hogy ha még egyszer ennyire megijesztem be se jön hozzám többet. Andris is megölelt és bólogatva helyeselte Szabi szavait.
Adél a táskájában kotorászott, végül is sikerült előhúznia egy lapot.
-A többiek küldik.- mosolygott.
Szívesen ugráltam volna örömömben, ha lehetett volna:)
Ádám: Kedves Montana! Remélem hamar meggyógyulsz, mert nem akarom, hogy elmaradjon a koncert:(( Én voltam az első, aki jegyet vett..!:D
Bence: Nagyon hiányzol és mindannyian jobban szeretünk mindennél! Még Mérainál is, aki folyton egyest ad a hiányzó matekházira. Na jó, vele azért még versenyezned kell az első helyért! (Mérai♥♥♥)
Martin: Lassan jöhetnél, mert nem tudunk a tanárokon röhögni, amikor felszólítják valamelyikőtöket és ti meg eljátszátok, hogy rossz nevet mondtak:)
Réka: Siess vissza, mert hangverseny lesz a jövő héten!:))
Klau: Ha már kórházba vagy gyógyulj meg rendesen!
Máté: Hanna, gyere gyorsan, mert van egy baromira vicces kitömött róka a teremben:DDD
Dominik: Ja, de a farka már Ádám nyakába van, mint sál.xDDDDDD
Erik: Jobbulást kívánok, gyógyulj meg hamar!:)
Nem sokkal az ébredésem után (15 perccel kb) egy orvos jött be. Sokáig nem szólalt meg, csak vizslatott a szemével, majd a számba adott egy hőmérőt. 10 perc múlva egy gyógyszert.
-Hogy van?
-Rosszul. Mi történt?- bukott ki belőlem az első kérdés, ami eszembe jutott.
-Nos, csodálom, hogy csak ide szállították, mert nagyon komoly lázgörcsöt kapott. A körzeti orvosnál elájult és ide szállították.- na, itt fagyott meg a levegő. Nem tudtam, hogy mi történt pontosan, nem tudtam hol van Adél, Szabi, vagy bárki más.
-Milyen nap van?- suttogtam, szinte csak magamnak.
-Szeptember 15, kedd. Körülbelül 2 napot volt kómában. Biztos jól van?
-Mennyi az idő?- meg sem hallva az utolsó kérdését.
-13:46.- nézett az órájára. Nem is szólaltam meg többet, ezért ki is ment, persze mondott valamit, amit nem hallottam, csak vakon bólogattam. Mivel Pécs belvárosban lehettem és mi a város szélén lakunk, kb fél óra kell Adélnak, hogy berobogjon ide.
20 percig néztem az órát, mire halk kopogásra lettem figyelmes. Egy ápoló nő dugta be a fejét az ajtón.
-Vendégei vannak, fogadja őket?
-Igen, persze!- rögtön felcsillant a szemem. Adél, Szabi és Andris lépkedett be lihegve, piros arccal. Amint magunkra hagyott az ápoló nő Adél rám vetette magát, szinte fel is borultunk.
-Hogy vagy?- kérdezte könnyes szemmel.
-Jól.- suttogtam. Szabi is odajött megölelt és azt mondta, hogy ha még egyszer ennyire megijesztem be se jön hozzám többet. Andris is megölelt és bólogatva helyeselte Szabi szavait.
Adél a táskájában kotorászott, végül is sikerült előhúznia egy lapot.
-A többiek küldik.- mosolygott.
Szívesen ugráltam volna örömömben, ha lehetett volna:)
Ádám: Kedves Montana! Remélem hamar meggyógyulsz, mert nem akarom, hogy elmaradjon a koncert:(( Én voltam az első, aki jegyet vett..!:D
Bence: Nagyon hiányzol és mindannyian jobban szeretünk mindennél! Még Mérainál is, aki folyton egyest ad a hiányzó matekházira. Na jó, vele azért még versenyezned kell az első helyért! (Mérai♥♥♥)
Martin: Lassan jöhetnél, mert nem tudunk a tanárokon röhögni, amikor felszólítják valamelyikőtöket és ti meg eljátszátok, hogy rossz nevet mondtak:)
Réka: Siess vissza, mert hangverseny lesz a jövő héten!:))
Klau: Ha már kórházba vagy gyógyulj meg rendesen!
Máté: Hanna, gyere gyorsan, mert van egy baromira vicces kitömött róka a teremben:DDD
Dominik: Ja, de a farka már Ádám nyakába van, mint sál.xDDDDDD
Erik: Jobbulást kívánok, gyógyulj meg hamar!:)
Szeptember 14., Hétfő[Adél naplója] #22
Én reggel amikor felkeltem Hanna cuccát is magammal vittem, hogy szünetekben be tudjam másolni a feladatokat. Szasza várt a kapuban.
-Szia Szöszi- vette át Szasza Andris dumáját.
-Csáó, mizu?- kérdeztem majd elindultunk az úton. A levegő kicsit csípős volt, de nem volt hideg.
-Mi van Hannával? Még mindig beteg?- kérdezte Szasza. Ja igen neki nem mopndtam el, hogy Hanna kórházban van.
-Hát Hanna...Tegnap...Elájult ezért kórházban van- dadogtam.
-Mi?????- kerekedett el a szeme.
-Igen, kórházban van- válaszoltam.
-De...De...D...Hogyan??- és láttam ahogy egy könnycsepp legördült az arcáról. -Ti voltatok az első barátaim- szipogta.
-Jajj Szasza. Nemsokára jobban lesz nyugi. Mondjak neki valamit?- kérdeztem.
-Nem kell kössz- mondta majd megölelt. Közben odaértünk a sulihoz. Már mindenki ott várt... És amikor megláttak. Rögtön odarohantak.
-Na mi van Hannával?- kérdezte Bence
-Minden rendben?- aggódott Andris.
-Igen srácok, jól van. De ha pihenni hagyjuk sokkal hamarabb meggyógyul. És akkor én is jobban leszek- feleltem.
-Szia Szöszi- vette át Szasza Andris dumáját.
-Csáó, mizu?- kérdeztem majd elindultunk az úton. A levegő kicsit csípős volt, de nem volt hideg.
-Mi van Hannával? Még mindig beteg?- kérdezte Szasza. Ja igen neki nem mopndtam el, hogy Hanna kórházban van.
-Hát Hanna...Tegnap...Elájult ezért kórházban van- dadogtam.
-Mi?????- kerekedett el a szeme.
-Igen, kórházban van- válaszoltam.
-De...De...D...Hogyan??- és láttam ahogy egy könnycsepp legördült az arcáról. -Ti voltatok az első barátaim- szipogta.
-Jajj Szasza. Nemsokára jobban lesz nyugi. Mondjak neki valamit?- kérdeztem.
-Nem kell kössz- mondta majd megölelt. Közben odaértünk a sulihoz. Már mindenki ott várt... És amikor megláttak. Rögtön odarohantak.
-Na mi van Hannával?- kérdezte Bence
-Minden rendben?- aggódott Andris.
-Igen srácok, jól van. De ha pihenni hagyjuk sokkal hamarabb meggyógyul. És akkor én is jobban leszek- feleltem.
2014. május 2., péntek
Szeptember 13., Vasárnap[Adél naplója] #21
Ma 1-kor jött le Hanna, hogy nagyon fáj a torka és a hasa.
-Gyere drágám megmérjük a lázadat-szólt neki anya. Majd nyomott egy puszit az arcára. Már vagy 3 napja ez van.
-Drágám 39,5°, most azonnal visszaviszlek az orvoshoz-mondta anya. Most először féltem ennyire. Rossz dolog történt. Bementünk anyuval és Hannával az orvoshoz. Ott mikor bementünk azt mondta Hanna:
-Jó napot!- majd hirtelen elsápadt és összerogytak a lábai, végül vörös ajkakkal elájult. Én is és anya is elsápadt.
-Hívj a mentőket, azonnal!-üvöltötte anya a dokinak. Mi addig anyával felraktuk az ágyra Hannát.
-Menj ki Adél és hívd be apát-mondta nekem halálsápadtan anya.
-Apa, gyere be, Hanna elájult- rebegtem. Apa befutott, majd ő is lesápadt. A mentők egy hordággyal jöttek be, majd én és anya elmentünk a mentővel, amíg apa hazament és betelefonált a suliba, hogy egy ideig nem megyünk suliba. Nagyon ijesztő volt ez az egész. A kórházba érve, Hannát bevitték egy szobába, majd ment az a csipogós cucc. Amikor így pittyeg. Az az életvonalas cuccizé. Nekünk ott kellett, hagynunk anyuval így amikor hazamentünk bekapcsoltam a gépet. Megírtam mindenkinek miért nem jövünk. Andris kapcsolt legelőször. Másolom:
Andris: Mi van?????? :S
Adél: Hanna elájult.
Andris: Pedig ma akartam neki elmondani valamit...
Adél: Mit? Mondjam el neki?
Andris: Ahha
Adél: Na és mi az?
Andris: Háát... Ő a kövi Rita után... Szerelmes lettem Hannába...
Adél: Holnap a kórházba elmondom neki.
Andris: Köszi. Mennem kell szia!
Adél: Szivi, szia! Ha jobban leszek bejövök ígérem és mindent megtudhatsz róla...
Én igazából, már ma feldolgoztam a történteket, így holnap megyek suliba.
-Gyere drágám megmérjük a lázadat-szólt neki anya. Majd nyomott egy puszit az arcára. Már vagy 3 napja ez van.
-Drágám 39,5°, most azonnal visszaviszlek az orvoshoz-mondta anya. Most először féltem ennyire. Rossz dolog történt. Bementünk anyuval és Hannával az orvoshoz. Ott mikor bementünk azt mondta Hanna:
-Jó napot!- majd hirtelen elsápadt és összerogytak a lábai, végül vörös ajkakkal elájult. Én is és anya is elsápadt.
-Hívj a mentőket, azonnal!-üvöltötte anya a dokinak. Mi addig anyával felraktuk az ágyra Hannát.
-Menj ki Adél és hívd be apát-mondta nekem halálsápadtan anya.
-Apa, gyere be, Hanna elájult- rebegtem. Apa befutott, majd ő is lesápadt. A mentők egy hordággyal jöttek be, majd én és anya elmentünk a mentővel, amíg apa hazament és betelefonált a suliba, hogy egy ideig nem megyünk suliba. Nagyon ijesztő volt ez az egész. A kórházba érve, Hannát bevitték egy szobába, majd ment az a csipogós cucc. Amikor így pittyeg. Az az életvonalas cuccizé. Nekünk ott kellett, hagynunk anyuval így amikor hazamentünk bekapcsoltam a gépet. Megírtam mindenkinek miért nem jövünk. Andris kapcsolt legelőször. Másolom:
Andris: Mi van?????? :S
Adél: Hanna elájult.
Andris: Pedig ma akartam neki elmondani valamit...
Adél: Mit? Mondjam el neki?
Andris: Ahha
Adél: Na és mi az?
Andris: Háát... Ő a kövi Rita után... Szerelmes lettem Hannába...
Adél: Holnap a kórházba elmondom neki.
Andris: Köszi. Mennem kell szia!
Adél: Szivi, szia! Ha jobban leszek bejövök ígérem és mindent megtudhatsz róla...
Én igazából, már ma feldolgoztam a történteket, így holnap megyek suliba.
~Szeptember 12., Szombat [Hanna naplója] #20
Reggel megint 39 fokos lázzal ébredtem, ami nem is lenne baj, ha anya nem tömne folyton borzasztó ízű gyógyszerekkel. Bahh.
Adél sokkal előbb kelt. Mire lecsoszogtam a lépcsőn már az ebéd is kész volt. Felnéztem az órára, pontban 11. Nos, többet nem dörgölöm Adél orra alá, hogy milyen sokat alszik.:)
-Jó reggel!- mosolyogtak rám. Nekem annyi erőm sem volt, hogy rendesen visszaköszönjek, így intettem egyet meg morogtam valami reggelt félét.
-Hogy vagy?- kérdezte Adél.
-Hmm...lázasan.- válaszoltam kurtán.
-Nem vagy éhes?
-Nem anya.
-De Hanna! Beteg vagy, enned kéne!
-A szobánkban leszek.
Na, így indult a reggel. 1-kor Szabi átjött és hozott valami fiús filmet. Leültünk megnézni, bár igaz én egész végig a rubik kockámmal játszottam, nem nagyon érdekelt. Csak néha néztem fel, amikor Adél és Szabi fel-fel röhögtek. Viszont film végére ki sikerült raknom.:) El is voltak, este 7-ig valami netes játékban ölték egymást. Vicces volt, mert Adél sorba verte le Szaszát, aki végig azt hajtogatta, hogy direkt hagyja, hogy megverjék, mert nem illik egy gyenge lányt brutálisan elverni. Ezekre még én is felnevettem.:D Szóval amíg ők játszottak én cseteltem Andrissal, másolom:
Andris: Szia Szöszi!
Én: Hello:)
Andris: Hogy vagy?
Én: Szarul, de büszkén:D
Andris: Mi a baj?
Én: Láz.
Andris: Az gáz:| Mikor jössz? Bence is hiányol, nem volt matekházija pénteken, ezért egyest kapott:(:DDD
Én: Szegény:DD A jövő héten tuti nem jövök:c Ritával mizu?
Andris: Szakítottam vele. De ne is mondd az "én megmondtam" vackot, mert már 4-en a fejemhez vágták.
Én: Miért?
Andris: Mert igazuk van??
Én: Hülyee:D Miért szakítottál?
Andris: Ja, mert kihasznált.
Én: Nos, ééén...
Andris: megmondtad. Tudom-.-
Nos, igen. Én tudtam, hogy nem lesz hosszú a kapcsolatuk. De kíváncsi vagyok, hogy kit szemel ki legközelebb. Ha valamelyik bunkó lányt, akkor leüttetem Bencével. De megyek, mert anya megint hozza a lázmérőt. Szerintem elbújok a szekrényben.:)
Adél sokkal előbb kelt. Mire lecsoszogtam a lépcsőn már az ebéd is kész volt. Felnéztem az órára, pontban 11. Nos, többet nem dörgölöm Adél orra alá, hogy milyen sokat alszik.:)
-Jó reggel!- mosolyogtak rám. Nekem annyi erőm sem volt, hogy rendesen visszaköszönjek, így intettem egyet meg morogtam valami reggelt félét.
-Hogy vagy?- kérdezte Adél.
-Hmm...lázasan.- válaszoltam kurtán.
-Nem vagy éhes?
-Nem anya.
-De Hanna! Beteg vagy, enned kéne!
-A szobánkban leszek.
Na, így indult a reggel. 1-kor Szabi átjött és hozott valami fiús filmet. Leültünk megnézni, bár igaz én egész végig a rubik kockámmal játszottam, nem nagyon érdekelt. Csak néha néztem fel, amikor Adél és Szabi fel-fel röhögtek. Viszont film végére ki sikerült raknom.:) El is voltak, este 7-ig valami netes játékban ölték egymást. Vicces volt, mert Adél sorba verte le Szaszát, aki végig azt hajtogatta, hogy direkt hagyja, hogy megverjék, mert nem illik egy gyenge lányt brutálisan elverni. Ezekre még én is felnevettem.:D Szóval amíg ők játszottak én cseteltem Andrissal, másolom:
Andris: Szia Szöszi!
Én: Hello:)
Andris: Hogy vagy?
Én: Szarul, de büszkén:D
Andris: Mi a baj?
Én: Láz.
Andris: Az gáz:| Mikor jössz? Bence is hiányol, nem volt matekházija pénteken, ezért egyest kapott:(:DDD
Én: Szegény:DD A jövő héten tuti nem jövök:c Ritával mizu?
Andris: Szakítottam vele. De ne is mondd az "én megmondtam" vackot, mert már 4-en a fejemhez vágták.
Én: Miért?
Andris: Mert igazuk van??
Én: Hülyee:D Miért szakítottál?
Andris: Ja, mert kihasznált.
Én: Nos, ééén...
Andris: megmondtad. Tudom-.-
Nos, igen. Én tudtam, hogy nem lesz hosszú a kapcsolatuk. De kíváncsi vagyok, hogy kit szemel ki legközelebb. Ha valamelyik bunkó lányt, akkor leüttetem Bencével. De megyek, mert anya megint hozza a lázmérőt. Szerintem elbújok a szekrényben.:)
2014. május 1., csütörtök
Szeptember 11., Péntek[Adél naplója] #19
Reggel, nagyon boldog voltam. Péntek van. Felhúztam a kedvenc (zöld póló, farmermellény, fekete térd fölötti farmer, sárga converse) ruhámat. Megettem egy almát és indultam is. Hanna még aludt. Mostanában Szaszával korábban megyünk. De Martin békén hagyott, megbeszéltük skypeon tegnap, hogy ennek véget vetünk. És nem érdekel senkit. Mikor kiléptem a kertbe, vissza kellett mennem egy esernyőért... Vajon miért? Mert esett. Utálom, ha esik. Jajj, de mikor kiderült, hogy egy esernyő van, visszafordultam és írtam egy cetlit Hannának, hogy vigye el az ernyőt. Szasza ott várt a kapuban. Én meg ahogy kiléptem éreztem, hogy szakad az eső. A hajam azonnal csupa víz lett. Hideg nem volt. Csak az esőtől fáztam át. Bementünk az aluába. A suliboxunkhoz érve kivettük a cuccainkat, és elraktam a tesicuccom. A terembe érve senki sem volt ott.
-Na mit csináljunk?- kérdezte tőlem Szasza.
-Az biztos, hogy én lemegyek a büfébe- jelentettem ki.
-Jó, akkor én is megyek- mondta Szasza. Közben találkoztunk Bélával.
-Nocsak, csak nem lógni akartok az órámról?- kérdezte nyugodtan.
-Nem, de tanárnő, nincsen senki a teremben- feleltem félénken.
-Nincsen senki a teremben? Na ne szórakozz velem kisasszony- üvöltötte Béla. Majd férre lökött és bement a terembe.
-Itt tényleg nincs senki- mondta.
-Mi mondtuk- válaszoltuk egyszerre Szaszával.
-Na mindegy akkor ti pakoljátok elő a cuccotokat- találta ki a megfelelő ötletet Béla. Most kivételesen az első padokba kellett ülnünk. A tanárnő, diktált és diktált és diktált. Óra közepén belépett Erik. Ő volt a 3.
-Elnézést a késésért az esőben, elakadt a buszom- beszélt szomorúan. Majd bevágta magát mellém egy padba.
-Nincs semmi gond- válaszolta Béla.-Pakolj elő drágám- erre elmosolyodtam. Közben folytatta a diktálást. Végre kicsöngettek. Hárman mentünk át infóra. Brecski Csaba azt hitte többen leszünk.
-Na, mivel ma nagyon kevesen vagytok, megengedem, hogy egész órán játszatok- mosolyodott el.
Én megnéztem a Twittert, a Facebook-ot és a Google+-t. Majd chateltem anyával. Azt írta Hanna azért nem jött, mert reggel belázasodott. Én meg válaszoltam, hogy csak hárman vagyunk. Az infónak is vége lett, elköszöntem anyától. Mentünk tesire. Átöltöztem egyedül (!) az öltözőben. Majd amikor bejött Bószáné Ildikó, megkérdezte, hogy hol vannak a többiek.
-Hanna belázasodott, a többiekről semmit nem tudok- válaszoltam a kérdésre.
-Csak te vagy egyedül?
-Nem Erik és Szabolcs is itt van- mondtam.
-Az nagyszerű tudom is mit fogunk csinálni.- Ezzel megfordult és elviharzott a fiúkhoz. Én kimentem az öltözőből.
-Ma röpizni fogunk. Fiúk a lányok ellen. Vagyis, fiúk Adél ellen- mondta. Felrakta a hálót, közben Erik elment a labdáért, majd én kezdtem, mert én voltam hátrányba. Végül is 13:12-re vesztettem, de egyedül lenni és így veszteni nagy teljesítmény. Büszke voltam magamra. Lyukas órába kimentünk egy hatalmas perec és 3 pohár tea társaságába. Kövi infón játszottunk, mint mindig. Hanna mondta, hogy vigyek neki egy pohár teát. ezután megnéztem a mailjeimet. OFŐn, azt mondta Szilvi néni, hogy nincs ránk panasz úgyhogy elmehettünk. Az O.k is elmaradt. Nem volt Klára néni. A büfébe vettem elvitelre egy teát, majd hazavittem Hannának. Megitta, innentől "ápolgatni" kezdtem.
:)
2014. április 30., szerda
~Szeptember 10., Csütörtök [Hanna naplója] #18
Szerintem a körülöttem lévők kezdenek megbuggyanni, pedig csak év eleje van. Igaz a régi mondás, mi szerint magadnak nem tudsz hazudni. Valljuk be, elég egyedül érzem magam. Adél nagyon maga alatt van, alig beszélünk. Szabi Adélt vigasztalja. Andris totál szerelmes. Ezek mind aranyos dolgok, de én mit csináljak? Máté és Dominik boldogítottak néha. Ennyi. Szerintem eltűnök és megnézem ki veszi észre, hogy eltűntem:(Ezek a gondolatok zaklattak, amíg suliba nem értem. Egyedül. Adél korábban megy, hogy ne találkozzon Martinnal, Szabi meg megy vele.)
-Sziasztok- köszöntem a kint ácsorgó társaságnak.
-Szia Montana!- röhögött felém Ádám. Ja, nem is írtam, hogy tegnap elnevezett Hannah Montanának. Azóta ezen röhögnek:)
-Mizu?- kérdezte Bence.
-Kémia.- feleltem és mosolyra húzódott a szám. Ahogy a többieknek is.
-Képzeljétek el, Béla tegnap elkapott a folyosón, hogy másolom a házit, elfutottam és Ő utánam jött, de a sarkon fordultam be, ahol jött a gondnok. Na ugyan Béla fut utánam, de egyszerre ér a sarokhoz a gondnokkal, összeütköznek és a gondnok ráönti a felmosó vödör tartalmát!- ezen mindenki felröhögött, még Erik is, aki ott ácsorgott mellettünk.
-Hahii!- lépett hozzánk Andris..Rita kezét fogva. Eleinte mindenki megdöbbent, Andris zavarban volt. Bátorítóan rámosolyogtam és szerencsére a többiek nem szólták meg. Ez kedves:)
Kémián Béla kiordította magát, olaszon fordítottunk, éneken a versenyre készülő Rékát hallgattuk, matekon körmöltünk a tábláról, tesin fociztunk (!!), angolon szintén fordítottunk (két nyelv egy nap..bahh). Rajz szakkörön elkezdtem a pályázati rajzomat, de olyan aprólékosan haladtam, hogy még csak a bal felső sarkába van valami a képnek.
Adélal indultunk haza.
-Mondd, mi van Martinnal?- kérdeztem aggódóan.
-Még mindig nem hagy békén.- felelte csüggedten. Pár percig hallgattunk, aztán megszólaltam.
-És mondd...megtudom valaha, hogy mi az az f.v.m?- oldottam a feszültséget, mind a ketten felnevettünk.
-Talán..- kacsintott rám, már vidámabban:)
-Sziasztok- köszöntem a kint ácsorgó társaságnak.
-Szia Montana!- röhögött felém Ádám. Ja, nem is írtam, hogy tegnap elnevezett Hannah Montanának. Azóta ezen röhögnek:)
-Mizu?- kérdezte Bence.
-Kémia.- feleltem és mosolyra húzódott a szám. Ahogy a többieknek is.
-Képzeljétek el, Béla tegnap elkapott a folyosón, hogy másolom a házit, elfutottam és Ő utánam jött, de a sarkon fordultam be, ahol jött a gondnok. Na ugyan Béla fut utánam, de egyszerre ér a sarokhoz a gondnokkal, összeütköznek és a gondnok ráönti a felmosó vödör tartalmát!- ezen mindenki felröhögött, még Erik is, aki ott ácsorgott mellettünk.
-Hahii!- lépett hozzánk Andris..Rita kezét fogva. Eleinte mindenki megdöbbent, Andris zavarban volt. Bátorítóan rámosolyogtam és szerencsére a többiek nem szólták meg. Ez kedves:)
Kémián Béla kiordította magát, olaszon fordítottunk, éneken a versenyre készülő Rékát hallgattuk, matekon körmöltünk a tábláról, tesin fociztunk (!!), angolon szintén fordítottunk (két nyelv egy nap..bahh). Rajz szakkörön elkezdtem a pályázati rajzomat, de olyan aprólékosan haladtam, hogy még csak a bal felső sarkába van valami a képnek.
Adélal indultunk haza.
-Mondd, mi van Martinnal?- kérdeztem aggódóan.
-Még mindig nem hagy békén.- felelte csüggedten. Pár percig hallgattunk, aztán megszólaltam.
-És mondd...megtudom valaha, hogy mi az az f.v.m?- oldottam a feszültséget, mind a ketten felnevettünk.
-Talán..- kacsintott rám, már vidámabban:)
~Szeptember 9., Szerda[Adél naplója] #17
Reggel amikor felkeltem megint megittam a kakaóm, aztán felöltöztem. Szasza a kapuba várt. Megölelt szokása szerint. És Hannával elindultunk a suliba. Mindenki fent volt. A terembe beérve indultunk tesire. Ott teremköröket futottunk, aztán bordásfal (pfuj) után kidobóztunk. Matekon még mindig a törteket vettük. Aztán a másik matekon is. Ezután angolon belekezdtük a múlt időbe. Nekem ment. Rajzon folytattuk a verseny produkciónkat Szaszával. Törin elolvastuk a következő anyagot, és megcsináltuk a munkafüzetet. Magyaron olvastunk nyelvtanon a fiúk, miatt tollbamondás volt. Táncszakkörön modern tánc volt. A koreón Szasza a párom utána Ádi.
Mikor vége lett Hannával hazamentünk. Otthon olvastam megírtam a leckét és rendeltem nekünk pizzát. Mikor befaltuk lefeküdtünk aludni.
Mikor vége lett Hannával hazamentünk. Otthon olvastam megírtam a leckét és rendeltem nekünk pizzát. Mikor befaltuk lefeküdtünk aludni.
2014. április 28., hétfő
Szeptember 8., Kedd [Adél naplója] #16
Egész nap ez járt a fejemben. F.V.M. Ádi tényleg ott várt, csak nem a mi, hanem Martinék háza előtt.
-Szia- köszöntünk.
-Csó- felelte. Bementünk a házba, majd amikor megláttuk, hogy ott van 1 üveg, abban a pillanatban megfordultunk és kimentünk.
-Ez mi?- kérdezte a nővérem.
-F.V.M! Majd egyszer elmondom, de most futás- utasítottam Hannát. Rohantunk, mint egy ökör. Szúrt az oldalam. Mikor beértünk, bezártuk az ajtót. Szaszát se engedtük be. Mindketten beültünk a laptopom elé, és elkezdtünk filmet nézni. Derült Égből Fasírt. Viszonylag jó volt, csak sajna nem arra tudtam koncentrálni.
-Hanna. Nem kell többet ezzel foglalkoznunk, jó?- vacilláltam.
-Oks, de miért? Azt hittem zavar- mondta.
-Zavar igen, csak sajnos ebbe, nem rángathatok senkit. Téged meg pláne- vittem le a hangsúlyom. -Nem megyek Martinékhoz, nem hiszek neki, nem hallgatok rá és kész. Ha rájön minket nem érdekel abba fogja hagyni, vagy ha nem megint megfürdik- mosolyodtam el.
-Az tényleg vicces volt- bólintott rá Hanna. A nevetés kitört belőlünk. Csináltam spagettit, aztán lefeküdtünk aludni. Holnap 0. óra. :(
-Szia- köszöntünk.
-Csó- felelte. Bementünk a házba, majd amikor megláttuk, hogy ott van 1 üveg, abban a pillanatban megfordultunk és kimentünk.
-Ez mi?- kérdezte a nővérem.
-F.V.M! Majd egyszer elmondom, de most futás- utasítottam Hannát. Rohantunk, mint egy ökör. Szúrt az oldalam. Mikor beértünk, bezártuk az ajtót. Szaszát se engedtük be. Mindketten beültünk a laptopom elé, és elkezdtünk filmet nézni. Derült Égből Fasírt. Viszonylag jó volt, csak sajna nem arra tudtam koncentrálni.
-Hanna. Nem kell többet ezzel foglalkoznunk, jó?- vacilláltam.
-Oks, de miért? Azt hittem zavar- mondta.
-Zavar igen, csak sajnos ebbe, nem rángathatok senkit. Téged meg pláne- vittem le a hangsúlyom. -Nem megyek Martinékhoz, nem hiszek neki, nem hallgatok rá és kész. Ha rájön minket nem érdekel abba fogja hagyni, vagy ha nem megint megfürdik- mosolyodtam el.
-Az tényleg vicces volt- bólintott rá Hanna. A nevetés kitört belőlünk. Csináltam spagettit, aztán lefeküdtünk aludni. Holnap 0. óra. :(
~Szeptember 8., Kedd [Hanna naplója] #15
Ma reggel már úgy keltem, hogy elég rendesen "lecsaplak Martin" érzésem volt. Szegény Adél elég ügyesen tűrte, de nagyon rosszul esett neki. Remélem azért nem betegedett meg Martin a tegnapi szökőkúttól:S
Lassan ballagtunk befelé, immár 4-en, mert Andris már rendszeresen jár velünk suliba. Egész végig Ritáról beszélt. Annyira belezúgott! De szerintem tök ari, csak hát, nem a megfelelő lányt választotta. Végül is támogattam a döntését, mert hát a barátság, az barátság.
A kedd az egyik kedvenc napom. Tök laza! Egy rajzzal kezdtünk. Szakály berontott a terembe és rögtön leadta a feladatot. Kapcsolatok. Eleinte elgondolkotam, hogy egyáltalán mit akarok ábrázolni. Végül is nem görcsöltem, csak rajzoltam, bár magam sem tudom mit. Az óra végére feleszméltem. Csillagos ötöst kaptam:) Egy lányt rajzoltam és egy fiút. Veszekedtek egy rétem. Adél és Martin. Ja, igen, Adél. Ő négyest kapott, mert Martin végig piszkálta, így nem lett kész:(
A többi óra viszonylag gyorsan elment. Ja, mégsem az összes. Tesin pofára estem. Ezen kívül az összes.
Sajnos az ének szakkör elmaradt, mert ma kórus verseny van. De legalább haza mehettem Adéllal.
Az ajtót nyitottam, miközben Adél igen meglepett.
-Át jössz velem Martinhoz f.v.m-ezni?- kérdezte halkan, lehajtott fejjel.
-Mit csinálni?- mi az az f.v.m?
-F.v.m! Szóval átjössz velem?
-Miért akarsz Martinhoz menni?
-Mert akkor végre leszállna rólam.- suttogta. Megsajnáltam és egyáltalán nem akartam, hogy hozzá egyedül menjen.
-Ahha, mikor?
-Ma.
*
Néma csendben gyalogoltunk Martinhoz. Bár egyikünk sem tudta a pontos lakcímet, Ádám felajánlotta, hogy elénk jön. Mind a kettőnknek más járt a fejében. Adélnak Martin. Nekem hogy mi a csuda az az f.v.m?!
Lassan ballagtunk befelé, immár 4-en, mert Andris már rendszeresen jár velünk suliba. Egész végig Ritáról beszélt. Annyira belezúgott! De szerintem tök ari, csak hát, nem a megfelelő lányt választotta. Végül is támogattam a döntését, mert hát a barátság, az barátság.
A kedd az egyik kedvenc napom. Tök laza! Egy rajzzal kezdtünk. Szakály berontott a terembe és rögtön leadta a feladatot. Kapcsolatok. Eleinte elgondolkotam, hogy egyáltalán mit akarok ábrázolni. Végül is nem görcsöltem, csak rajzoltam, bár magam sem tudom mit. Az óra végére feleszméltem. Csillagos ötöst kaptam:) Egy lányt rajzoltam és egy fiút. Veszekedtek egy rétem. Adél és Martin. Ja, igen, Adél. Ő négyest kapott, mert Martin végig piszkálta, így nem lett kész:(
A többi óra viszonylag gyorsan elment. Ja, mégsem az összes. Tesin pofára estem. Ezen kívül az összes.
Sajnos az ének szakkör elmaradt, mert ma kórus verseny van. De legalább haza mehettem Adéllal.
Az ajtót nyitottam, miközben Adél igen meglepett.
-Át jössz velem Martinhoz f.v.m-ezni?- kérdezte halkan, lehajtott fejjel.
-Mit csinálni?- mi az az f.v.m?
-F.v.m! Szóval átjössz velem?
-Miért akarsz Martinhoz menni?
-Mert akkor végre leszállna rólam.- suttogta. Megsajnáltam és egyáltalán nem akartam, hogy hozzá egyedül menjen.
-Ahha, mikor?
-Ma.
*
Néma csendben gyalogoltunk Martinhoz. Bár egyikünk sem tudta a pontos lakcímet, Ádám felajánlotta, hogy elénk jön. Mind a kettőnknek más járt a fejében. Adélnak Martin. Nekem hogy mi a csuda az az f.v.m?!
~Szeptember 7., Hétfő [Adél naplója] #14
Reggel, mikor fölkeltem leszartam, hogy hány óra van és bekapcsoltam laptopot. Amikor a skype betöltődött, 8 felkérésem volt. Bence, Ádám, Erik, Dominik, Réka, András, Máté és persze a híres Martin. Persze, mindenkit visszajelöltem. Hanna, is nagyon dühös rá. Felöltöztem aztán felkeltettem Hannát. Ma Ő aludt el. Hihihi, most nem én. Ő hamar elkészült. Én meg addig reggeliztem. Szasza nem várt a kapuban. Az arcom, mikor kiléptem azonnal elsápadt, egy világ fordult, meg bennem. Nem Szasza, hanem Martin állt a kapuban. Hanna amikor kijött vörös lett az arca és...
-Eszednél vagy te gyökér?- ordította Martin képébe a nővérem(1 perc).
-Héé, csajszi, nyugi van- mondta nyugodtan.
-Van fogalmad arról, mit tettél?- kérdezte halkabban.
-Van és mivel elmentetek ma be kell pótolnunk ezt a lemaradást- röhögte a képemben. Felém hajolt, de én abban a pillanatban megemeltem a kezem és csak úgy csattant. Szerintem úgy felpofoztam, hogy csillagokat látott. Ezután Hannával megfordultunk, majd elfutottunk. Ő, meg rohant utánunk. Mikor beértünk a suliba Szasza már ott volt. Biztos a hosszabb úton jött. Mi ledobtuk a földre a táskánkat, majd rohantunk tovább. Martin utánunk. Szasza a szökőkút mellett állt. Kirakta a lábát Martin el, aki eltaknyolt. Ezután Hannával és Szaszával megfogtuk és beledobtuk a kútba. Prüszkölt, majd köhögött, aztán kimászott.
-Na látod? Ez van ha velem packázol. A későbbiekben, ha ajánlhatom, ne packázz velem mert lekeverek neked még egy olyat, hogy megint ott marad a tenyerem- mondtam neki. (amúgy tényleg ott maradt a tenyerem nyoma). Kimászott a szökőkútból.
-Jobban tennéd, ha kusba maradnál, te gyökér- mondta a képembe.
-Akarsz még egyet? Tenyerest vagy gyengét? Nem fogom megcsókolni Szaszát, mert te azt mondod,tudod én szívesen pacázok veled, de te jobban tennéd ha abba hagynád- üvöltöttem.
- Martin, neked komolyan az a vágyad, hogy lesmároljon? Bazeg, te hülye vagy. Mi 6 éve ismerjük egymást, és egyszer se fordult ilyen elő- védett Szasza. Ezzel, mind a hárman megfordultunk, majd bementünk a suliba. -De, figyi, én ezt meg akarom csinálni. Tudod miért? Mert akkor nem csesztetnek tovább, és ha kell vállalok bármit. Csak ne kelljen ezt hallgatnom- mondtam kicsit félve.
-Én értem, és tudom milyen. Egyszeri esetet vállalok, de semmi többet.- mosolygott rám, majd átkarolt. Felmentünk a terembe. Ott bevártam Martinékat.
-Mit szeretnél, hogy elfelejtsétek, ezt az egészet?- kérdeztem.
-Csak azt amint, tegnap kértem-felelte.
-Majd egyszer megkapod- mondtam neki határozottan. Villantott egy félmosolyt majd tovább állt. Matekon dogát írtunk a tavaly tanultakból. Nem volt nehéz. Sőt. Kémián elolvastuk a következő anyagot. Tesin bordásfalaztunk utána tűzharc volt. Éneken nyilván énekeltünk. Közben Martinnal leveleztem.
De tényleg mit akarsz?
Háát...Nem is tudom. Gyere el hozzám és ott játszunk f.v.m-et (Te, Én, Ádi, Réka és Bence) Na benne vagy? Akkor elfelejtünk mindent.
Hahh, jó, rendben. De ennek mi értelme? Csak f.v.m-ezünk.
Nem érted. 2 lány és 3 fiú.
Nem, nem megyek bele. Mondtam ne packázz velem. A szép szó nem volt elég?
De már beleegyeztél, nem érdekel. Eljössz és kész.
Nem. Semmit nem tehetsz. Nem megyek. Ennyi :P
Óóóó... Csak figyelj...
Ezzel eltette a papírt. Ének után Magyar volt. Olvastunk, aztán tollbamondás volt. Egyszerű. És Töri. A kedvencem. A Honfoglalást vettük, csak kicsit részletesebben, mint 5.-ben.
Ezután Erikkel és Dominikkal elmentünk Olasz kultúra szakkörre. Ott olasz palacsintát sütöttünk, majd megettük.
Mikor ennek is vége volt, a világ legrosszabb élménye történt. Martin várt.
-Mit akarsz megint te hülye?- kérdeztem.
-Beszélgetni- felelte unottan.
-És ha nem akarok?- tettem fel a kérdést, aztán elindultam, de megfogta a karom és visszahúzott.
- Lécci- nézett rám "boci" szemekkel.
-Nem, engedj el!- kiáltottam. Ellöktem magamtól, aztán rohanni, kezdtem. Ő meg utánam rohant. Mikor hazaértem, mindent elmeséltem Hannának. Skypeon, zaklatott. Percenként csipogott. Martin üzenetet küldött neked... Blablabla. Kikapcsoltam, majd bedőltem az ágyba. Hajnali kettőkor megcsörrent a mobilom.
-Akkor is eljössz- mondta a telefonba, vajon ki más... Martin. Letettem a telefont és aludtam tovább...
-Eszednél vagy te gyökér?- ordította Martin képébe a nővérem(1 perc).
-Héé, csajszi, nyugi van- mondta nyugodtan.
-Van fogalmad arról, mit tettél?- kérdezte halkabban.
-Van és mivel elmentetek ma be kell pótolnunk ezt a lemaradást- röhögte a képemben. Felém hajolt, de én abban a pillanatban megemeltem a kezem és csak úgy csattant. Szerintem úgy felpofoztam, hogy csillagokat látott. Ezután Hannával megfordultunk, majd elfutottunk. Ő, meg rohant utánunk. Mikor beértünk a suliba Szasza már ott volt. Biztos a hosszabb úton jött. Mi ledobtuk a földre a táskánkat, majd rohantunk tovább. Martin utánunk. Szasza a szökőkút mellett állt. Kirakta a lábát Martin el, aki eltaknyolt. Ezután Hannával és Szaszával megfogtuk és beledobtuk a kútba. Prüszkölt, majd köhögött, aztán kimászott.
-Na látod? Ez van ha velem packázol. A későbbiekben, ha ajánlhatom, ne packázz velem mert lekeverek neked még egy olyat, hogy megint ott marad a tenyerem- mondtam neki. (amúgy tényleg ott maradt a tenyerem nyoma). Kimászott a szökőkútból.
-Jobban tennéd, ha kusba maradnál, te gyökér- mondta a képembe.
-Akarsz még egyet? Tenyerest vagy gyengét? Nem fogom megcsókolni Szaszát, mert te azt mondod,tudod én szívesen pacázok veled, de te jobban tennéd ha abba hagynád- üvöltöttem.
- Martin, neked komolyan az a vágyad, hogy lesmároljon? Bazeg, te hülye vagy. Mi 6 éve ismerjük egymást, és egyszer se fordult ilyen elő- védett Szasza. Ezzel, mind a hárman megfordultunk, majd bementünk a suliba. -De, figyi, én ezt meg akarom csinálni. Tudod miért? Mert akkor nem csesztetnek tovább, és ha kell vállalok bármit. Csak ne kelljen ezt hallgatnom- mondtam kicsit félve.
-Én értem, és tudom milyen. Egyszeri esetet vállalok, de semmi többet.- mosolygott rám, majd átkarolt. Felmentünk a terembe. Ott bevártam Martinékat.
-Mit szeretnél, hogy elfelejtsétek, ezt az egészet?- kérdeztem.
-Csak azt amint, tegnap kértem-felelte.
-Majd egyszer megkapod- mondtam neki határozottan. Villantott egy félmosolyt majd tovább állt. Matekon dogát írtunk a tavaly tanultakból. Nem volt nehéz. Sőt. Kémián elolvastuk a következő anyagot. Tesin bordásfalaztunk utána tűzharc volt. Éneken nyilván énekeltünk. Közben Martinnal leveleztem.
De tényleg mit akarsz?
Háát...Nem is tudom. Gyere el hozzám és ott játszunk f.v.m-et (Te, Én, Ádi, Réka és Bence) Na benne vagy? Akkor elfelejtünk mindent.
Hahh, jó, rendben. De ennek mi értelme? Csak f.v.m-ezünk.
Nem érted. 2 lány és 3 fiú.
Nem, nem megyek bele. Mondtam ne packázz velem. A szép szó nem volt elég?
De már beleegyeztél, nem érdekel. Eljössz és kész.
Nem. Semmit nem tehetsz. Nem megyek. Ennyi :P
Óóóó... Csak figyelj...
Ezzel eltette a papírt. Ének után Magyar volt. Olvastunk, aztán tollbamondás volt. Egyszerű. És Töri. A kedvencem. A Honfoglalást vettük, csak kicsit részletesebben, mint 5.-ben.
Ezután Erikkel és Dominikkal elmentünk Olasz kultúra szakkörre. Ott olasz palacsintát sütöttünk, majd megettük.
Mikor ennek is vége volt, a világ legrosszabb élménye történt. Martin várt.
-Mit akarsz megint te hülye?- kérdeztem.
-Beszélgetni- felelte unottan.
-És ha nem akarok?- tettem fel a kérdést, aztán elindultam, de megfogta a karom és visszahúzott.
- Lécci- nézett rám "boci" szemekkel.
-Nem, engedj el!- kiáltottam. Ellöktem magamtól, aztán rohanni, kezdtem. Ő meg utánam rohant. Mikor hazaértem, mindent elmeséltem Hannának. Skypeon, zaklatott. Percenként csipogott. Martin üzenetet küldött neked... Blablabla. Kikapcsoltam, majd bedőltem az ágyba. Hajnali kettőkor megcsörrent a mobilom.
-Akkor is eljössz- mondta a telefonba, vajon ki más... Martin. Letettem a telefont és aludtam tovább...
2014. április 27., vasárnap
~Szeptember 6. Vasárnap [Hanna naplója] #13
Amikor megérkeztünk Ádámhoz még mindig görcsben volt a szám a sok nevetéstől, de a java még hátra volt. De menjünk csak sorba.
Ádám apukája vidáman fogadott minket és csak addig volt jelen, amíg szükségesnek tartotta, nem tovább. Magyarul lelépett, mielőtt cikinek titulálhattuk volna:) Bence okosan kitalálta, hogy felelsz vagy merszezzünk. Hát, azt csináltunk. Na, onnan kezdődtek a bajok. A fiúk gonosz kevükben voltak, nem egy olyan dolgot csináltattak meg a többiekkel, amit nem is akartak. Én meg Adél sem voltunk még, amikor csengettek. Kik lehettek volna, ha nem a b-sek ( persze a lányok). Persze onnantól teljesen el lettünk felejtve. Még a melletem ülő Andris is jól megbámúlta az egyiket. Azt, aki első, ha a mi kibeszélésünkről van szól. Pár pillanatig tűrtem, aztán meguntam.
-Mit nézel?- kéreztem úgy téve, mint aki semmit sem tud, miközben Szabinak kellet levennie a pólóját.
-Ki az a lány?- kérdezte áhítattal.
-Az aki folyton kibeszél.- fontam keresztbe a karom.
-Az tök jó. És mi a neve?- szerintem meg sem hallotta, amit mondtam.
-Rita.- válaszoltam hangsúly nélkül. Andrisnak sem kellett több, fogtam magát és egy egyszerű "bocsival" átült. Kicsit közelebb másztam Adélhoz.
-Ennek meg mi baja?- bökött a nevetgélő Andris felé.
-Csak szerelmes.- mosolyogtam lemondóan. Nem haragudtam, inkább sajnáltam Andris. A lányt láthatóan nem nagyon izgatta, inkább kihasználta. Vagy csak szerintem nem romantikus, ha Andrissal tartatja a tükrét, hogy ki tudja rúzsozni magát?:(
Amíg ezen gondolkoztam Adélt kipörgették. Vagyis Martin pörgette ki.
-Csókold meg!- vetette oda szemrebbenés nélkül.
-Kit?- fehéredett el a húgom, persze mind tudtuk, hogy Martin kiről beszél.
-A Te drága Rómeód!- röhögött össze a többiekkel, de már Ritáék el is kezdtek kibeszélni, az egész társaság röhögött és Adél szeme egyre jobban csillogot. Szúrósan néztem Martinra, aztán megfogtam Adélt és kiviharoztunk. Adélból kitört a zokogás. És a tetejébe ott álltunk a sötét utca kellős közepén és azt sem tudtuk, hogy merre induljunk haza.
*
Sikerült hívnunk egy taxit és le a kalappal a sofőr előtt, mert meg sem szólta Adél sírógörcsét. Amikor haza értünk anya elkerekedett szemekkel bámult ránk. Bár Adél már csak szipogott néha anya teljesen megijedt, pedig nem is látta a legrosszabbat. Adél elmesélte mi történt, de nem maradtunk sokáig a konyhában. Átkaroltam a vállát és felkísértem. A legjobb amit tehettem érte, hogy nagyon kibeszéltük a fiúkat, a b-seket, Martint. Fél egykor hálásan (és álmosan) pislogott rám. Eldöntöttük, hogy lefekszünk aludni, de nem másztam fel. Levittem a cuccomat, kiterítettem a padlóra és ott aludtam, szinte mellette.
Ádám apukája vidáman fogadott minket és csak addig volt jelen, amíg szükségesnek tartotta, nem tovább. Magyarul lelépett, mielőtt cikinek titulálhattuk volna:) Bence okosan kitalálta, hogy felelsz vagy merszezzünk. Hát, azt csináltunk. Na, onnan kezdődtek a bajok. A fiúk gonosz kevükben voltak, nem egy olyan dolgot csináltattak meg a többiekkel, amit nem is akartak. Én meg Adél sem voltunk még, amikor csengettek. Kik lehettek volna, ha nem a b-sek ( persze a lányok). Persze onnantól teljesen el lettünk felejtve. Még a melletem ülő Andris is jól megbámúlta az egyiket. Azt, aki első, ha a mi kibeszélésünkről van szól. Pár pillanatig tűrtem, aztán meguntam.
-Mit nézel?- kéreztem úgy téve, mint aki semmit sem tud, miközben Szabinak kellet levennie a pólóját.
-Ki az a lány?- kérdezte áhítattal.
-Az aki folyton kibeszél.- fontam keresztbe a karom.
-Az tök jó. És mi a neve?- szerintem meg sem hallotta, amit mondtam.
-Rita.- válaszoltam hangsúly nélkül. Andrisnak sem kellett több, fogtam magát és egy egyszerű "bocsival" átült. Kicsit közelebb másztam Adélhoz.
-Ennek meg mi baja?- bökött a nevetgélő Andris felé.
-Csak szerelmes.- mosolyogtam lemondóan. Nem haragudtam, inkább sajnáltam Andris. A lányt láthatóan nem nagyon izgatta, inkább kihasználta. Vagy csak szerintem nem romantikus, ha Andrissal tartatja a tükrét, hogy ki tudja rúzsozni magát?:(
Amíg ezen gondolkoztam Adélt kipörgették. Vagyis Martin pörgette ki.
-Csókold meg!- vetette oda szemrebbenés nélkül.
-Kit?- fehéredett el a húgom, persze mind tudtuk, hogy Martin kiről beszél.
-A Te drága Rómeód!- röhögött össze a többiekkel, de már Ritáék el is kezdtek kibeszélni, az egész társaság röhögött és Adél szeme egyre jobban csillogot. Szúrósan néztem Martinra, aztán megfogtam Adélt és kiviharoztunk. Adélból kitört a zokogás. És a tetejébe ott álltunk a sötét utca kellős közepén és azt sem tudtuk, hogy merre induljunk haza.
*
Sikerült hívnunk egy taxit és le a kalappal a sofőr előtt, mert meg sem szólta Adél sírógörcsét. Amikor haza értünk anya elkerekedett szemekkel bámult ránk. Bár Adél már csak szipogott néha anya teljesen megijedt, pedig nem is látta a legrosszabbat. Adél elmesélte mi történt, de nem maradtunk sokáig a konyhában. Átkaroltam a vállát és felkísértem. A legjobb amit tehettem érte, hogy nagyon kibeszéltük a fiúkat, a b-seket, Martint. Fél egykor hálásan (és álmosan) pislogott rám. Eldöntöttük, hogy lefekszünk aludni, de nem másztam fel. Levittem a cuccomat, kiterítettem a padlóra és ott aludtam, szinte mellette.
2014. április 26., szombat
~Szeptember 6., Vasárnap [Adél naplója] #12
Ma reggel amikor kipattantam az ágyból 9 óra körül volt. Hajat mostam, minimális sminket raktam magamra. Felöltöztem, aztán megettem a rántottámat és indultunk Hannával a moziba. Aztán a csapat építő traningre. Már szinte, mindenki ott állt, kivéve Andris és Szasza. Mivel, mi közel lakunk a mozihoz, nem kell olyan korán kelnünk sem.
-Srácok, gyorsan visszafutok Szaszáért- mondtam kicsit hadarva.
-Ok, menj csak a hercegedért- kurjantotta be Ádám.
-Na, ez kicsit erős volt-vett a védelme alá Hanna. -Szasza ovi óta a barátunk és egyikünk sem szerelmes belé- folytatta Hanna. -És ha valakinek valami nem tetszik ne a tesómat, hanem engem csesztessen vele-fejezte be mondandóját. Erre, mindenki kerek szemekkel és tátott szájjal nézett. Én sarkon fordultam, majd elindultam volna Szaszáért, de Ő, pont most érkezett meg.
Ekkor bementünk az épületbe. A hely tele volt tömve emberekkel. Volt aki a Mekibe kajált, volt aki a BurgerKing-be egyesek a KFC-be. Mi elindultunk a mozitermünk felé. A csajok döntése nyert így Klau és Réka döntött az Alkonyattal,amit én már könyvben régen kiolvastam és láttam is. Hahh, ez így uncsi lesz, ezért vettem egy csomó kaját, hogy ne unatkozzak. Mikor megvettük a milliónyi kajánkat, bementünk a terembe, mi voltunk az elsők. Felráztuk az üdítőket és kinyitottuk. Az innivaló, csak úgy spriccelt. Bence is kinyitott egy másik üdítőt, de abban a pillanatban kinyílt egy ajtó és egy anyuka a lányával jött be.
-Áááááááá, úr isteeeeeeeeen, ááááááááá. Kisfiaaaaaaaam, fejezd beeeee, hogy mered ezt?!- sikította a nő.
-Anya, ragadoooooooook- sikította a kislány.
-Elnézést, bocsánat nagyon sajnálom- röhögte Bence.
-Biztonságiiiiiiiiii- ordítozta a nő. -Vigyék ki innen ezt a fiút- mutatott Bencére.
-Már is viszem- mondta az úr. -Miért ragad a padló srácok?- nézett ránk kedvesen.
-Hááát, a lényeg, hogy nem spricceltük, ki az üdítőket, az biztos...- feleltük kórusban.
-Jól van srácok, nem akarok több balhét- mondta nyugodtan. -Te meg fiam viselkedj- utasította Bencét, majd ki ment a teremből. Mi elkezdtünk röhögni, Hannának még a könnye is kicsordult. Lassan jöttek mások is úgyhogy normálisnak kellett lennünk. Elkezdődött a film. Siralma 1 óra volt, de legalább mindent megettem. Közben végig Szasza vállán volt a fejem. Mikor vége lett, kimentünk és a többiek be akartak ülni a KFC-be.
-Óóóó, srácok, én tele vagyok- mondtam.
-Jó akkor nem eszünk, majd Ádáméknál felfaljuk a hűtőt- kurjantotta Szasza. Erre mindenki nevetett egy kört. Végre kimentünk a Plázából, majd beszálltunk egy taxiba és elhúztunk onnan...
-Srácok, gyorsan visszafutok Szaszáért- mondtam kicsit hadarva.
-Ok, menj csak a hercegedért- kurjantotta be Ádám.
-Na, ez kicsit erős volt-vett a védelme alá Hanna. -Szasza ovi óta a barátunk és egyikünk sem szerelmes belé- folytatta Hanna. -És ha valakinek valami nem tetszik ne a tesómat, hanem engem csesztessen vele-fejezte be mondandóját. Erre, mindenki kerek szemekkel és tátott szájjal nézett. Én sarkon fordultam, majd elindultam volna Szaszáért, de Ő, pont most érkezett meg.
Ekkor bementünk az épületbe. A hely tele volt tömve emberekkel. Volt aki a Mekibe kajált, volt aki a BurgerKing-be egyesek a KFC-be. Mi elindultunk a mozitermünk felé. A csajok döntése nyert így Klau és Réka döntött az Alkonyattal,amit én már könyvben régen kiolvastam és láttam is. Hahh, ez így uncsi lesz, ezért vettem egy csomó kaját, hogy ne unatkozzak. Mikor megvettük a milliónyi kajánkat, bementünk a terembe, mi voltunk az elsők. Felráztuk az üdítőket és kinyitottuk. Az innivaló, csak úgy spriccelt. Bence is kinyitott egy másik üdítőt, de abban a pillanatban kinyílt egy ajtó és egy anyuka a lányával jött be.
-Áááááááá, úr isteeeeeeeeen, ááááááááá. Kisfiaaaaaaaam, fejezd beeeee, hogy mered ezt?!- sikította a nő.
-Anya, ragadoooooooook- sikította a kislány.
-Elnézést, bocsánat nagyon sajnálom- röhögte Bence.
-Biztonságiiiiiiiiii- ordítozta a nő. -Vigyék ki innen ezt a fiút- mutatott Bencére.
-Már is viszem- mondta az úr. -Miért ragad a padló srácok?- nézett ránk kedvesen.
-Hááát, a lényeg, hogy nem spricceltük, ki az üdítőket, az biztos...- feleltük kórusban.
-Jól van srácok, nem akarok több balhét- mondta nyugodtan. -Te meg fiam viselkedj- utasította Bencét, majd ki ment a teremből. Mi elkezdtünk röhögni, Hannának még a könnye is kicsordult. Lassan jöttek mások is úgyhogy normálisnak kellett lennünk. Elkezdődött a film. Siralma 1 óra volt, de legalább mindent megettem. Közben végig Szasza vállán volt a fejem. Mikor vége lett, kimentünk és a többiek be akartak ülni a KFC-be.
-Óóóó, srácok, én tele vagyok- mondtam.
-Jó akkor nem eszünk, majd Ádáméknál felfaljuk a hűtőt- kurjantotta Szasza. Erre mindenki nevetett egy kört. Végre kimentünk a Plázából, majd beszálltunk egy taxiba és elhúztunk onnan...
2014. április 25., péntek
~Szeptember 5., Szombat [Adél naplója] #11
A pénteki napom hamar elment. Nagyon jó volt. Laza órák voltak.
Na, tehát Szombat. Délelőtt felhívtam Szaszát, mikor menjek.
-Szia, Szasza, mikor menjek?- kérdeztem félve attól, hogy esetleg felkeltettem.
-Sziaa, gyere nyugodtan, mindjárt kész vagyooook- felelte fáradt nyűgös hangon.
-De Szasza...- letette. Ezután felhúztam egy trikót (zöldet) és egy fekete szűk szárú farmert. Kiléptem a kapun. Átmentem a szomszéd ház kapujához, majd becsöngettem. Szasza egy alsógatyában és a kockás hasával jött ki értem.
-Ejj, ha, te aztán készültél mára- mondtam mosolyogva.
-Mi van?-kérdezte tök nyugodtan
-Szasza, csak egy alsógatya van rajtad- feleltem neki nevetve. Ekkor Szasza végigpillantott magán, majd elröhögte magát. Megölelt és "beterelt" a házukba. Szép nagy, mint volt. A sárga falon Szasza kis kori képei sorakoznak. Az anyukája épp szenyákat csinált.
-Jó reggelt!- mondtam mosolyogva.
-Jó reggelt!- felelte nekem Szasza anyja. Ekkor Szasza, megfogta a csuklóm és felrángatott a szobájába. Kicsit, nagyon rumlis volt. Kicsit, nagyon. Gyorsan összerakta a PSP-t aztán játszhattunk is. 2 óra múlva feljött az anyukája.
-Adél, kérsz inni valamit?- kérdezte tőlem kedvesen.
-Ööö... Egy pohár narancs levet, ha kaphatnák...- folytattam volna
-Már is hozom.
-Szabi? Te is kérsz inni?- kérdezte
-Nem kössz- válaszolta flegmán. Én megittam a narancslevemet, aztán folytattuk a Fifát.
Wii-n a röplabdánál 3:0-ra nyertem. Este 7 volt, mire hazamentem. Otthon elmeséltem anyunak és apunak, ja és persze Hannának, miket csináltunk.
Na, tehát Szombat. Délelőtt felhívtam Szaszát, mikor menjek.
-Szia, Szasza, mikor menjek?- kérdeztem félve attól, hogy esetleg felkeltettem.
-Sziaa, gyere nyugodtan, mindjárt kész vagyooook- felelte fáradt nyűgös hangon.
-De Szasza...- letette. Ezután felhúztam egy trikót (zöldet) és egy fekete szűk szárú farmert. Kiléptem a kapun. Átmentem a szomszéd ház kapujához, majd becsöngettem. Szasza egy alsógatyában és a kockás hasával jött ki értem.
-Ejj, ha, te aztán készültél mára- mondtam mosolyogva.
-Mi van?-kérdezte tök nyugodtan
-Szasza, csak egy alsógatya van rajtad- feleltem neki nevetve. Ekkor Szasza végigpillantott magán, majd elröhögte magát. Megölelt és "beterelt" a házukba. Szép nagy, mint volt. A sárga falon Szasza kis kori képei sorakoznak. Az anyukája épp szenyákat csinált.
-Jó reggelt!- mondtam mosolyogva.
-Jó reggelt!- felelte nekem Szasza anyja. Ekkor Szasza, megfogta a csuklóm és felrángatott a szobájába. Kicsit, nagyon rumlis volt. Kicsit, nagyon. Gyorsan összerakta a PSP-t aztán játszhattunk is. 2 óra múlva feljött az anyukája.
-Adél, kérsz inni valamit?- kérdezte tőlem kedvesen.
-Ööö... Egy pohár narancs levet, ha kaphatnák...- folytattam volna
-Már is hozom.
-Szabi? Te is kérsz inni?- kérdezte
-Nem kössz- válaszolta flegmán. Én megittam a narancslevemet, aztán folytattuk a Fifát.
Wii-n a röplabdánál 3:0-ra nyertem. Este 7 volt, mire hazamentem. Otthon elmeséltem anyunak és apunak, ja és persze Hannának, miket csináltunk.
~Szeptember 4., Péntek [Hanna naplója] #10
Péntek. Ezzel a gondolattal kezdődött a napom, ezzel mostam fogat és öltöztem fel. Nem sok időm volt még megismerni az osztályomat, ezért a hétvége roppant hosszúnak ígérkezett. Miközben ilyen mély dolgokon gondolkoztam, meg-meg rúgdostam Adélt, hogy megint elaludt:)
Mikor kiléptünk, szinte percre pontosan jelent meg Szabi. A csoportos ölelés után siettünk, mert Adél és Szabi tökéletesen alkalmazkodnak egymáshoz. Mind a ketten állandóan elalszanak:)
Ahogy beforultunk a sarkon rögtön észrevettük az osztályunkat. Egy kupacban álltak és nagyon tárgyaltak valamit.
-Sziasztok- mosolyogtunk oda. Visszaköszöntek.
-Szia Szöszi! Mizu?- furakodott mellém Andris.
-Hello, mi folyik itt?- érdeklődtem.
-Csapat építő tréning.- felelte, aztán összeröhögött Bencével.
-Azt mit tesz?- nézett Adél, de nem csak Ő nem értette.
-Közös mozi és utána nálunk buli!- húzta ki magát Ádám. Adéllal ösztönösen egymásra néztünk, azzal a "vajon-anyu-el-enged-minket?" fejjel. Bátorítóan bólintottam, mivel valószínűnek tartottam, főleg, hogy csak osztállyal megyünk és szülői felügyelettel (Ádám szerint..ahha:D). Még röhögtünk ott pár percet, aztán ráuntunk a társaságra és bementem, de nem egyedül, Ádám és Andris is velem, utóbbi azért, hogy föcit tanuljon (?). Ádám végig a vasárnapról magyarázott. Azt mondta, hogy 10-kor a mozi előtt talizunk, mert az egész osztály jön, aztán kb. 12-felé vége, utána átmegyünk hozzá, ebédelünk és onnantól estig ismerkedős-csapatépítős buli lesz. Azt is mesélte, hogy alig tudta lerázni a b-seket, mert minenképp jönni akart mindenki. Mosolyogva bólogattam mindenre, míg felértünk a terembe.
Andris és Erik teljesen belemerültek a föci könyvbe, Ádám a padon táncolt, (:D) később csatlakozott hozzá Martin, Máté és Bence is:) Adél váltott pár szót Dominikkel, a hétfői Olasz kultúrát beszélték. Klau a b-sekkel súgott össze a terem sarkába, tartok tőle Ádám nem nagy sikerrel járt a b-sek lerázásával:S Akik nem mellesleg oda vannak érte, hiszen az egyik (ha nem a legnépszerűbb) srác a suliban. Na, kb így várjuk mi a becsengetést:)
Mikor kiléptünk, szinte percre pontosan jelent meg Szabi. A csoportos ölelés után siettünk, mert Adél és Szabi tökéletesen alkalmazkodnak egymáshoz. Mind a ketten állandóan elalszanak:)
Ahogy beforultunk a sarkon rögtön észrevettük az osztályunkat. Egy kupacban álltak és nagyon tárgyaltak valamit.
-Sziasztok- mosolyogtunk oda. Visszaköszöntek.
-Szia Szöszi! Mizu?- furakodott mellém Andris.
-Hello, mi folyik itt?- érdeklődtem.
-Csapat építő tréning.- felelte, aztán összeröhögött Bencével.
-Azt mit tesz?- nézett Adél, de nem csak Ő nem értette.
-Közös mozi és utána nálunk buli!- húzta ki magát Ádám. Adéllal ösztönösen egymásra néztünk, azzal a "vajon-anyu-el-enged-minket?" fejjel. Bátorítóan bólintottam, mivel valószínűnek tartottam, főleg, hogy csak osztállyal megyünk és szülői felügyelettel (Ádám szerint..ahha:D). Még röhögtünk ott pár percet, aztán ráuntunk a társaságra és bementem, de nem egyedül, Ádám és Andris is velem, utóbbi azért, hogy föcit tanuljon (?). Ádám végig a vasárnapról magyarázott. Azt mondta, hogy 10-kor a mozi előtt talizunk, mert az egész osztály jön, aztán kb. 12-felé vége, utána átmegyünk hozzá, ebédelünk és onnantól estig ismerkedős-csapatépítős buli lesz. Azt is mesélte, hogy alig tudta lerázni a b-seket, mert minenképp jönni akart mindenki. Mosolyogva bólogattam mindenre, míg felértünk a terembe.
Andris és Erik teljesen belemerültek a föci könyvbe, Ádám a padon táncolt, (:D) később csatlakozott hozzá Martin, Máté és Bence is:) Adél váltott pár szót Dominikkel, a hétfői Olasz kultúrát beszélték. Klau a b-sekkel súgott össze a terem sarkába, tartok tőle Ádám nem nagy sikerrel járt a b-sek lerázásával:S Akik nem mellesleg oda vannak érte, hiszen az egyik (ha nem a legnépszerűbb) srác a suliban. Na, kb így várjuk mi a becsengetést:)
2014. április 24., csütörtök
~Szeptember 3., Csütörtök [Adél naplója] #9
Rajz szakkörön én Szaszával készültem a versenyre. Ő is jelentkezett. Mi együtt oldjuk meg, hogy ő elkezd egy képet és én meg fojtatom egy másik lapra. Ezzel elvoltunk egy darabig.
Mikor vége lett a rajznak, megnéztem Martin és Hanna portréját. Martin (már nem tetszik, olyan furi lett) eszméletlenül szépen fest, de ugyanakkor Hanna is. Mindketten eszméletlen jók. Na tehát, amikor vége lett a rajznak, akkor fogtuk magunkat Hannával és elköszöntünk mindenkitől, kivéve Szaszától és Andristól akik velünk jöttek. A suliboxunkhoz érve mind kivettük a cuccainkat és táskákkal, kardikkal vonultunk ki a suliból. Hazafelé menet Andris és Hanna beszélgettek (sokáig), én meg megbeszéltem Szaszával, hogy a hétvégén átmegyek hozzájuk és egy egész napos PSP napot tartunk :) Én inkább fiúsabb vagyok, mint lányos. Foci, PSP, ilyenek. Én apát örököltem, Hanna meg anyát.
Mikor elköszöntünk Andristól, Szasza is elment a szomszédba (tehát haza) és, mi ketten maradtunk. Amíg Hanna kereste a kulcsát én megnéztem a postaládát. Anyának jött. Nem számla volt. Nem tudom, vagyis nem tudtam. Amikor beléptünk a házba, Hanna felment az emeletre a szobánkba, megírni a házit. Én csináltam vacsit, hogy apának és anyának ne kelljen. Végül is Hanna kívánságára zöldbabfőzeléket csináltam fasírttal. Mikor Én végeztem Hanna váltott a konyhába. Én leckét írtam Ő meg addig terített. Aztán mindketten készen lettünk. Nem bírtuk megállni, hogy ne bontsuk ki anya levelét. A levélben ez állt:
Kedves Horvát Angéla!
Szeretném felhívni a figyelmét, hogy jelenlegi munkahelyén kevesebb fizetést fog kapni, ezért vagyok itt, én Koter Dávid. Szeretném, ha Ön átállna a TV-sekhez. Ahol a TV-ben főzhet és sokkal több fizetést kapna, és ha a nézettség növekszik emelést is kaphat, heti 1000 Ft-ot.
Gondolja végig!
Koter Dávid
2014 Szeptember 3.
Mi Hannával nagyon izgatottak lettünk. Anya és apa hazajött. Anyánalk elmondtuk a hírt és örömében sikított. Holnap ír nekik egy levelet. Apa örült a vacsinak, mindenki megette a főztömet.
Hanna után Én fürödtem, aztán bemásztam az ágyba és el is aludtam.
Mikor vége lett a rajznak, megnéztem Martin és Hanna portréját. Martin (már nem tetszik, olyan furi lett) eszméletlenül szépen fest, de ugyanakkor Hanna is. Mindketten eszméletlen jók. Na tehát, amikor vége lett a rajznak, akkor fogtuk magunkat Hannával és elköszöntünk mindenkitől, kivéve Szaszától és Andristól akik velünk jöttek. A suliboxunkhoz érve mind kivettük a cuccainkat és táskákkal, kardikkal vonultunk ki a suliból. Hazafelé menet Andris és Hanna beszélgettek (sokáig), én meg megbeszéltem Szaszával, hogy a hétvégén átmegyek hozzájuk és egy egész napos PSP napot tartunk :) Én inkább fiúsabb vagyok, mint lányos. Foci, PSP, ilyenek. Én apát örököltem, Hanna meg anyát.
Mikor elköszöntünk Andristól, Szasza is elment a szomszédba (tehát haza) és, mi ketten maradtunk. Amíg Hanna kereste a kulcsát én megnéztem a postaládát. Anyának jött. Nem számla volt. Nem tudom, vagyis nem tudtam. Amikor beléptünk a házba, Hanna felment az emeletre a szobánkba, megírni a házit. Én csináltam vacsit, hogy apának és anyának ne kelljen. Végül is Hanna kívánságára zöldbabfőzeléket csináltam fasírttal. Mikor Én végeztem Hanna váltott a konyhába. Én leckét írtam Ő meg addig terített. Aztán mindketten készen lettünk. Nem bírtuk megállni, hogy ne bontsuk ki anya levelét. A levélben ez állt:
Kedves Horvát Angéla!
Szeretném felhívni a figyelmét, hogy jelenlegi munkahelyén kevesebb fizetést fog kapni, ezért vagyok itt, én Koter Dávid. Szeretném, ha Ön átállna a TV-sekhez. Ahol a TV-ben főzhet és sokkal több fizetést kapna, és ha a nézettség növekszik emelést is kaphat, heti 1000 Ft-ot.
Gondolja végig!
Koter Dávid
2014 Szeptember 3.
Mi Hannával nagyon izgatottak lettünk. Anya és apa hazajött. Anyánalk elmondtuk a hírt és örömében sikított. Holnap ír nekik egy levelet. Apa örült a vacsinak, mindenki megette a főztömet.
Hanna után Én fürödtem, aztán bemásztam az ágyba és el is aludtam.
~Szeptember 3., Csütörtök, [Hanna naplója] #8
Mire beértünk a terembe jöhettünk is ki, mert a kémiát nem itt ülhetjük végig, hanem máshol (Réka kiabálta be). Mire megtaláltuk be is csengettek. Dominik üvöltve benyitott. Ez még vicces is lett volna...Ja, volna. A tanárnő már bent volt. Miután kiordította magát, hogy mit képzelünk, amiért késni merünk az Ő órájáról, próbáltam leülni, de nem engedte.-Az én órámon nincs fegyelmezetlenkeés!- sipítozta. -Én döntöm el, hogy ki ki mellé ül! Nem lesz nagy haverkodás, meg heherészés az órámon!- éreztem, hogy ennek az órának a végére megsüketülök.
A nagy ültetgetés a 2 személyes padokba elég viccesen ment. Mert minenki úgy nézett a másikra, mintha nem ismernénk egymást.:) Így került Klau Réka mellé, Dominik Erik mellé, Máté Bence mellé, Andris Szabi mellé, Adél Martin mellé, Én meg Ádámhoz. Igazából Béla (akit Béláné Beatrixnek hívtak, de jó gyorsan terjedt köztünk a gúny neve:D) csak engem rakott olyan mellé, akivel még csak nem is beszéltem. És persze Béla óra végéig diktált. Hurrá!
Megváltás volt a csengő, siettünk vissza a termünkbe olaszra. A tanárúr (Rúzsa Ernő) persze egyből feleltetett, de mind a hárman 5-öst kaptak, mivel nagyon elpoénkodta és olyat kérdezett, amit már 4.-be tudtunk.:)
Az ének és a matek gyorsan elment, de a tesii! Az maga volt a kínszenvedés. Bászár futtatott. Vagyis a lányokat. A srácok fociztak. Ezt a tanárt sem fogom szeretni.
Szúrt az oldalam, még az öltözőben is. Bár ezt elég gyorsan elfelejtettem, mert az előttünk öltözködő b-sek rajtunk vihogtak. Klauval egyetemben. Adél csúnyán nézett feléjük, de nem nagyon érdekelte őket, így inkább kihúztam, mert féltem, hogy baj lesz. Adél nem verekedős, de ugye senki nem szereti, ha ok nélkül piszkálják.:(
Az angol nagyon jól telt el, mivel 5-ösre feleltem:) Megérte tegnap tanulni! Ezután, amit mindenki várt. A rajz szakkör. Ezt Szakály tartotta, a rajz tanárunk, iszonyat jófej:) Portrét kellet magunkról festeni, vagy a rajz pájázatra rajzolni. Én a portrét választottam, gondolván inkább otthon, a jobb minőségű eszközökkel megoldom. A nagy festegetésem közben véletlenül úgy kapálóztam az ecsetemmel, hogy Bencének van egy szép, sötétkék tincse. Én pirosat kaptam vissza:)
A nagy ültetgetés a 2 személyes padokba elég viccesen ment. Mert minenki úgy nézett a másikra, mintha nem ismernénk egymást.:) Így került Klau Réka mellé, Dominik Erik mellé, Máté Bence mellé, Andris Szabi mellé, Adél Martin mellé, Én meg Ádámhoz. Igazából Béla (akit Béláné Beatrixnek hívtak, de jó gyorsan terjedt köztünk a gúny neve:D) csak engem rakott olyan mellé, akivel még csak nem is beszéltem. És persze Béla óra végéig diktált. Hurrá!
Megváltás volt a csengő, siettünk vissza a termünkbe olaszra. A tanárúr (Rúzsa Ernő) persze egyből feleltetett, de mind a hárman 5-öst kaptak, mivel nagyon elpoénkodta és olyat kérdezett, amit már 4.-be tudtunk.:)
Az ének és a matek gyorsan elment, de a tesii! Az maga volt a kínszenvedés. Bászár futtatott. Vagyis a lányokat. A srácok fociztak. Ezt a tanárt sem fogom szeretni.
Szúrt az oldalam, még az öltözőben is. Bár ezt elég gyorsan elfelejtettem, mert az előttünk öltözködő b-sek rajtunk vihogtak. Klauval egyetemben. Adél csúnyán nézett feléjük, de nem nagyon érdekelte őket, így inkább kihúztam, mert féltem, hogy baj lesz. Adél nem verekedős, de ugye senki nem szereti, ha ok nélkül piszkálják.:(
Az angol nagyon jól telt el, mivel 5-ösre feleltem:) Megérte tegnap tanulni! Ezután, amit mindenki várt. A rajz szakkör. Ezt Szakály tartotta, a rajz tanárunk, iszonyat jófej:) Portrét kellet magunkról festeni, vagy a rajz pájázatra rajzolni. Én a portrét választottam, gondolván inkább otthon, a jobb minőségű eszközökkel megoldom. A nagy festegetésem közben véletlenül úgy kapálóztam az ecsetemmel, hogy Bencének van egy szép, sötétkék tincse. Én pirosat kaptam vissza:)
~Szeptember 3., Csütörtök [Adél naplója] #7
Reggel hála a jó égnek, nem volt 0. óra így ráértem 7-kor kelni. A telefon csörgött, én kinyomtam, majd ahogy engem ismerünk, sikeresen visszaaludtam. Mikor ez megtörtént kb. indulás előtt 10 perccel azelőtt, hogy indultunk volna.
-Adél, gyere 10 perced van. Megint elaludtál, szokásod szerint.- mondta a nővérem (1 perccel előbb született. Csak 1-el).
-Mi????- keltem ki magamból teljesen. Kipattantam az ágyból, felöltöztem, be a fürdőbe. Ott fogmosás, minimális smink (szemfesték kis mértékben, szájfény és alapozó a pattik ellen) fésülködés, aztán mentem is ki. Felhúztam a conversem és mentem ki a kertbe. Ekkor szemben találtam magam Szaszával. Fekete Punnany Massif-os pólóban, és az elmaradhatatlan halászgatyája társaságában jelent meg. Gyorsan megölelt, minket, aztán indultunk a suliba. Az aulában egy hatalmas plakát volt.
-Adél, gyere 10 perced van. Megint elaludtál, szokásod szerint.- mondta a nővérem (1 perccel előbb született. Csak 1-el).
-Mi????- keltem ki magamból teljesen. Kipattantam az ágyból, felöltöztem, be a fürdőbe. Ott fogmosás, minimális smink (szemfesték kis mértékben, szájfény és alapozó a pattik ellen) fésülködés, aztán mentem is ki. Felhúztam a conversem és mentem ki a kertbe. Ekkor szemben találtam magam Szaszával. Fekete Punnany Massif-os pólóban, és az elmaradhatatlan halászgatyája társaságában jelent meg. Gyorsan megölelt, minket, aztán indultunk a suliba. Az aulában egy hatalmas plakát volt.
Miután felírtuk magunkat Hannával, bementünk a terembe, ahol csak Klau (a plázacica) és Erik ült, Dominik és Máté, pedig fetrengtek a földön. Dominik egy üveggel (műanyaggal), Máté pedig a lábával, rugdosta, illetve ütögette. Szasza amikor belépett, megpróbálta leállítani őket. Ekkor jött el az a pillanat, hogy Máté és Dominik, behúzta közéjük Szaszát és őt kezdték püfölni. Mi meg szakadtunk a röhögéstől...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)