Szerintem a körülöttem lévők kezdenek megbuggyanni, pedig csak év eleje van. Igaz a régi mondás, mi szerint magadnak nem tudsz hazudni. Valljuk be, elég egyedül érzem magam. Adél nagyon maga alatt van, alig beszélünk. Szabi Adélt vigasztalja. Andris totál szerelmes. Ezek mind aranyos dolgok, de én mit csináljak? Máté és Dominik boldogítottak néha. Ennyi. Szerintem eltűnök és megnézem ki veszi észre, hogy eltűntem:(Ezek a gondolatok zaklattak, amíg suliba nem értem. Egyedül. Adél korábban megy, hogy ne találkozzon Martinnal, Szabi meg megy vele.)
-Sziasztok- köszöntem a kint ácsorgó társaságnak.
-Szia Montana!- röhögött felém Ádám. Ja, nem is írtam, hogy tegnap elnevezett Hannah Montanának. Azóta ezen röhögnek:)
-Mizu?- kérdezte Bence.
-Kémia.- feleltem és mosolyra húzódott a szám. Ahogy a többieknek is.
-Képzeljétek el, Béla tegnap elkapott a folyosón, hogy másolom a házit, elfutottam és Ő utánam jött, de a sarkon fordultam be, ahol jött a gondnok. Na ugyan Béla fut utánam, de egyszerre ér a sarokhoz a gondnokkal, összeütköznek és a gondnok ráönti a felmosó vödör tartalmát!- ezen mindenki felröhögött, még Erik is, aki ott ácsorgott mellettünk.
-Hahii!- lépett hozzánk Andris..Rita kezét fogva. Eleinte mindenki megdöbbent, Andris zavarban volt. Bátorítóan rámosolyogtam és szerencsére a többiek nem szólták meg. Ez kedves:)
Kémián Béla kiordította magát, olaszon fordítottunk, éneken a versenyre készülő Rékát hallgattuk, matekon körmöltünk a tábláról, tesin fociztunk (!!), angolon szintén fordítottunk (két nyelv egy nap..bahh). Rajz szakkörön elkezdtem a pályázati rajzomat, de olyan aprólékosan haladtam, hogy még csak a bal felső sarkába van valami a képnek.
Adélal indultunk haza.
-Mondd, mi van Martinnal?- kérdeztem aggódóan.
-Még mindig nem hagy békén.- felelte csüggedten. Pár percig hallgattunk, aztán megszólaltam.
-És mondd...megtudom valaha, hogy mi az az f.v.m?- oldottam a feszültséget, mind a ketten felnevettünk.
-Talán..- kacsintott rám, már vidámabban:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése