Mikor reggel felébredtem zuhogott az eső. Ami mellesleg nem szegte a kedvemet, mert tegnap felhívott minket Adél dokija, hogy előbb elengedik. Holnapra itthon lesz*-*!
Már csak Andris miatt kell aggódnom. Nagyon próbált megnyugtatni. Azt mondta, hogy valószínűleg be tud költözni a nagymamájához, ha úgy adódik. Ezzel valamelyest meg is nyugtatott, de azért sajnáltam. A szülők nélkül, úgy, hogy csak szünetekben látja őket...
Ezeken kattogtam miközben levonszoltam magam a lépcsőn. Ránéztem a falon ketyegő órára. Már 11 múlott. Anya a konyhában forgolódott, apa a nappaliban olvasta a reggeli újságot. Nem voltam éhes, ezért inkább visszacsoszogtam a szobámba, hogy átöltözzek. Ma be kellett menni a suliba, valami ősszel kapcsolatos izé ("izé"...azért tudok magyarázni, nem?:D) lesz egész jövőhéten, ezért be kell mennünk ma díszíteni.
Délre bent is voltam, a megbeszéltek szerint. Épp hogy megérkeztem Erik egy hatalmas doboz papírt nyomott a kezembe.
-Szia Hanna!- köszönt (szinte ő az egyedüli, aki nehézség nélkül megkülönböztet minket!:O)
-Jó reggel. Mik ezek a papírok?
-Levelek vannak rájuk nyomtatva. Arra szeretnélek megkérni, hogy színezd ki ezeket a leveleket élethűen, hogy fel tudjuk rakni őket! Nagy kérés?- nézett rám kerek, barna szemekkel. És mivel Hanna olyan kedves, ezért persze, hogy elvállalja, hogy 150 lapnyi levelet kiszínez. Hurrá!
Ahogy vonszoltam be a súlyos dobozt az aulán át, sikerült megbotlanom, szinte az első szembejövő ember lábában. Hatalmasat estem és a lapok is szana-szét repültek.
-Ne haragudj, jól vagy?- kérdezte az aggódó hang. Persze, most estem pofára, de tök jól vagyok, mert ez a logikus, ugye?! Ja.
-A lapok!- nyögtem ki nehezen, mert a levegőm is beszorult. Nagy nehezen feltápászkodtam, és körbe szemléltem. Lapok még az aula másik végében is voltak. Most, hogy megvolt a terep szemle, jöhetett az, akibe elestem.
-Azok csak lapok! Te jól vagy?- nos, ez legalább kedves volt. Amint nagyjából összekapartam magam, megnéztem az illetőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése