Már sokszor láttam a folyosón, néha egy-egy lány kíséretében. Párszor köszönt rajz szakkörön. Állíthatom, nagyon tehetséges, ha nem a legtehetségesebb a suliban. Vörös haja össze-vissza állt, mintha csak most kelt volna fel, de kétségtelenül ennél jobban nem is állhatott volna. Rikító, nagyon világos, kék szemével aggódóan mért végig. Nem szólt többet, csak elment és összeszedte a lapokat a messzebb helyekről. Aztán felkapta a dobozt.
-Melyik terembe vigyem?- kérdezte mosolyogva, bár ellentmondást nem tűrő hangon.
-A második emeletre kell vinni- mondtam a cipőm orrát pásztázva. Nem tudtam a gyönyörű szemébe nézni. Azzal elindult felfele a lépcsőn. A nehéz dobozt gond nélkül cipelte fel egészen a termünkig. Lerakta az egyik asztalra és beült a mellette levőbe. Előtte színes ceruzák tömege torlódott.
-Mit csinálsz?- kérdeztem meglepetten.
-Segítek színezni. Ez egy kicsit sok lesz egy embernek, nem?- mosolygott, de olyan aranyosan, hogy szinte összeestem, ezért inkább gyorsan beültem a mellette levő padba.
-Össze kéne húzni a két padot, hogy Te is elérd a ceruzákat.- bólintottam. Felállt és egy mozdulattal összetolta a két padot. Megemeltem a széket, hogy én is közelebb menjek. Elém tett egy lapot. Olyan zavaró volt, hogy egy adonisz ül mellettem. Hála az égnek gyorsan ki tudtam kapcsolni, csak a rajzra figyelni. Már 3 lappal voltam kész (ami mellesleg 30 perc lehetett, mert egy A/4-es levél élethű elkészítése minimum 10 perc, ha rendesen akarom csinálni), amikor megszólalt.
-Neked van az az iker tesód?- fordult hozzám.
-Igen, egypetéjű ikrek vagyunk.- mosolyogtam vissza, csak épp a lapomat bámultam. Óvatosan oda sandítottam. Neki már 5 lap is kész volt, épp a 6.-at kezdte.
-Amúgy Beni vagyok!- nyújtotta a kezét. Félénken felnéztem rá, előbújva a hajam mögül.
-Hanna.- mondtam egy halvány mosollyal és megszorítottam a kezét. Meleg volt, puha, egy igazi művész keze.
-Nem szereted, ha Bencének hívnak?- kérdeztem.
-Nem, főleg azért mert nem az a nevem!- nevetett.
-Akkor minek a becézése a Beni?- őszintén szólva meglepett, annyira, hogy felkaptam a fejem és azonnal a tekintetét az enyémbe fúrta.
-Benett. Róti Benett, alias Róti Beni.- mosolygott. Alig bírtam megválni a kék szemétől, de végül is belemélyedtem a munkámba. Kb megcsináltunk 25 lapot, aztán hirtelen csengettek. Ez annyit tett, hogy végre hazamehetünk. Holnap megint el kell jönnöm, a kész rajzok leadásánál közölték velem. Pazar.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése