2014. július 7., hétfő

~Október 5., Szerda [Adél naplója] #39 2/2

Törin az államok keletkezését vettük, miközben Kapocsi Tibor bácsi, maratonit diktált, el kéne nevezni valahogy a maraton kétszeresét.:D Mikor csöngettek,mindenki egyszerre lélegzett fel, ha nem kaptam ínhüvely gyulladást, akkor gratulálok Kapocsinak. Magyar első felében verset elemeztünk.A második felében helyesírást gyakoroltunk.
-Na akkkor Bence lemásolja a táblára ezt a mondatot- szólította fel Pompor György bá' Bencét. Tök lazán, kisétált, közben fújt egy rágólufit, én meg begöcsöltem. Ennek nem lesz jó vége. Kiért a táblához, megfordult és kacsintott rám egyet, jajj, egyrészt elvörösödtem másrészt feltett egy kérdés:
-Mi van?
-Na elég. Bence 1-es, a szöveg meg ott van a könyvemben nézd meg- üvöltött Pompor.
-Mikor?- tudakolta Bence. A teremben hatalmas csend lett, az óra kattogása is hangos volt.
-MOST!!!
-Jaaaaaaa- megint kacsintott. Áááá. A mondat amit lemásolt így nézett ki:
                                                                    "Elgúrúlt fények, űres sorok,
                                                                     a szimpadon poros homáj."
-Na akkor most mindenki elővesz egy lapot, és leírja HELYESEN amit mondok- emelte meg a helyesen szót Pompor. Mellesleg Bence totál bukásra áll nyelvtanból és irodalomból. Óra végén kihívott engem, Hannát, Eriket és Bencét.
-Jó, valamelyikőtök Bencét fogja korepetállni. Irodalom és nyelvtan kategóriában.
-Tanár úr, és ha én nem szeretném?- kérdezte Bence.
-Bence, én így látom jónak.
-De mi nem- mondtuk egyszerre.
-Jó akkor én választok... Hanna, fog korepetállni.
-Rendben, vállalom- sóhajtotta Hanna.
-Na mehettek szünetre. Sziasztok.
-Viszlát.
Lyukas órában, a büfében feltankolva teleettük magunkat. Hanna már hazament, így lemaradt az evésről.Neki elő kell készülni-e a mai korepra. Tánc szakkörön, készültünk az eladásunkra. Ez a szakkör az egyik legnépszerűbb a rajz mellett, szinte minden Da vinci-s erre a 2 szakkörre jár. Álltalában mi mutatunk, be a műsorokon táncot. Betti szerint, nem tudjuk a lépéseket.:D Ami természetesen igaz. A szakkör után Bencével sétáltam haza.
-Mit hallgatsz?- kérdeztem. Ekkor felém nyújtotta fülhallgatóját, valami ismeretlen banda ordított. -Aha, nemrossz.
-Gondoltam, hogy ezt mondod- mosolyodott el.
-Te, figyi...minek kacsintgattál nekem irodalmon?
-Hát...fel akartalak készíteni a hatalmas leszidásra, tudom, hogy nem bírod ha üvöltenek veled is más miatt.
-Honnan tudod, hogy nem bírom?
-Szabi mondta- vágta rá Bence kicsit hamarabban. Nekem nem így tűnt.
-Értem.
Az ajtó előtt előkapartam a kulcsom, majd amikor kinyitottam az ajtót valami égett szag csapott meg.
-Hanna, mondd, hogy nem vacsit csinálsz.
-De Adél csinálok vacsit.
-Bocs Ben, de menekülnöm kell, elbújok az ágy alá- ekkor felfutottam a lépcsőn, ledobtam a táskám a földre és megpróbáltam bemászni az ágy alá. Nem sikerült. A leckémet megírva, lementem a földszintre.
-Hanna, hagyd abba a főzést, majd én csinálok vacsit.
-Jó rendben, az legalább ehető.
-Na látod- mosolyogtam -Bence maradsz vacsira?
-Ja.
Megcsináltam a melegszendvicseket, és letettem az asztalra. Anya nem volt itt. Apa sem volt itt. 3-an ültünk le az asztalhoz és csendben eszegettünk.
-Te Adél, az rohadt finya.
-Köszi- mosolyogtam Ben-re. Vacsi után elment, majd én ledőlem az ágyba gondolkodni. Közben be is aludtam, nem tudom Hanna mikor feküdt le aludni.:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése