Örültem neki, hogy minden visszaállt a régi kerékvágásba. Tegnap Adél is jött velem suliba és boldog voltam, hogy mindenki ott folytatta, ahol abbahagytuk. Kaja csata, tánc az asztalon, önfeledt nevetés. Bár ezek ellenére tegnap olyan semmilyen napom volt. Talán azért mert Adélnak csak egy hármast sikerült összekaparnunk kémián, vagy azért mert leesik róla a pólóm (ebben csak az a vicces, hogy rólam meg az Ő pólói esnek le:D), vagy mert Beni nem jött suliba.
-Mizu Montana?- ült rajz előtt a padomra Bence.
-Szeretem a csokit.- jelentettem ki üveges tekintettel, ezért is rémisztett meg, hogy hirtelen Erik kiabálta a nevem.
-Adél, Hanna! LEVELEEK!- kopogtatta meg a kobakom. Mivel teljesen kiment a fejemből gyorsan összeszedtem a cuccom. Adél követte a példámat.Gyorsan leviharoztunk a rajz szakkör termébe. Amikor berontottam elsőek a terembe a lélegzetem is elállt.
Ott ült, teljes életnagyságban. Pillantása felém siklott. Gyorsan ejtett felém egy mosolyt, majd intett, hogy menjek már be, ami egyedül nem ment volna, csak hogy szerencsére ott volt Adél, aki belökött. Beni neki is gyorsan intett egyet, majd újra elmerült a munkájában.
-Tegnap nem voltál.- jelentettem ki, próbáltam beszélgetést kezdeni.
-A szülimnek vasárnap este kiállítása volt és szerették volna ha otlennék. Egy kicsit elhúzódott, ezért nem tudtam felkelni. Anyuék mondták, hogy akkor maradjak itthon.- mosolygott és két kék szemét az enyémbe fúrta. A tekintete megbabonázott (megint), de úgy tűnt én sem engedem az övét. Pár, órának tűnő másodpercig néztük egymást, amikor megszólalt.
-Jövő hétvégén megint lesz kiállításuk, csak szombaton. Ha gondolod gyere el.- szinte ugrálni tudtam örömömben, ennek következménye ként egy hang nem jött ki a torkomon. Hallottam, ahogy mögöttem Adél nem egy "igen"-t elmorog, de addig nem engedtem fel, amíg oldalba nem vágott.
-Igen, szívesen elmegyek!- mosolyogtam. Már akkor vártam a szombatot.
A nap többi része, csak úgy elsiklott. A magyar és a föci házit ott helyben, az órákon megoldottam, matekon 5-ösre feleltem és olaszon Adél tökéletes előadását halgattuk. Igaz, tesin annyira el voltam szállva, hogy Bence és Ádám 3x rúgtak fejbe egy focilabdával, én meg csak nevetgélve visszarúgtam azt. Egy tökéletes nap tökéletes befejezése volt, hogy anyuék még el is engedtek, minden vita nélkül. Megkérdeztem Adélt, hogy nincs-e kedve velemjönni, de azt mondta, hogy ez az én "randim", mire felvilágosítottam, hogy ez nem randi, csak elhívott, hogy együtt nézzünk csodálatos, művészi képeket, és együtt hódoljunk hőnszeretett hobbinknak, a rajznak. Megjegyzem, nem vagyok belé szerelmes. Csak egyszerűen tetszik. Igen Adél, olvasgathatsz a naplómban, de megbosszulom!
Ez van:DD♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése