Amikor hazaértem (tesicuccban) felhúztam egy normális ruhát, majd egyszerűen bekapcsoltam a gépet, mivel infó volt, tömve volt. Mindenki egyszerre írt rám, kivéve 1 embert. Hannát. Mindenki kérdezgette, hogy vagyok. Mindenkinek elmondtam, hogy kamu volt.
Ben: Miért kamuztál?
Adél: Mert. Ne haragudj, de én is szeretlek...csak nem úgy...hanem mint barát...
Ben kijelentkezett.
A sírás kerülgetett. Nem bírtam. Lementem a konyhába, csináltam egy teát (hogy ne fázzak meg) és megnéztem az online filmeken milyen normális film van. Random elindítottam egyet és a teámmal néztem a laptop(unk) képernyőjét. Néha nevettem, néha elkomorodtam. A felénél ki is kapcsoltam. Nem tudtam rá figyelni. Bencén járt az eszem. Nem értettem mi van. Órákkal később mikor Hanna hazaért, vele egyszerre csörgött a mobilom. Elhúztam a képernyőn a "fogadás" gombot, majd meghallottam egy furcsa hangot.
-Benceeeeee, most ne hagyj itt, minek dobsz? Ki az a lány? Hol lakik? Hova mész?- hallottam a hangot.
-Tudod Betti, egy sokkal szebb, okosabb csinibb, és szebb lányhoz. A neve Brüszel Adél, nem mondom meg hol lakik, mert zaklatni fogod. Ja és mondtam, hogy csini?
-Benceee. Mondtam, hogy nem mehetsz el.
-Hiába zárod el az ajtót, hidd el kijutok-szemtelenkedett Ben. Valami nyikorogni kezdett.
-Eszedbe ne jusson- kiabált a lány.
-Lakók vigyázat ugrok- kiabált Ben. Egy huppanás, majd egy csattanás hallatszott. -Adél, gyere a Barátság utca 39-hez a ház előtt vagyok- nyöszörgött.
-Indulok, tarts ki- kiáltottam.
Nem tudam merre, kell menni, így hívtam egy taxi-t. A taxi-s odavitt a címre, majd a földön fekvő Ben-hez futottam.
-Van pénzed?
-Aha- mondta. -De nem zavar, hogy a földön fekszek?
-De, pillanat.
Kivettem a tárcájából a hiányzó összeget, odaadtam a taxi-snak aki már nagyon türelmetlen (!) volt. Elhajtott. Visszarohantam Ben-hez felsegítettem, leültettem egy padra, majd lassan felhívtam a szüleit, hogy mi történt. Ők most nem tudtak jönni (?) de azt mondták vigyem el az orvoshoz és utána vigyem haza (Én). Elvittem az orvoshoz, már vagy 15 perce vártunk, végül megelégeltem és bekopogtam. Ajtót nyitottak és megkérdezték miben segíthetnek.
-Ellnézést, de már vagy negyed órája várok. A barátom kiesett a 4.-ről, nem mond semmit, azt állítja minden rendben, de nem hiszem. Megvizsgálnák végre?- hadartam.
-Természetesen. Kísérje be a barátját- mosolygott a doktornő.
-Ben, gyere bemegyünk.
Lassan felsegítettem, a vállát mögém raktam és úgy mentem be vele. Felült az ágyra. Én lekkuporodtam egy kényelmes fehér bőr székre. Körbenézve a fehér falkon egy-egy kisbaba képe volt látható. A polcsoron mindenféle gyógyszer, és eszköz volt.
-Hölgyem- zökkentett ki a bambulásból a doki.
-Igen?
-Semmi baja sincs.
-Köszönöm, hogy meg tetszett vizsgálni- mosolyogtam. Bence lemászott az ágyról és elindult kifelé.
-Viszzlát- köszönt el Bence. A doki csak intett és belemerült a papírjaiba. -Tudod Adél, nekem semmi bajom sem volt. Kiváncsi voltam, hogy reagálsz- nevetett Bence.
-Ugye most csak viccelsz velem- förmedtem rá. -Miattad, rohantam mint az ökör, miattad kerültem cikis helyzetbe a dokinál, miattad mentem el otthonról. Mindent miattad- kiabáltam. Bence rájött ezt nem igazán most kellett volna.
-Sajnálom, hogy megijesztettelek- mondta. -Nem gondoltam volna, hogy ilyen leszel.
Kétségkívül is belenéztem a barna szemébe. Szomorúságot tükrözött. Fekete haja a szemébe lógott, villantott egy félmosolyot amitől mindig is elolvadtam. Sose gondolkodtam el azon, hogy hogyan mondjam el neki, de miután bevallotta, hogy szeret végképp nem. Szeptember óta szeretem. Ő az egyik legmenőbb (Ádám és Szabi után) és, nem sok mindenki álmodhat róla. Gondoltam, ha nem szeret akkor mit mondjak neki.
-Gyere üljünk le egy padra- fogtam meg a csuklóját. Odarángattam a legelső padhoz, felültem a támlájára és megkérdeztem. -Mióta? Mióta szeretsz?
-Tudod Adél, én már Szeptember 1., óta. Nem tudtam, hogy mondjam el, de te nem szeretsz, mostmár mindegy- legyintett szomorúan.
-Ben, én is azóta szeretlek, csak egyszerűen nem tudtam, hogy mondjam el. Mikor bevallottad, akkor végképp nem tudtam.
-Tényleg?
-Tényleg- mosolyodtam el. Bence lemászott a padról, én meg utána. Egymás mellett sétáltunk, mindketten a gondolatainkba merülve. Végül megfogta a kezem és úgy sétáltunk haza. A kapunk előtt megállt, és a szemembe nézett.
-Szeretlek- mondta. Elmosolyodtam. Határozott mozdulattal magához húzott és megcsókolt. Megfordult velem a világ. Azt kívántam sose legyen vége. Eltolt magától átölelt, majd egy puszit nyomott a homlokomra.
-Mennem kell, majd hívlak- suttogta. Megfordult és elment. Addig néztem míg bekanyarodott egy utcába. Mikor beléptem a lakásba felrohantam az emeletre és bekapcsoltam a gépet. Ránéztem Bence adatlapjára a Face-en és elolvastam a sorokat. Kapcsolatban Adél Brüszellel. Felnevettem. Hanna odajött és ránézett.
-Min nevetsz?- kérdezte. Elengedtem a fülem mellett. -Mi van Bencével?- kérdezősködött tovább. Lehajtottam a laptopot, Hannára néztem. A mosoly azonnal lehervadt az arcomról. Áthúztam a pizsim és elmentem aludni. Mielőtt elaludtam kaptam egy sms-t.
Jó éjt Xx.
Mosolyogva aludtam el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése