~Október 6., Csütörtök [Hanna naplója] #40

Tegnap sok dologra rájöttem. Például, hogyha fele annyira jól főznék, mint ahogy rajzolok, ehető lenne a főztöm. Meg hogy Adélnak hála, nem gyulladt fel a konyha. És régen voltam könyvtárban. Kb ezeken gondolkodtam, miközben a suliba ballagtunk. A suli előtt Dominik, Máté és Bence állt. A fülemben üvöltött az Imagine Dragons-tól a Demons, így nem hallotam semmit. Odaköszöntem a fiúknak és egyedül bementem, mert Adél és Szabi ottmaradt. 

A teremben valami őrületes ordítás fogadott. 3 tanár volt bent és Martinnal, Ádámmal meg Andrissal veszekedtek. A zene is üvöltött, nem csak a tanárok. Mérai, Béla és Bószáné tették nálunk tiszteletüket. Nos, a teremben valami iszonyat büdös volt. Ez volt a vita tárgya is. Ugyanis a srácok szendvicseket és egy liter tejet akartak rohasztani a szekrényben év végéig, mert már első nap betették őket, és mostanra lett szaguk. Amint Ádám meglátott szó szerint megkérte a tanárokat, hogy várjanak egy percet, mindjárt a rendelkezésükre áll. Megfogta a kezem és odavezetett a szekrényhez és művészien kinyitotta, miközben valaki a háttérbe benyomta a "Hallaluja"-t:D 

-Nézd Hanna! Ez maga a művészet. Meg kell védenünk valahogy! Segítened kell!- olyan közel hajolt hozzám, mint amilyen komolyan gondolta ezt az egészet. Ami engem illet elnevettem magam (a másik lehetőség az "elhányom magam" volt:DD) és titkon örültem, hogy nem kel életre az a szendvics, vagy nem ad ki hangokat. Attól tartottam, hogyha tovább rohasszák, még elmászik.

Kb ezen vitatkoztunk kémián is. Andris és Ádám, mikor a tanár nem figyelt vagy a táblára írt olyanokat mondtak be, hogy "jogot a szendvicseknek!" vagy "az a szekrény egy ritka fajta Mizo tejnek a természetes élőhelye". Kb ezzel ment el a nap.
Rajz szakkörön elindítottak egy kampányt (!!) és mindenkit megkértek, hogy írja alá. Az állt rajta:

A tanárok meg akarját szüntetni Andris védett szendvicsét

és Ádám ritka Mizo tejét. Segítsetek megmenteni Őket!!

Aláírások:

Nem egy ember aláírta, a legtöbben poénból, de András és Ádám tényleg úgy néztek ki, mint akik komolyan gondolják, de Andris egy-egy új támogatónál rámkacsintott és elnevettük magunkat. Persze engem, mint Titkárnő Ms. Montanát (igen, Martin beavatott a projektbe és kinevezett a hivatlos titkárnőjüknek:D) is munkára fogtak, megkértek, hogy a maradék embertől is kérjek aláírást. Már csak 10-15 ember volt a rajz szakkörön, akik még nem tudtak róla és nem írták alá, amikor véletlenül beleütköztem valakibe és ha nem kap el összeesünk.
-Ez az új hobbid? Vagy csak szeretsz belém esni?- kérdezte nevetve Beni.
-A szokás nagyúr!- jelentettem ki nevetve, majd elétartottam a kampány papírt, ami már majdnem megtelt.
-Titkárnő Ms. Montana?- olyan hirtelen tört ki belőle a nevetés, hogy azt hittem abba se tudja hagynni. Én meg annya vörös lettem, hogy egy rák elbújhatott volna mellettem. Ennek ellenére aranyos volt, mert nem tett megjegyzést erre, és még alá is írta. A nap végére az összes rajz szakkörös aláírása szerepelt a papíron.
Hazafelé Adélékkal ezen nevettünk. Amikor hazaértünk Adél elment vacsit csinálni. Én meg rajzolni. Ami a főzést illeti; nem megy, nem kell erőltetni. Mire végeztem a rajzommal megjelentek Anyuék. A vacsora nagyon finom volt. Amikor végeztünk Adéllal felmentünk a szobánkba. Hirtelen Adél megszólalni sem tudott.
-Te lerajzoltad Benit?- kérdezte és a szemében szín tiszta elismerés csillogott. Amint ezt mondta most néztem meg először azt, ami csak úgy festegettem, magam sem tudtam akkor még, hogy mit. Pacákból állt az egész. Csakhogy ezekből a pacákból egy arc rajzolódott ki. Tökéletesen felismerhető. Benié.