~Szeptember 2., Szerda [Hanna naplója] #6

Miután kicsengettek magyarról elköszöntem Adéltól, mivel Ő beiratkozott táncra (valamint olasz kultúrára, és rajzra is, de mondjuk oda mindenki jár, kivétel nélkül). Persze Szabi is vele tartott, mert Ő és Martinék régen is táncoltak. Így mehettem volna egyedül haza. De a sors, hála az égnek, nem engedte.
A hátam mögött futott valaki, elég hangosan és közben kiabált.
-Héé! Várj meg!- először azt hittem, hogy nem nekem szólnak, de rá kellett jönnöm, hogy de.-Szöszii, állj már meg!- hátra fordultam, Andris futott felém.
-Huhh, azt hittem utol sem érlek!- nevetett.-Ugye nincs bajod?- lihegett, bár látszott, hogy még mindig bűntudata volt.
-Nem, már jól vagyok, csak épp nincs vonalzóm- próbáltam szomorúnak tűnni, de elnevettem magam. Jól esett az, hogy törődik velem, és nem nevetett ki. Ami azt illeti senki nem nevetett ki reggel, amikor elestem, sőt, Bence kapcsolt először, konkrétan felvett a földről és megkérdezte, hogy eszek-e rendesen. Ezért megbocsájtottam neki.:)
Andrissal ketten baktattunk haza, mert Ő is arrafelé lakott, csak pár utcával lejjebb. Igazából nagyon aranyos volt, beszélgetős fajta, az egész utat végig pofáztuk, mert nekem is elemem a dumálás. Az érdeklőési körünk is meg egyezett nagyjából, Ő is olvasó körös. És az első, aki a mai napon meg sem kérdezte, hogy tényleg ikrek vagyunk-e és amiért le a kalappal, tudta, hogy Én vagyok Hanna (bár szerintem erre csak nagyon ügyesen rátippelt:D)! Mikor a házunk elé értünk elköszönt, de azt mondta, hogy felvesz skype-on.
Előkotortam a kulcsom, mivel nem volt itthon senki, mert apu orvos, későn ér haza, anya meg egy étteremben szakácsnő. Későn ér haza.
Lepakoltam és felszaladtam a szobánkba. Lekaptam a polcomról a laptopomat és pötyögni keztem rajta, kb 1 hónapja először, mivel nyáron nem nagyon volt rá ingerem. Felmentem facebookra és már 24 ember jelölt ismerősnek (!!), köztük az összes osztlytársam, meg még a felsőbb évesek, akiket látásból ismertem még csak. Vagy abból sem. Aztán vártam, míg betöltődött a skype. Ott eddig csak 7 ember kért fel, (Klau, Réka, Máté, Martin, Bence, Erik és Dominik) őket vissza is jelöltem. Ennyi volt a "nagy" gépezésem. Lehajtottam és tanultam egy kicsit, mert nem sok mindent tudtam angolból, mivel eddig nagyjából csak olaszt tanultam, bár azért az alapokat megvoltak. Miután végeztem lementem a hulla fáradt Adél elé, aki rögtön hazaérése után el is aludt. Úgy döntöttem lerajzolom, miközben alszik.:)