Még mindig a kórházban, de lassan halálra unom magam, de a jó hír, hogy holnap haza engednek:) Épp itt az ideje, már hiányzik a suli. Vagyis az emberek. Mindenki. Még Béla is:D Szóval nagyon nagyon szeretnék menni már!
Percenként néztem az órára, valamiért nem akart telni az idő. Ez így ment fél kilencig, amikor is jött a nővér, hogy szedjem be a gyógyszerem. És hirtelen csoda történt!
-Tegnap az egyik vendége itt hagyott magának valamit.- azzal felém nyújtott egy zene lejátszót, talán Bencéé lehetett, nem tudtam pontosan. De annyira megörültem neki, hogy nem is érdekelt.Pontosan, csak ÖRÜLTEM...amíg be nem kapcsoltam. Tele rakták operákkal:D
*
Kopogás ébresztett, mert idő közben elaludtam. Adél csörtetett be az ajtó, nyomában Szabi, Bence és Ádám.
-Montanaa!*-* Úgy hiányoztál!:'(- szerintem Bencének is be kéne feküdnie mellém, mert direkt kérte, hogy így írjam le:D Szóval Bence ezeket mondta, miközben kiölelte belőlem a lelket is. Aztán jött azzal, hogy el ne mondjam Mérainak, hogy megcsalja, de itt már szakadtam...szakadtunk:D
Ádám meg hozott nekem egy szőke parókát (!) és megkért, hogy siessek, mert a tömeg már nem bír várni:D Szóval a délutánom igen érekesre sikeredett. Mielőtt elmentek előkerült a kitötmött róka farka is. Ami azt illeti, Ádám ezt hordja sálnak:D
Adéltól is elköszöntem, és nagyon vártam, hogy holnap felette alhassak, az ágyunkon. Szinte sóvárogtam már a suli után.
Nagyon jól esett, hogy Bencéék bejöttek hozzám, nem gondoltam volna:)
Éjjel alig bírtam aludni, csak az járt a fejemben, hogy holnap reggel indulunk. Elképzeltem, ahogy belépek majd a szobámba, ahogy beleszagolok az egyik könyvembe. Honvágyam volt. De egy dolog vigasztalt. Vagyis egy ember. Adél.
"Tetszett ez a 4 nap. Az enyém volt az egész szoba szoba. De igazán jöhetnél már, mert mindig nekem kell mosogatnom.. *Nevet*" -Adél
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése