2014. május 17., szombat

~Szeptember 18., Péntek[Adél naplója] #27

Nagyon sajnáltam Hannát amiért nem lett kész a rajzversenyes rajza. Pedig nagyon szép lett,  félkészen is. Az átkozott betegsége miatt nem lett 1. Na mindegy nem tehetünk róla.
Reggel Hanna elaludt így Szaszával húztuk le az emeletes ágyról.
-Hanna, képzeld reggel van- rángattam meg a nővéremet (csak egy perccel született előbb).
-Mi van...? Reggel van?- nézett kerek szemekkel, kócos hajjal és bágyadt, csipás fejjel.
-Igen kérlek szépen- néztem az órámra. -Van 4 és fél perced, hogy időben elinduljunk- fejeztem be a mondatom,
.-MI VAAAAAAAAAAAN???????????????????????????????????????- ordította Hanna. Hirtelen felpattant és berontott a fürdőbe. Mi addig Szaszával fejünket fogva röhögtünk Hannán, hogy most Ő aludt el. Egy kis sminket kent magára (ahogy én is), aztán felhúzta a kék blúzát, és a fekete csőfarmerját. Összesítésben annyi volt a különbség, hogy én a zöld ingemhez zöldessárga szemfestéket, míg Hanna a kék blúzához kékeslila szemfestéket használt.
És én jobban néztem ki.
Hanna ne irkálj bele a naplómba. Utálom amikor ezt csinálod.
De akkor is.
Ok, te néztél ki jobban csak ne irkálj a NAPLÓMBA, mert az ENYÉM.
Jolvannna'
Mivel Hanna 3 percel később lett kész, rohanhattunk a buszra, mert azzal gyorsabban odaérünk. A többiek már mind a teremben gubbasztottak. Föcivel kezdtünk persze, amitől mindenki retteg. Béla, lediktálta az anyagot, majd megcsináltuk a munkafüzet feladatait és érdekes mód Bence megint kornyikált óra végén:
                                                            Béla néni Béla néni
                                                    Ön mindig rossz helyen tud lenni.
                                                     És persze ezért utáljuk magát.,
                                                                       Mert
                                                            Béla néni, Béla néni
                                                      Ön mindig rossz helyen tud lenni
-Kisfiam most azonnal az igazgatóiba!- förmedt Béla Bencére.
-De...De...Én csak...Csak énekeltem- dadogta Bence.
-Nem érdekel. Ilyet nem mondunk egy tanárra.
-Ja OK- röhögött Bence, majd összepacsizott a röhögő Ádámmal. Bélát nem érdekelte a dolog így kisietett a teremből.
-Na ezt jól elintézted- mosolyogtam Bencére.
-Nézd a jó oldalát. Nincs háziiiiiiiiiii- ordította. Majd...Bejött Béla. :(
-A következő két fejezet házi- mosolygott önelégülten Béla néni.
-MIÉRT KIABÁLTAM EEEEL?- sipákolt Bence. Ekkor megfordult és a padomba kezdte verni a fejét (!). Béla kiment a teremből és magára hagyott minket. Hát fogtuk magunkat és lementünk az infóterembe. Ott a terem előtt kivártuk a szünetet. A terem elé érve Brekcsi bá' kinyitotta az ajtót, majd beengedett minket.
-Ma kérlek szépen titeket programozunk- jelentette be az örömhírt. Ekkor mindenkinek lefagyott a mosoly a szájáról.
-Neeeeee- bőgte Szasza.
-De gyerekek, ez van a tanmenetben- mosolygott Brecski. A programozást végiguntuk. Amíg a tanár nem figyelt, addig mi FaceBook-oztunk, játszottunk. A 3. óra testnevelés amit mindenki várt. 3 kört futottunk. Én hamar átöltöztem, majd kiérve azonnal megcsapott a hideg. Pedig sütött a nap. Reszketni kezdtem. A fejem is fájt, hirtelen megszédültem és úgy éreztem le kell ülnöm. Amikor leültem hirtelen melegem lett úgyhogy felálltam. De akkor fáztam. Nem bírtam tovább.
-Ildi néni. Nagyon rosszul vagyok- néztem a tesitanárra.
-Pontosan mi a panaszod?- kérdezte, mint egy orvos.
-Ha leülök melegem van, ha felállok fázok, néha hirtelen megszédülök, a fejem is fáj- panaszkodtam. Hirtelen összerogyott a térdem, majd az éppen kijövő Andris és Szasza segített fel.
-Akkor azonnal az orvosiba- mondta Ildi. -Srácok kísérjétek be, majd ki- szólt a fiúknak. Ezek idióták voltak. Lefektettek a földre, majd Szasza a kezeimet, András a lábaimat fogta és így vittek be az orvosiba. Ott volt egy lázmérés (38,3°). Tudtam, hogy haza kell mennem.
-Fiúk valamelyikőtök kísérje haza és maradjon ott vele. Igazolom a hiányzást.
-Majd én- lépett be Hanna. -A húgom, én megyek vele haza- mondta komolyan.
-Jó, igazolom a hiányzásod- mosolygott az orvosiban lévő védőnő.
-Köszönöm- mosolygott vissza, majd felsegített és hazavitt. Az út csendesen telt. Otthon Hanna azt parancsolta, menjek fel a szobába és takarózzak be. Amíg én ezt megcsináltam és bekapcsoltam a TV-t hogy nézzem, addig Hanna csinált egy bögrés levest, amit felhozott a szobámba. Amikor beleittam, megcsapott a meleg áradat és a finom illat. Anya hazaérve engem aludva talált. A védőnő azt mondta, hogy a jövőhetet töltsem otthon.:( Szét fogom unni a fejem. De nem baj. Kitalálok valamit. Mindenkit távol tartottam magamtól, valószínűleg Hannától kaptam meg. A gépet bekapcsolva, skypeon kiderült, hogy Szasza is és Andris is elkapta. Ajjajj, azt hiszem ez a betegség fertőző, de nagyon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése