2014. május 16., péntek

~Szeptember 17., Csütörtök [Hanna naplója] #26

Izgatottan vártam, hogy becsöngessenek. A kémia laborban ücsörögtünk. Ádám vidáman mesélte, hogy a rajz versenyt egy 12.c osztályos lány nyerte. Meg hogy Szabi És Adél 2.-ak lettek, mind a ketten. Hirtelen örömömben felsikoltottam és odarohantam megölelni a húgomat és Szabit. Aztán mérges lettem, amiért nem mondták el.
-Miért nem mondtátok?- kérdeztem lebiggyesztett szájjal.
-Mert tudtuk, hogy így fogsz reagálni!- nevetett Adél. Mire belekezdhettem volna bármibe is Béla belépett a terembe. Egy szigorú pillantással nyugtázta, hogy megjöttem, aztán a helyemre terelt.
Az órák elég furcsán teltek, a legtöbb tanárnak is volt hozzám egy-két kedves szava, a rajz szakkörös társaim meg szinte ugyan úgy ujjongtak, mint az osztályom. Kémián Ádám bealudt mellettem és alig tudtam felkelteni, ha épp jött Béla. Olaszon önkét jelentkeztem felelni és ötöst kaptam:) Éneken a 12 főből 7 azt játszotta, hogy fáj a torka, így elhitetve a tanárnővel, hogy valami vírus van, mire az kirohant a teremből (baci fóbiás:DD). Matek előtt meg is kaptuk a magunkét az ofőtől (Msr. Lutztól), de mindenki szerint megérte:) Matekon Bence verset írt Mérainak, amit fel is olvasott neki az óra végén. A sikere garantált volt:DD
Ott áll a tábla megett,
Mérai Klára Jenett,
Szőke haja az egekbe mered,
Elkápráztat két szép szeme.
Kapcsolatunk egy egyenlet, 
Mi matek órán elkelhet.
Rengeteget nevettünk ezen, Bence kapott egy szaktanárit, Mérai feje vörös volt (és tuti nem zavarába:S), de szerintünk ez is megérte:D Matek után tesi jött és (hááálelujá, hálelujá, hálelujá, háááááálelujá!) nekem felmentésem van jövő hét szerdáig. Bósza az egész osztállyal felméréseket csinált és azt mondta, ha pénteken jó idő lesz felméri a 3 sulikört. Szóval amég ők tesiztek, addig én rajzoltam. Pingvineket. Mert azok cukik.
Angolon Mr. Káplán feletette Adélt (persze 5-ös lett neki^^) aztán játszottunk. Vagyis, a tanár szerint játszottunk. Nekünk szenvedés volt.
Rajz szakkörön megbeszéltük a verseny eredményeit, megmutatta a rajzokat és elmondta nekem, hogy sajnálja, hogy nem lett kész a rajzom.
Hazafelé 4-en sétáltunk, és igazából ez hiányzott a legjobban. Elöl mentem Szabival, mögöttem Adél beszélgetett Andrissal. Mikor a mi kapunk elé értünk elköszöntünk egymástól és az első dolgunk az volt, amikor beléptünk, hogy megkerestük a pizzás számát:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése