Korán reggel arra ébredtem, hogy egy hófehér szobába találom magam. Eléggé ijesztő volt. Sötét is volt, csak egy zöld vészkijáratos tábla világított erősen. A melegtől a hajam az arcomra tapadt. A kezemen végignézve sebtapaszok voltak és vágások. Vajon mi történt? Hanna a szobában ült, (félig nyitott szemmel aludt) majd amikor meglátta, hogy megmozdulok, felemelte a fejét.
-Hanna? Mi van itt? Mi ez a hely?- tettem fel a sok kérdést.
-Ööö...Tudod, tegnap este amikor le akartál menni valamiért a nappaliba a láztól megbotlottál, majd legurultál a lépcsőn. Bocs, le szaltóztál- nézett sápadt, komoly arccal. Ezek szerint egy kórházban vagyok. Mint Hanna volt. Ez biztos öröklés.:D
Anya és apa rontott be a szobába, majd hozzám ugrottak.
-Hanna jól vagy?- kérdezte anya.
-Ööö...Igen anya én még jól vagyok- mosolygott pimaszul Hanna.
-Na. Adél, drágám élsz még?- komolyodott el.
-Anya. Levegőt veszek, beszélek, dobog a szívem és mozgok. Mennyi esély van arra, hogy élek?- mosolyogtam úgy mint Hanna.
-Bizonyára sok- válaszolt apa, majd fel nevettünk.
-Behívok egy nővért- nézett rám anya.
-Ha ettől jobban érzed magad- hagytam rá. A nővér csak annyit mondott a vágások miatt Szeptember 30-án engednek ki, és Október 10-én mehetek először suliba. Addig Hanna fog korrepetálni és azt mondták a többiek sokan fognak meglátogatni. Az jó dolog, legalább nem fogok unatkozni és mindig lesz egy ember aki lesegít a lépcsőn (:D), vagy olyan lesz mint anya (!) és majd be kell bújnom a gardróbba a gyógyszerek elől. Végül is megbeszéltük az ofővel, hogy mondja meg a tanároknak, hogy ha hiányzik valaki az miattam van és Ő igazolja a késésüket. Gondolom Bence, Ádi Szasza és Martin sokat fognak rám vigyázni. Anyáék elmentek így hát én előszedtem egy könyvet, és elkezdtem olvasni, de a második oldalnál bealudtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése