Amikor felébredtem rohadtul nem a pihe-puha ágyamba voltam. Egy kemény (nagyon kemény) ágyon feküdtem. Egy gép (?) csipogása keltett. Teljesen egyedül. A fény vakított, szinte nem láttam semmit. Hirtelen elfogott a rémület és az emlékek. Az utolsó kép, ami megmaradt, az az orvosi volt. Ahogy kezdett tisztulni a látásom úgy erősödött fel minden. Egy hófehér szobában voltam, infúzió a jobb kezembe. A gép, ami ébresztett a szívveréseimnél csipogott. Egy kórházban voltam.
Nem sokkal az ébredésem után (15 perccel kb) egy orvos jött be. Sokáig nem szólalt meg, csak vizslatott a szemével, majd a számba adott egy hőmérőt. 10 perc múlva egy gyógyszert.
-Hogy van?
-Rosszul. Mi történt?- bukott ki belőlem az első kérdés, ami eszembe jutott.
-Nos, csodálom, hogy csak ide szállították, mert nagyon komoly lázgörcsöt kapott. A körzeti orvosnál elájult és ide szállították.- na, itt fagyott meg a levegő. Nem tudtam, hogy mi történt pontosan, nem tudtam hol van Adél, Szabi, vagy bárki más.
-Milyen nap van?- suttogtam, szinte csak magamnak.
-Szeptember 15, kedd. Körülbelül 2 napot volt kómában. Biztos jól van?
-Mennyi az idő?- meg sem hallva az utolsó kérdését.
-13:46.- nézett az órájára. Nem is szólaltam meg többet, ezért ki is ment, persze mondott valamit, amit nem hallottam, csak vakon bólogattam. Mivel Pécs belvárosban lehettem és mi a város szélén lakunk, kb fél óra kell Adélnak, hogy berobogjon ide.
20 percig néztem az órát, mire halk kopogásra lettem figyelmes. Egy ápoló nő dugta be a fejét az ajtón.
-Vendégei vannak, fogadja őket?
-Igen, persze!- rögtön felcsillant a szemem. Adél, Szabi és Andris lépkedett be lihegve, piros arccal. Amint magunkra hagyott az ápoló nő Adél rám vetette magát, szinte fel is borultunk.
-Hogy vagy?- kérdezte könnyes szemmel.
-Jól.- suttogtam. Szabi is odajött megölelt és azt mondta, hogy ha még egyszer ennyire megijesztem be se jön hozzám többet. Andris is megölelt és bólogatva helyeselte Szabi szavait.
Adél a táskájában kotorászott, végül is sikerült előhúznia egy lapot.
-A többiek küldik.- mosolygott.
Szívesen ugráltam volna örömömben, ha lehetett volna:)
Ádám: Kedves Montana! Remélem hamar meggyógyulsz, mert nem akarom, hogy elmaradjon a koncert:(( Én voltam az első, aki jegyet vett..!:D
Bence: Nagyon hiányzol és mindannyian jobban szeretünk mindennél! Még Mérainál is, aki folyton egyest ad a hiányzó matekházira. Na jó, vele azért még versenyezned kell az első helyért! (Mérai♥♥♥)
Martin: Lassan jöhetnél, mert nem tudunk a tanárokon röhögni, amikor felszólítják valamelyikőtöket és ti meg eljátszátok, hogy rossz nevet mondtak:)
Réka: Siess vissza, mert hangverseny lesz a jövő héten!:))
Klau: Ha már kórházba vagy gyógyulj meg rendesen!
Máté: Hanna, gyere gyorsan, mert van egy baromira vicces kitömött róka a teremben:DDD
Dominik: Ja, de a farka már Ádám nyakába van, mint sál.xDDDDDD
Erik: Jobbulást kívánok, gyógyulj meg hamar!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése